Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

Az országgyűlés képviselőházának 226. 31-én. A konkrét esetekben azonban valami­lyen megoldást találunk, az illető pénzintéze­teket majd rászorítjuk arra, hogy megfelelő halasztásokkal vagy más módon hozzák rendbe a dolgot. (Helyeslés a jobboldalon.) Hálásan köszönöm Teleki Mihály, Horváth Ferenc és Mikecz Tamás képviselőtársam fel­szólalását, akik a dohány jövedékkel és a szesz­egyedárusággal is foglalkoztak. Köszönöm ezeket az elismeréseket; tényleg arra törek­szünk a dohányjövedrsiknél, hogy a hazai do­hánytermelést minden erővel fejlesszük. (He­lyeslés.) Beváltási árkérdés merült fel a most folyamatban lévő beváltással kapcsolatban, a szaktanács már foglalkozott ezzel a kérdés­sel, a napokban hozzám is fordult, el is fogom intézni, azt hiszem, kedvezően, úgyhogy amit a dohány termelési szaktanács kórt. az' körül­belül nagyjában meg fog valósulni. Egyre azonban rá kell mutatnom, tudniillik arra, hogy szeretném, ha ennek ellenében vi­szont a dohánytermelők is vállalnának valami csekély kötelezettséget, például azt, hogy fenn­tartják azt a dohánytermelő területet, amely jelenleg van, sőt, hogy növelik ezt a területet, mert azt hiszem, egyet méltóztatnak velem ertem abban, hogy úgy nem lehet megoldani a dolgot, hogy csak az árakat növeljük az egyik oldalon, hanem a másik oldalon a dohányter­melők szervezetének is vállalnia kell velünk szemben az említett kötelezettséget. ígv együtt dolgozva nagyon szép és kielégítő eredményt érhetünk el. Azok a kísérletek, amelyeket a legutóbbi időben a magyar dohánnyal tettünk, — azt hiszem, képviselőtársaimnak is alkalmuk volt ezt tapasztalni — tökéletesen beváltak. Ebben az irányban kell haladnunk és akkor nemcsak mennyiségi többletet kapunk magyar dohányban, hanem minőségi javulást is, ami­nek a dohányellátás szempontjából való fon­tosságára, azt hiszem, nem szükséges szót vesz­tegetnem. (Helyeslés.) t A w dohányjövedékkel kapcsolatban több kép­viselőtársam megemlékezett az eltávozott do­hányjövedéki központi igazgató személyéről, Fattingerről. Őszintén bevallom, nehezen ad­tam oda Bengyel kollegámnak, de úgy ítéltük meg a dolgot, hogy a köznek ott többet hasz­nálhat. En csak azt kérem, hogy azt a szerete­tet, amelyben neki része volt, az új dohányjö­vedéki igazgatónak is méltóztassék fenntarani, mert meggyőződésem, hogy ő is nagyon jói fogja a dohányjövedéket tovább vezetni. (Él­jenzés jobbfelöl,) A szeszegyedárusággal kapcsolatosan több felszólalás hangzott el. A szeszegyedáruság jö­vedelmezősége tényleg lényegesen magasabb az itt t elhangzott számoknál. Nem akarok bele­menni a részletekbe, csak emlékeztetek arra, hogy amikor a szeszegyedáruságot bevezettük, akkor a baloldali padokból a Kassay-párt ré­széről felelősségre vonattam. Azt mondották, garantálom-e, hogy az a 14 millió pengő, ame­lyet addig szeszadóban évente bevettünk, minit állami bevétel a szeszegyedáruságban is jelent­kezni fog. Ezért engem felelőssé fognak tenni, éppen úgy, amint ma Horváth képviselőtársam mondotta, hogy majd egy év múlva felelőssé tesz. Állok elébe ennek a felelősségnek is, adja Isten, hogy nekem legyen igazam. Azt hiszem, a képviselő úr is ezt kívánja. A szeszegyedáruságban csakugyan igazam lett, mert minden legoptimisztikusabb kalkulá­ciónkat is meghaladja az az eredmény, amely # et elérünk. (Helyeslés.) De legyen szabad megje­gyeznem, mélyen t. Ház, hogy amióta a szesz­egyedáruságot felállítottak, a mezőgazdasági KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. ülése Í&M' november 27-én, csütörtökön. 143 szeszfőzdék több, mint százezer hektoliterrel többet főznek, mint á szeszegyedáruságot még : előző időkben. Akkor 230.000 abszolút hektoliter szeszt főztek, most 339.000. abszolút hektolitert főznek s a beváltási ár, amely akkor átlag 50 pengő volt, ma 110 pengő. Ez, azt hiszem, sem­miféle áremelkedéssel nem lenne "megindokol­ható. Én azonban a szeszegyedáruságot par excellence a mezőgazdasági ipar egyik szekto­rának tartom és állami gyárakkal csak ott és akkor dolgozom, ahol és amikor arra a terme­lés folytonossága érdekében, vagy egyéb szem­pontokból múlhatatlanul szükség van. Egyéb­ként azt szeretném, ha akár az egész mennyisé­get a mezőgazdasági szeszfőzdék főznék fel és ezzel természetszerűleg egyúttal az állatte­nyésztést is alátámasztanák. (Helyeslés jobb­felől) Ezzel kapcsolatban szóvá méltóztattak tenni az árjásítás kérdését is. (Halljuk! Hall­juk!) Azt hiszem nem szükséges külön részle­teznem, hogy e tekintetben a pénzügyminisz­tériumban milyen munka folyt. Nyugodtan merek rá hivatkozni hogy ami e tekintetben megtörténhetett, az megtörtént. Talán csak egy példát ragadok ki, az italmérést, ahol az összes engedélyek száma, több mint 31.700 volt. Ebből a legutolsó jelentésig 30.500-at vizsgál­tunk felül. Zsidókézben volt 5362, ebből felül­vizsgáltunk 5049-et és folyamatban van 313 en­gedély felülvizsgálata. Elvontunk 4800 enge­délyt és a törvényben biztosított mentességek alapján meghagytunk 220-at. összesen tehát 29 tétel van függőben. (Maróthy Károly: He­lyes! Követendő példa!) Ugyanezt megcsinál­tuk az ecetnél, az élesztőelárusítási engedé­lyeknél stb., végig. (Helyeslés.) Természetesen arra törekszem, amennyire módomban^ van, hogy a többi tárcáknál ugyanez^ történjék, mert törvényünk van, amelynek végrehajtásá­ról minél előbb gondoskodni kívánunk. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Éppen úgy küzdök természetesen a strohmann-rendszer ellen is. (Kunder Antal: Kevesebb eredménnyel!) Saj­nos, kétségkívül kevesebb eredménnyel. A strohmannhoz tudniillik kettő kell, egy zsidó és egy keresztény. (Ügy van! jobbfelől.) Ez a szomorú. (Ilovszky János: Egy zsidó és egy aljas keresztény! — Maróthy Károly: A zsidó és egy gróf!) De ez nem akadályoz meg abban, hogy ahol látok valamit, • teljes energiával meg ne akadályozzam. Természete­sen, nagyon nehéz erre rájönni, néha hetekig és hónapokig kell megfigyelni és nyomozni, amíg az ember még tud állapítani egy tény­állást, amelynek alapján azután nyugodtan eljárhat. Több képviselőtársam méltóztatott a tőzsde kérdésével is foglalkozni. (Halljuk! Haljuk!) Én a tőzsdét tulajdonképpen két részre szeret­ném bontani. Van egy része, amely — mond­juk— a komoly elhelyezés célját szolgálja. Nem tartanám rossznak, ha ez megmaradna, s megfelelően szabályoztatnek. Van azonban egy másik része, amelyet ki szeretném irtani, — ez a spekulációs része — mert erre semmi szükség nincs. (Kunder Antal: Tessék ki­irtani!) E tekintetben az összes előkészületi intézkedések megtörténtek. Ami engem ebben még egy kissé fenntartott, az az volt, hogy azt az információt kaptam, hogy Olaszországban bizonyos módosításokat vittek keresztül, mert nem jó tapasztalatokat szereztek. Olasz utam alkalmával erről igen értékes tapasztalatokat szereztem az olasz pénzügyminisztertől, amely ?0

Next

/
Oldalképek
Tartalom