Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

Az országgyűlés képviselölwzának 226. \ uek ezek a hírek. Amint méltóztatnak tudni, legutóbb Rómában voltam az olasz pénzügyminszter vendégeként. Erre a londoni rádióban ezzel kapcsolatban a legnagyobb — nem találok megfelelő kifejezést — abszurdumokat, hallottam különböző szövetkezésekről és egyéb dolgokat, amelyeket ez alkal

omnia! óhajíok csinálni. Azt mondották, nem annyira pénzügyi kérdésekben voltam kint, mint politikai kérdésekben, hogy saját pozíciómat akartam megerősíteni és így tovább. Ezeket a híreket azonban pontosan megkapom itthon is bizonyos kö lökből, (Felkiáltások: A zsiéők! Zs-vitamin!) nagyon jól tudjuk, hogy honnan. Ezek a körök ugyanezeket a híreket terjesztik és ez így megy végig az egész vonalon. Azt hiszem, abban is egyetértünk, hogy valamennyiünknek küzdenünk és harcolnunk kell ez ellen a suttogó propaganda ellen (Élénk helyeslés) és egy módja az, hogy még mi törvényhozók se meséljük el egymásnak, hogy mit hallottunk, mert sajnos, ebbe a hibába nagyon gyakran beleesünk, jómagamat is beleértve. (Rajníss Ferenc: De szürke lenne itt az élet, ha még ez sem volna! — Élénk derültség.) Mélyen t. Ház! A vitának igen nagy részét foglalta le magától értetődően az adókérdés. Tényleg látom azt, amit Nagy Ferenc és Mátéffy Viktor képviselőtársaim mondanak, hogy az adómorál Magyarorzágon lényegesen megjavult. (Ügy van! jobbfelől.) Ezt arra vezetem vissza, hogy a bevételi összegeket a lakosság megítélése szerint becsületesen és tisztességesen haználjuk fel olyan célokra, amelyeknek szükségességéről mindenki meg van győződve. Merítem ezt a véleményemet abból, amit Kolozsváron volt alkalmán tapasztalni Budapestről odautazott, nem vezető állásban lévő urak részéről, amikor a nemzeti hadsereg a kolozsvári főtéren felvonult, hogy: »Most már tudjuk, mire megy a pénz.; csak add oda tovább erre a célra!« Nem tudok mást tenni, — tudom, jólesik sok embernek •— csak meg tudom ismételni, hogy nagyon köszönöm a magyar adófizetőknek, hogy rájöttek arra, nem idegen hatalomnak adóznak, hanem önmaguknak. Önmaguknak adjuk ezeket az összegeket, amelyek nemzeti céljaink megvalósítására szükségesek. Ezt csak meg tudom köszönni és megmondom azt is, hogy az adómorál megjavulása rengeteg sok nehézségen vitt bennünket keresztül zökkenő és minden baj nélkül. E nélkül igazán megsokasodtak volna gondjaink. (Éljenzés és taps. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Éljen a magyar adófizető!) Elsősorban Teleki Mihály igen tisztelt képviselőtársam, de mások is fel méltóztattak vetni több új adó kérdését; a hadmentességi adót, zsidó-adót, konjunkturális adót, hadinyereségadót. Ebben a kérdésben röviden Összefoglalva álláspontom az, hogy azokat, akik a nemzeti jövedelemből nagyobb részt vesznek ki maguknak, különösen a mai viszonyok között, vagy kevesebb áldoizatot hoznak, vagy kevesebb kötelességet teljesítenek, meg kell terhelnünk egy kiegyenlítő jellegű adóval (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) és ezen az úton is hozzá kell járul niok az állami kiadások fedezéséhez. (Helyeslés.) Foglalkozni méltóztattak — különösen Matolcsy képviselőtársam — az egyik oldalon az egyenesadók, a másik oldalon a fogyasztási és forgalmi adók között fennálló arány kérdésével. Matolcsy t. képviselőtársam azt mondta, hogy 10%-kai emeltük az egyenesadókat és 25% -kai emetlük a forgalmi adót. A kiindulóése 19 Ul november 27-én, csütörtökön, 141 pont hibás, mert ő egészen egyszerűen a hadfelszerelési adót, ami 10%-a az egyenesadóknak, hozzászámította az egyenesadókhoz és megfeledkezett arról, hogy korábbi különböző törvényekkel és rendeletekkel a progressziót lényegesen emeltük, (Úgy van! jobbfelől.) több pótlékot hoztunk be, úgyhogy az előirányzásnál az egyenesadóknál nyugodtan tudtunk 25 százalékkal nagyobb összeget előirányozni, mint tavaly. De facto 25%-kai emelkednek az egyenesadók. Az egyenesadóknál azonban nemcsak a tételek emelése a lényeges, hanem niég a kimunkálás is, már pedig ebben igen nagy lépésekkel mentünk előre. Ezzel korántsem, kívánom azt mondani, hogy a kimunkálásra irá nyúló akciónk befejezést nyert volna. (Mozgás és zaj.) Igenis azt akarjuk, hogy mindenki a valódi jövedelem után rójja le az adót, amenynyire ez lehetséges. (Mozgás.) Látom a mosolyt, de jól tudom, hogy a jószándék itt nagyon sokat ér, jószándékkal messzire lehet jutni, ha százpercentes eredményt nem is fogunk elérni. Elvégre mindenki mögé nem, állíthatunk egy fináncot, hogy az nézze, mi a jövedelme. (Mozgás.) Általában méltóztassanak megengedni, hogy az adóaránynak ezzel a kérdésével foglalkozzam és rámutassak arra, hogy az összes számítások, amelyeket hallottunk, tulajdonképpen hibásak. Hibásak azért, mert még két helyen van egyénesadóbevétel, részben a költségvetésben, részben azon kívül. A belügyi tárca tárcabevételei között van a nép- és családvédelmi adó, amely világosan egyenesadó és azonkívül & beruházási alapnál van a beruházási hozzájárulási összegnek egyötöde, az 1942. esztendőre. Ezek tehát mind hozzáad an dók az egyenesadóhoz mert világos, hogy bár másutt vannak elkönyvelve, mégis a lakosság egyenesadóterhét képezik, a szeszegyedárúságnál, a dohányjövedéknél és a sójövedéknél viszont nem lehet a 'bruttóbevételt, mint adóbevételt kalkulálni, hanem a kiadást le kell vonni. Bárki adnát a dohányt, a sót és a szeszt, annak is meg kellene kérnie azt az árat. amelybe az áru kerül. Az egyik oldalon tehát hozzá kell adni, a másik oldalon le kell vonni; ha ezt a műveletet elvégezzük, akkor azt mondhatom, hogy nagyon meg vagyok nyugodva azon arány tekintetében, amely az egyenesadók és a közvetett adók között van. Ez a mai viszonyok között kétségtelenül egészen jó arány, hasonlítva a többi országokhoz. Ab szolút eredményt természetesen nem lehet elérni, de ne feledjük el, hogy ha ideális állapotra törekszünk is, ideális állapotot háború kellős közepén elérni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ideális állapot talán a mennyországban van, a földön nincs. (Derültség. — Szöllősi Jenő: Oda meg nem kívánkoznak! — Derültség.) Idővel odajutok, remélem, mert optimista vagyok. (Élénk derültség.) Bálás igen t. képviselőtársam beszélt az adóztatás individualizáláisáról. ' Kétségtelen, hogy ebben az irányban megy minden. A családi viszonyok figyelembevétele adóztatásnál már individualizálájs, ami nem volt azelőtt. A cél az, hogy minden ebben az irányban menjen, hogy az adó lehetőleg simuljon az il=lető életviszonyaihoz és megélhetési viszonyaihoz, és csak azt vegye el tőle, amit el lehet venni anélkül, hogy életviszonyaiban túlságosan nagy változtatást kellene előidézni. Maróthy igen t. képviselőtársam a német nemzeti jövedelem számait ismertette, amely tényleg körülbelül ilyen mértékben emelkedett