Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

Az országgyűlés képviselőházának 226. líteni. Miért nem hozzák ide a hadmentességi i adót? Itt volna azután a konjunkturális adó, itt volna a tőzsdeadó, amely mind nagy lehetőségeket tartalmaz és végül itt van a zsidók küJönadója. Tudjuk, hogy a második zsidótörvény után is több mint egymilliárd pengő jövedelme van évente a zsidóságnak. Méltóztassék ennek legalább a felét, 500 millió pengnt megfogni és akkor egyszerre van lehetőségünk a beruházásokra, akkor egyszerre megvan a lehetőség, hogy a háborús kiadásokat ebből fedezzük, megvan a lehetőség arra, hogy a visszatért területek beruházásait is ebből az összegből fedezzük, egyszerre megvan a mód arra, hogy ezenkívül a keresztény kistőke gyarapítását is elindíthassuk a maga útján, megvan a mód arra, hogy családvédelmet létesítsünk valóban komoly mértékben, megvan a mód arra, hogy a magyar dolgozó embereket kissé kiemeljük a proletársorsbol. T. Képviselőház! Látjuk, hogy külföldön is hasonló módon próbálnak bizonyos megoldásokat találni. Bulgáriában legutóbb 20^-os vagyondézsmát vetettek ki a zsidókra, Szlovákiában pedig a készpénzvagyon felét vették igénybe közcélokra. Ugyanakkor Magyarországon, ha ezt mi meg akarjuk írni a lapokban, hogy legalább tudjanak ezekről a külföldi intézkedésekről, jön a cenzúra és nem engedi meg, hogy a magyar közvélemény értesüljön arról, hogy Szlovákiában vagy Bulgáriában milyen intézkedéseket hoztak a zsidók ellen. Egészen bizonyos, hogy az adópénztár pénzügyi szempontból tulajdonképpen az áilam szíve: magához szívja a pénzeket és, újra szétlöki a nemzet testébe. E müvelet közben azonban mód van arra, hogy az állani igazságot szolgáltasson és bizonyos adótételek segítségével elvonjon pénzeket onnan, ahol túlsók van és viszont felemeljen »bizonyos társadalmi osztályokat ott, ahol erre ugyancsak szükség van. így tehát az adókivetésnél és behajtásnál megvan a lehetőség egy nagy kiegyenlítésre, a .nagy vagyonokat mérséklő, a kis vagyonok képződését elősegítő módszer alkalmazására. Minthogy azonban ez a kiegyenlítés nincs meg költségvetésünkben, sőt az ellenkezőleg, arra ad lehetőséget, hogy a nagy, milliós vagyonok növekedjenek, ezzel szemben pedig a tömegek elproletarizálódjanak, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következikt Mocsáry Ödön jegyző: Mikecz Tamás! Elnök: Mikecz Tamás képviselő urat illeti a szó. Mikecz Tamás: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy beszédem elején Maróthy képviselőtársam beszédéhez egypár reflexiót fűzzek. Kétségtelen, hogy egyes kérdésekben t nagyon is eltalálta azt, ami sokunknak a szívén fekszik, így először is abban, hogy az államháztartás egyensúlyának fenntartásához az is szükséges, hogy a konjunkturális jövedelmeket, a konjunkturális bevételeket erősebben igénybe lehessen venni. Ugyancsak sokunk felfogásával találkozik az a kívánsága, hogy az adónemek jobban való kimunkálásával az elrejtett jövedelmeket is megadóztassák. Ez pártunk részéről már régi kívánság volt és azt hiszem, a miniszterúr éppen a múlt évben a jövedelem- és vagyonadó bevallására vonatkozó új rendeletével ezt célozta. Képviselőtársam beszédének az a része, ahol az egész államháztartást és az állam ése 19 Al november 27-én

s csütörtökön* I3Í gazdasági életét bizonyos etatizmus felé óhajtja terelni, a magánvállalatokat minden vonalon leépíteni kívánja és a kezdeményezés jogát ezen a téren is az államnak adja meg. (Élénk ellenmondások a szélsőbaloldalon.) ez a felfogás talán már a nemzeti szocialista államban is túlhaladott, mert tudomásom szerint Németországban éppen az utóbbi időben a magánkezdeményezést, a magántőke képződését és az iparnak bizonyos fokon újra felszabadítását folyamatba tették, állami programmá tették. (Maróthy Károly: Ezt mi sem tagadjuk, kérem! Megmondottam, hogy három iparról van szó! — Zaj a szélsőbaloldalon. -— Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Talán elméleti vita volna a felett vitatkoznunk, hogy az etatizmus kifejlődése

1 mennyire szükséges és mennyire nem szükséges. Csak figyelmeztetni óhajtom a túloldalon ülő urakat, hogy Ők bizonyos mértékig már túlhaladott álláspontot képviselnek, mert a nemzeti szocialista államberemdezés teljesen szakít az ómarxista etatista felfogással. (Kapesányi László: De ki akarta ezt? — Maróthy Károly: Ugyan kérem! — M'okesay Dezső: Többet kell olvasni! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ennyire túlozni a dolgokat. — Elnök csenget.) A pénzügyi tárca költségvetésére térve, elsősorban is az elismerés szavaival [kezdem. Elismerés illeti a pénzügyi államvezetést azért, hogy a háború közepén ilyen hatalmas erőforrást nyit meg a magyar közgazdaságnak és ilyen aktív pénzügyi politikát tud ma is lefolytatni. Tudom, hogy a pénzügyminiszter űr gyakran hangoztatja, hogy ő optimista, a végletekig optimista. Én tovább megyek. Nemcsak a pénzügyminiszter úr bizakodó és optimista, hanem bizakodó ez az állam, ennek az államnak minden polgára is, (Mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) mert bízik abban, hogy a magyar igazság és a magyarságban lévő erkölcsi és anyagi erők összefogása az újonnan kialakuló, a békés Európában meg fogpa találni azt a helyet, amelyet nemzetünk megérdemel. (Rapcsányi László: De nem ennek a kormánynak a vezetésével!) Egy erejében és építőkészségében biztos és bízó nemzetnek számokban kifejezett gyakorlati optimizmusa csendül ki a költségvetés soraiból. T. Ház! Gazdaságpolitikai szempontból bírálva a költségvetést, azt látom, hogy a pénz

: ügyminiszter úr meglehetősen szakított a régi konzervatív gazdasági és pénzügyi elvekkel (Mozgás a szélsobaloldalon.) és a pénznél nem azt nézi, hogy mennyire van arannyal fedezve, hanem osst, hogy mit lehet a pénzzel alkotni és hogyan lehet a nemzet gazdasági vérkeringésébe beállítani. (Állandó mozgás a szélsőbaloldalon) Bármilyen rigorózus bankári szemmel nézzük is a költségvetést és azt, hogy az 170 millió pengő körüli deficitet mutat fel, mégi3 meg kell állapítanunk, hogy ennek ellenére aktív, mert a 170 milliós deficittel szemben 280 millió hasznos beruházás áll, tehát alapjában véve gazdasági szempontból 110 millió pengős -aktív költségvetéssel tudott a pénzügyminiszter úr elénk jönni. A földmívelésügyi tárca költségvetésénél a. Ház mindkét oldalán helyesléssel találkozott a pénzügyminiszter úrnak és a földmívelésügyi miniszter úrnak az a gesztiója, hogy a földmílésügyi tárcát az eddiginél sokkal jobban dotálták. Legyen meggyőződve mindkét miniszter úr arróh hogy a magyar nép teljesen mögötte áll, (Úgy van! jobbfelől.) akkor, amikor a mezőgazdasági termelés volumenjét és minő-