Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

Az országgyűlés képviselőházának 226. ülése 1941 november 27-én

t csütörtökön» 129 kezesképpen nem a középosztálynak, hanem a szélesebb társadalmi osztályoknak súlyosabb adóterheit, a fogyasztási adót, a forgalmiadót és a hasonló többi antiszoeiálisabb adónemet kell emelni. íme, ha így áll a dolog, az ilyen új elméletekre mi őszintén szólva inkább fütyülünk. Mi nem új elméleteket akarunk, hanem a jobb elméleteket, azokat, amelyek a szélesebb társadalmi osztályokat inkább védik. Az sem ingat meg bennünket abban a tekintetben, hogy antiszociálisnak nevezzük a közvetett adókat, hogy a szovjet is bevezette például a forgalmiadót, sőt a szovjet 58 száza lékát a jövedelmeinek a forgalmiadóból veszi. Magábanvéve komikus, hogy egy állam, ahol kommunizmus van, adót vet ki, hiszen az államnak magának van módjában megszabni azt, hogy az egyes állampolgároknak, a szovjettagoknak mennyi legyen a jövedelme, de még egyet: Szovjet-Oroszország természetesen proletársorsban akarja továbbra is tartani az ő egyedeit, mert ő az államot akarja erősíteni, mi azonban természetesen ettől a felfogástól teljes mértékben távol vagyunk. T. Képviselőház! Nézzük meg most, hogy az igen t. képviselőtársam által védett egyenesadók milyen kis mértékben emelkedtek akkor, amikor a közvetett adók igenis emelkedtek. A jövedelmi adó 72 millióról 10Ö millióra emelkedett fel, ez 28 százalékos emelkedés. Ez nagynak látszanék, ha Erdély nem jött volna vissza. De Erdély is benne lévén már, nem nasry. Annál kevésbbé nagy azonban, ha a konjunkturális nagyjövedelmekre gondolunk, amilyenek a tőzsdén vannak. Ezeknek komolyabb megadóztatása esetén már ez az adóemelés nagyon kevés. Még feltűnőbb a növekedésnek kicsinysége a vagyonadónál. A jövedelemadónál még azt az ellenvetést lehet tenni, hogy csak az jutott nagyobb jövedelemhez, aki, mondjuk, tőzsdén eladta papírját. Aki nem adta el ingatlanát, papírját, annak a vagyona "is' növekedett'ezért, tehát a vagyonadónál igen tekintélyes növekedést kellett volna produkálnia a pénzügyminiszter úrnak. Ezt azonban nem tette

% Az egész emelkedés ugyanis a vavagyonadónál mindössze 4 millió, ami mindössze talán 8 vagy 9 százalékos emelkedést jelent akkor, amikor a forgalmi- és fogyasztási adónál 25 százalékos az emelkedés. Méltóztassék arra gondolni, hogy a magyar tőzsdén jegyzett papírok értéke, vagyonállaga egymilliárdnál nagyobb összeggel növekedett meg. Ha ez így van, akkor a vagyonadónak ilyen csekély mértékben való felemelését mi természetesen csak diffikultálni tudjuk. Itt van egy másik dolog. A társulati adó 54 millió pengő. 48 millió pengő volt. tehát mindössze ß millióval emelkedett. Mindnyájan tudjuk, t. Képviselőház, hogy a vállalatok a mérleg szerint milyen tekintélyes vállalati nyereségeket tesznek zsebre; mindnyájan tudjuk, hogy tőkeemeléseket hajtottak végre az egyes nagyvállalatok és mégis mindössze csak 10 százalék az emelkedés akkor, amikor nagyobb országterületünk van, amikor ebben Erdély is benne van. Azt kell mondanunk tehát, bár ismerjük és tudjuk, hogy ez a társulati adó az elmúlt idő, folyamán nagyon sokszor tekintélyesen emelkedett, hogy a társulati adók emelkedésével nem lehetünk megelégedve, különösen megint nem akkor, amikor itt csak 10 százalékos emelkedést látunk, míg a forgalmi és fogyasztási adónál 25 százalék az emelkedés. ' Meglepően csekély az értékpapírforgalmi adónál az emelkedés, mert hiszen az egész értékpapírforgalmi adó maga csak 1,200.000 pengőt tesz ki. A tavalyival szemben jelentős az emelkedés, mert a tavalyi összeg csak 300.000 pengő volt; ha azcnban a tőzsdén beállt nagy értékemelkedést figyelembe vesszük, akkor azt mondani, hogy az 1,200.000 pengő értékpapírforgalmi adó sok, azt hiszem, erős túlzás volna. Abban igaza volt előttem szólott képviselőtársamnak, hogy a ház, az ingatlan általában sokkal nagyobb terhet visel és az egyenesadók 80%-át ez viseli, nem pedig a mobil tőke. tehát itt volna a lehetőség arra, hogy a mobil tőkét igenis a tőzsdén megfogjuk. Ez nem következett be. Itt van egy másik dolog', amelyet szóvá kell tenni. Méltóztassék csak arra gondolni, hogy ha mi az 1927-es tőzsdei értékpapírárfolyamokat vesszük figyelembe és ha ezeket hozzáhasonlítjuk az 1939 augusztusi árfolyamokhoz, amikor a háború kitört, azt látjuk, hogy az indexszám 100-ról 30-ra zuhant alá, míg viszont ebben az évben már 120-ra emelkedett. Ez tehát azt jelenti, hogy az értékpapírok 400%-os emelkedést értek el a háború kitörése óta. Vannak egyes értékpapírok, amelyeknek az értékemelkedése nem 400, hanem 800%, ugyanakkor az iparcikkek áremelkedése legfeljebb 20—30—35%-os, a gabona ára pedig csak 60—70%-kai emelkedett. Ilyen árkilengéseket sehol nem látunk, Olaszország kivételével, ahol van ilyen; Olaszország azonban igyekezett megfogni legalább a kincstár javára ezeket az árkilengéseket és Olaszország nagyon magas kulccsal adóztatta meg a tőzsdei áremelkedést, míg nálunk ezt nem látjuk. Ezenkívül Olaszország megszüntette a részvények anonimitását, úgyhogy ezután csak névre szóló részvények vannak Olaszországban, illetőleg még ennél is szigorúbb a helyzet, mert elrendelték a részvények vinkulálását, ami azt jelenti, hogy a pénzügyminisztériumban névszerint számon tartják, hogy melyik vállalat részvényei kinél vannak. Ilyen megkötés mellett természetesen •'• másképpen alakul a tőzsdei helyzet, mint nálunk. ÍAz elBÖki széket Törs Tibor foglalja el.) Itt van Franciaország dolga. Ott is megfogták a tőzsdei nyereséget, ugyancsak a német tőzsdén is. Ott van egy árfolyammegállapító bizottság, amely nem hajlandó felemelni az árfolyamokat akkor, ha az emelés az egyes részvények belső értékének nem felel meg. Komoly osztalékdézsma van Németországban, azonkívül ellenőrzés alá veszik azt, hogy; ki tőzsdézik és aki egy éven belül eladja a vásárolt részvényt, az tőzsdejátékot folytatónak tekintendő és ennek megfelelő szankciók érik. Lehetetlen tehát, hogy amíg mi a kisiparost, a földmíves embert bíróság elé állítjuk akkor, ha pár filléres áremelést visz végre önmagától és ezzel megszegi a fennálló rendelkezéseket és végeredményben egyúttal pénzünk vásárlóerejét is rontja, ugyanakkor a tőzsdén teljesen szabadon, minden korlátozás nélkül, mindenféle konzekvenciák nélkül 4C0%kal emelkedhessek a tőzsdepapírok értéke! (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Ha a tőzsdei árfolyamemelkedést kellő időben, amikor mi már kértük, megfogtuk volna Magyarországon, ez legalább 100—120 millió pengőt jelentett volna a kincstár számára. Szomorúan látjuk azt, hogy figyelmeztetéseink e tekintetben semmiféle eredménnyel sem jártak. Ismételt kérésünkre a pénzügyminiszter úr legutóbb tett egy olyan kijelentést, hogy ha a tőzsde nem vigyáz ma18*