Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

118 Az országgyűlés képviselőházának 226. egyiknek, mit adhatunk a másiknak, s akkor vissza fog térni a lelkek békessége is és még erősebbé lesz a magyarnak az az elhatározása, hogy ezeket a nehéz időket a nemzet szolgálatában becsülettel fogja eltölteni, {vitéz Téglássy Béla:, Az igazi fegyver a szeretet fegyverei) A pénzügyminiszter úr dicsérettel emlékezett meg a magyar adófizetők adófizetési készségéről. Azt hiszem, hogy a mi részünkről is elismeréssel kell szólanunk arról az áldozatkészségről, amelyei a magyar nép ezeknek a nehéz időiknek minden terhét szinte zúgolódás nélkül viseli. Mert ezt merem így mondani, ahogyan mondom. Látom a falvakban hogyan sietnek az emberek adótartozásaikat kiegyenlíteni s azt is látom, hogy most jön el. az az idő, amikor igen sok ember meg fog szabadulni régi adóhátralékától, most kerülnek a közületek abba a •helyzetbe, hogy nem kell majd "nyilvántartaniuk tíz-tizenöt évre visszamenőleg az adóhátralékokat és a községek bírják szolgálni azokat a feladatokat, amelyeket ebben az új világban is meg kell oldaniok. Itt egy kérésem volna a pénzügyminiszter úrhoz abban az irányban, hogy necsak írásban legyen meg az utasítás a községi költ ségvetések ellenőrzése alkalmával a miniszterközi bizottság számára, hanem a valóságban is tartsák be a miniszterek elgondolásait és rendelkezéseit. Itt arra gondolok, hogy most a községeknél mindenütt új terhek fognak jelentkezni a hét- és nyolcosztályú tanításra való áttérés kapósán, mert mély tisztelettel vagyok ugyan a kultuszminiszter úr személye és munkája iránt, de azért sohasem fogom elhinni, hogy a hét- és nyoleosztályú tanitást be lehet vezetni anélkül, hogy új tanerőket állítsunk be és új iskolákat építsünk. Vannak helyek, ahol ezt mieg lehet csinálni, főkép ott, ahol nincs gyerek, de ahol a népesedés normális, ott nem lehet ëzt bevezetni, csak az iskolahelyiségek bővítésével és a tanerők számának szaporításával. Már pedig nálunk Magyarországon igen sok helyen az iskolafenntartó közület a politikai község és amikor a politikai község költségvetésébe új tételeket próbál 'bevenni, egyszerűen kihúzzák és főkép iskolai vonalon történik ez következetes rendszerességgel. Én azt hiszem, hogy ezzel az eljárással nem szolgáljuk a magyar jövendőt s azt gondolom, hogy hia nem fogjuk a mi népünket tanítani és nevelni, akkor hiába lesz minden pénzügyi igyekezet akár szociális vonalon, akár pedig mezőgazdasági irányban. Valljuk meg becsületesen, hogy nem sokat törődtünk a faluval és nem hajtottuk végre az 1868-as törvényt a mindennapi iskolázás vonalán. Ennek különböző akadályai voltak, amelyeknek felsorolása nem tartozik a költségvetés keretébe, de annyi bizonyos, hogy nagyon kell kérnem a miniszterelnök urat, tegye lehetővé, hogy az iskolafenntartó községek ezeket a kiadásaikat, nem mondom, hogy egyszerre, de szépen, fokozatosan beállíthassák a költségvetésükbe és minden közületnek mód adassék nemcsak arra, hogy az állam nagy céljainak szolgálatában minden áldozatot meghozzon, hanem hogy meghozhassa azokat az áldozatokat is, amelyek az ő maga kis közönségének a szolgálatára szükségesek, (Helyeslés a jobboldalon.) . Mivel meggyőződésem, hogy a pénzügyminiszter úr személyében magyar embert tisztelünk, a pénzügyminiszteri székben (Ügy van! jobb felől. — vitéz Téglássy Béla: Derék em> ülése 19Uí november 27-én, csütörtökön* betr!) és Ő a szavait átgondoltan szokta kimondani, s mivel ő a lelkiismeret és a becsület politikáját folytatja, a költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Zeöld Imre Péter jegyző: vitéz Zerinváry Szilárd 1 Elnök: vitéz Zerinváry képviselő urat illeti a szó. vitéz Zerinváry Szilárd: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Élvezettel hallgattam a túloldalról Mátéffy Viktor előttem szólott igen t. képviselőtársamnak higgadt és magasröptű fejtegetéseit, még pedig azért, mert a parlamenti szokásoknak megfelelő 'belekapcsolódás az ő szavaiba reám nézve igen könnyűvé vált, amennyiben azt mondhatnám, hogy ezen az oldalon az ő fejtegetéseinek elgondolásaival és fő vonalaival teljesen egyetértünk. (Ügy. van! jobbfelől.) Boldogan láttam» hogy ő a pénzügyi költségvetésben nemcsak a fináncpolitikai, hanem ezeken túlmenően a morális és etikai szempontokat is világosan meglátta és kifejezésre juttatta s meglátta a mai időkben olyannyira fontos katonai és polgári honvédelemek mindenekfelett álló, legelső szempontjait. (Ügy van! jobbfelől.) Ezt tehát erről az oldalról a. mi nevünkben is megköszönöm az előttem szólott igen t. képviselőtársamnak. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr expozéjában költségvetését közgazdasági költségvetésnek és a munka költségvetésének nevezte. (Ilovszky János: Az is!) Én ezt a megállapítást teljes mértékben aláírom, legyen szabad azonban nekem merészebb szóval az ő költségvetését a katonai és polgári honvédelem és a termékeny deficit költségvetésének neveznem. Én ezt a költségvetést ennek látom. Hogy miért, azt legyen szabad egypár markáns vonással felvázolnom. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Abból indulok ki, hogy a pénzügyminiszter úr feladata bizonyos fokig hálátlan feladat. Hálátlan feladat és tisztség pedig azért, mert többmillió adóalanyt kell állandóan figyelnie és szemmel tartania, kézben tartania, sőt azok szerint, akik magukat egyoldalúan szokták kifejezni és kissé túlzott erdességgel fejezik ki, préselnie. De a nagymennyiségű és mindig újabb felfedezett adóforrásoknak állandó fenntartása és a fejlesztésükre irányuló cselekvés is nagy és sokszor hálátlan feladat. Bizonyos fokig azonban hálátlan feladat a pénzügyi tárca ^ költségvetéséhez való hozzászólás is, mert amíg más tárcák költségvetésénél örömmel lehet rámutatni arra, hogy ime az állam mennyit áldoz honvédelmi, szociálpolitikai, egészségügyi, igazságügyi, stb. célokra, ezzel szemben a pénzügyi költségvetésből az derül ki, hogy új adóemelések vannak, többet kíván a pénzügyi kormányzat illetékekben, jövedékekben és a köz javára előírt más szolgáltatásokban, ami pedig az ország lakosságának teherbíróképességét az eddiginél is erősebben veszi igénybe. Tudnunk kell a motívumait annak, hogy miért kívánja a pénzügyi költségvetés a teherbiróképességet nagyobb mértékben próbára tenni és az adóalanyokat is igénybevenni. A keleti és erdélyi országrészek örvendetes yisaszatérése ezt már magábanvéve is nagymértékben megérthetővé teszi. Ellenben egyes adók felemelését, új adók bevezetését, sokan kifogásolják. Van azonban egy olyan új adó,: a h&öS