Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

llß Az országgyűlés képviselőházának 226. mett680 hektoliter borom és kivetettek rám 301.550 pengő adót. 1940-ben a tényleg kifizetett köztartozások Összege még 69.000 pengő volt. Í941-re pedig csak a jövedelemadó és pótlékai 800.087 pengőt tettek ki. (Zaj. — Szász Lajos pénzügyminiszteri államtitkár: Itt ugyanígy történt!) Ebből a levélből érdekes lesz egy-két részt elolvasni, hogy az ottani adókivetési mentalitást lássuk, ami egészen különálló dolog, r a kecskeméti pénzügyigazgatóság; részéről. (Szász Lajos pénzügyminiszteri államtitkár: Majd megnézzük!) A levélben, ez áll (olvassa): »Én pontos és részletes bevallást készítettem, hogy kinek, mikor és mit adtam el a boromból, de ezt nem vették figyelembe, hanem az eladott óborkészleteket 1 pengős adóval terhelték, a rezsiköltséget leszállítva ós < • a nyakamba varrtak egy ilyen horribilis adóösszeget. T. Ház! Tizedrész termény után tízszeres jövedelmi adót vetnek ki. Be lehetetlen és minden törvényes rendelkezése mellett is érthetetlén, hogy az egyszer már adózott mezőgazdasági jövedelmet újra jövedelemadóval megterhelik. Az egyszer már adózott mezőgazdasági termények nem tekinthetők semmi körülmények között folyó évi jövedelemnek. (Szentfványi Lajos: Meg kell inni! — Derültség balfetől.) Az adókivető hatóság azt csinálta, hogy a meglevő borkészletet felértékelte 1 pengőre és leütött belőle 30 fillért és mint konjunkturális jövedelmet a folyó évi jövedelemként megadóztatta, függetlenül attól, hoey el lett-e adva, vagy pedig megvan-e a pincében a bor. Áz történt, mintha egy kereskedőnél felleltároztak volna és azt mondották volna, hogy a te leltárad megér X pengőt, ezen kereshetsz majd Y pengőt, ezt mi úgy tekinthetjük, mintha te megkerested volna és a folyó évi jövedelemnek megadóztatjuk. Azt mondja ez a gazda, hogyha ez így megy, pár év alatt minden magánvagyon kincstári tulajdon lesz. Tovább olvassa: »Szerény véleményem szerint a jövedelemadó alapját a tényleg elért jövedelem képezheti. En az elmúlt esztendő költségeit a tőketartalékból, a meglévő óborkészletből fedeztem és ténylegesen a negyven évi mérleffwn 19.000 pengő ráfizetéssel zárult, és ekkor a 30 fillérért eladott és a meglévő óborokat felértékelik mind 1 pengőre és ezen az alapon kihoznak egy horribilis összeget és ezt mint folyó évi jövedelmet a nyakamba vetik, ez olyan természetű adóztatás akar lenni, amely. nem tudom, nem egyértelmű-e a vagyon megdézsmál ásá val.« Azt mondja, hogy kár itt vesződni a zsidókkal. Azoknak a birtokaival elvesződnek évekig, holott ilyen adókivetéssel el lehetne intézni a dolgot. (Meskó Zoltán: Hát nem egészen, de kiét man alatt elintézném! — Bodor Márton: Azokat kellene súlyosan adóztatni!) • Elnök: Kérem, méltóztassank talán a jó tanácsokat mellőzni. (Derültség.) Nagy Ferenc: T. Képviselőiház! Az előbb eanlítetteknél és adóügyi rendszerünk egész bonyolult voltánál fogva nem tudom megállapítani azt, hogy ezek a kivetések mennyiben helytállóak, mennyiben igazsláfe'talaniok, így azonban, ahogyan egyszerű szemmel nézi az ember ezeket a méreteket, azok valami borzalmas képet adnak. Remélem, hogy a t. miniszter úr meg fogja találni a módját nemcsak annak; hogy ezek az adók igazságosan korrigáltassanak, hanem annak is, hogyha ezek a ki vetések rosszindulatból, vagy hozzá nem értésből történtek, (Bodnár Márton: Hogyan? Csak nincs rosszindulat?!) az adókivető közeggel ülése 19Ul november 27-én, csütörtökön. szemben is a legkeményebben és a leghatározottabban fognak eliárni. T. Ház! Az adófizetőnek szeretnie kell az államot, ezt tanítjuk mi, amerre járunk és ez ma mindnyájunk kötelessége, azonban az államkincstárnak is szeretnie kell az adófizetőt, (Meskó Zoltán*. Szereti is! Feji állandóan! Fejegetni szereti! — Derültség.) szeretnie kell és úgy kell vele szemben állnia, hogy az adó

: fizető érezze azt, hogy az állam csak azt kéri tőle, ami neki jogosan jár és csak azt kéri tőle, amennyi áldozat őt a nemzeti teherviselésből megilleti. T. Ház! Befejezem beszédemet, időm is lejárt. Tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy ezeket a szempontokat szíveskedjék megszív lelni. Addig, amíg nem tapasztalok ezen a téren változást, sajnálom, nem áll módomban elfogadni a költségvetést. (Helyeslés és taps balfelől. — A szónokát többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóim kok .közüli Zeöld Imre Péter jegyző: Mátéffy Viktor. Elnök: Mátéffy Viktor képviselő urat illeti a szó! Mátéffy Viktor: T. Ház! Előttem szólott képviselőtársam a falu kérdéseivel foglalkozott, azzal a tárgyilagossággal _ és szeretettel, amely az ő beszédeit általában jellemzi. Mi ebben mindannyian egyetértünk vele, az ő objektív megállapításait mi is szívesen ismerjük el és a miniszter úr figyelmébe ajánljuk. En általában kívánom megindokolni, hogy a kereszténypárt miért fogadja el ezt a költ; ségvetést, mik a tárgyi és mik a személyi okai abban, hogy amiként a korábbi tárcák költségvetését elfogadta, elfogadja ennek a tárcának költségvetését is, amely fundamentuma és táplálója minden tárcának. A pénzügyminiszter úr, amikor Rómában járt, a vatikáni fogadás alkalmával azt felelte az üdvözlésre, hogy az ő politikája a- lelkiismeret politikája és a magyar becsület politij kaja. (vitéz Téglássy Béla: így is van!) Aki az ország nagy kérdéseit lelkiismeretén szűri át és intézkedéseinek megtételében megkérdi a legilletékesebb bírót, az személyében is garancia nekem arra (Meskó Zoltán: Az biztos!), hogy az ország pénzügyeit mindig a nemzet érdekében fogja vezetni és irányítani. Tárgyi okokból — úgy vettem észre a költségvetési vita során — nem volt különbség közöttünk itt a Házán. Még az ellenzéki szónokok is valamennyien azt mondották, hogy egyetértenek az elgondolással. Nem is lehet mást tenni, mint egyetérteni azzal az elgondolással, amely a kormányzatot pénzügyi politikájának felépítésében vezeti. A honvédség fejlesztése, a szociális gondoskodás kiszélesítése

4 a mezőgazdasági termelés szervezése, fejlesztése, fokozása az a három gondolatkör, az a három pillér, amelyre a kormány politikáját felépítette és amelyen pénzügyi elgondolását kiformálta. Háborúban álló nemzetnek legfontosabb kötelessége a honvédség fejlesztése. {Ügy van! Ügy van!) E tekintetben közöttünk nem lehet nézeteltérés és ezen a téren a nemzetnek minden j. áldozatra készen kell lennie és mindazt az ! anyagi lehetőséget elő kell teremtenie, ami a honvédség felszerelésére és a háború viselésére szükséges. (Ügy van! Ügy van!) Ami a másik kté't szempontot, a szociális gondoskodás kiszélesítését és a mezőgazdasági termelés megszervezését, fejlesztését illeti, ezen a ponton lehetnek közöttünk különböző vélemények ós elgondolások, de azt hiszem, 1 hogy abban megint mindannyian kell hogy