Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

102 Az országgyűlés képviselőházának 226, tani, hogy az építőanyagkiutalást az iparügyi miniszter úr elsősorban azoknak a vállalkozóknak a részére biztosítsa, akik haj'andók magukat a bér tekintetében egy

( árkalkulációnak alávetni. (Helyeslés q szé'sőbaloldalon.) Egy fakultatív megoldást javasoltam (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Oláh György: Itt kell megfogni a kérdést!), amelynek tulajdonképpen semilyen hátránya sincs,, mert ha ilyen építtető nem akadna, akkor juthat abból az építőanyagból olyannak, aki az ármegkötést nem vállalja. Szakértő helyekről felsi ólalásommat kapcsolatban igen értékes és érdekes megvilágításokat kaptam. Azt mondották, hogy egészen nyugodtan megvalósítható ez a gondolat, mert ma, amikor az építésnek elsősorban tőkeelhelyezés az indoka, egy^ ilyen bérmegkötés mellett is akad annyi építtető, aki teljesen kimeríti a rendelkezésre álló építési anyagkészletet. Amikor felvetettem ezt a kérdést az iparügyi miniszter úrnak, akkor az iparügyi miniszter úr azzal tért ki, hogy a bérmegállapítás nem tartozik az ő hatáskörébe. Ha most felteszem ezt a kérdést a pénzügyi kormányzatnak, akkor nemcsak az árnívó biztosítása érdekéten teszem fel, hanem azért is, mert a házadómentesség megadása a pénzügyminisztériumnak külön lehetőséget biztosít arra, hogy az építtető számára bizonyos előírásokat tegyen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék tehát az adómentesség megadása alkalmával kikötni azt. hogy csak abban az esetben biztosítanak adómentességet, ha az építtető bizonyos árkalkulációnak veti alá magát a bérek tekintetében. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Illegális hasznokat ne engedjenek mep! Meg kell csinálni! — Horváth Géza: A kormány csinálja meg! — Nagy László: Nem közérdek az, hogy 1500 pengős szobabérű lakás legyen!) T. Ház! A másik fontos szempont, amelyet az egészséges pénzügyi helyzet fenntartása érdekében szem előtt kell tartanunk és meg kell valósítanunk, a

t felesleges vásárlóerő bevonása. A felesleges vásárlóerő lecsapolása háromféle módon lehetséges: adó útján, kölcsön útján és a pénzfeleslegeknek átmeneti lekötése útján, amire példákat fogok mondani a külföldi gyakorlatból. T. Ház! A pénzfeleslegek adó útján vaió lecsapolása a béreket és fizetéseket már nem nagyon érintheti, mert ezen a téren a fogyasztási adóknak 70%-kal történt emelkedése az utóbbi időben már minden vásárlóképességet úgyis lecsapolt. A forgalmiadók 3%-ról—5%-ra. 7%-ról—12%-ra és 12%-ról—20%-ra emelkedtek. ami pontosan 70%-os emelkedésnek felel meg. Ez végeredményben azt jelenti, hogy a fogyasztást 5—10% között drágították meg, tehát a fogyasztási adó tulajdonképpen a mindennapi fogyasztásban 5—10%-kal több terhet jelent, mint azelőtt. Ha itt adó formájában való lecsapolásról lehet szó, csak a konjunkturális és hadinyereség bevonásáról lehet szó, amit a miniszter úr kilátásba helyezett, de a megválósításig még máig sem értünk el Második fontos módja a fölös vásárlóerő bevonásának a kölcsön, és itt a magam részrój szeretnék kifejezést adni annak a reményemnek, hogy az az állami kölcsön, amely mo-st erdélyi kölcsön címén százmillió pengő erejéig ki van bocsátva, teljes eredménnyel fog járni. De ez á százmillió pengő a kincstári szükségletnek, amint beszédem bevezető részében elmondottam, csak kis részét tudja fedezni, úgy hogy ezen a téren a kincstárnak kétségtelenül tovább kell mennie, ülése 19hl november 27-én, csütörtökön* A harmadik lehetőség — nem akarok hosszabban foglalkozni vele az idő rövidségére való tekintettel — a felesleges vásárlóerő lecsapolására, a pénzfeleslegek bizonyos átmeneti lekötése útján történhetik és erre vonatkozólag hátor vagyok a Németbirodalomban tett egy-két hasonló intézkedést megemlíteniA Völkischer Beobachter november 1-i számában ismerteti az erre vonatkozóan^ kiadott rendeletet s három ilyen rendelkezést említ meg. Az egyik a Német birodalom ban rendszeresített Eiserne-Sparkonto intézménye, ami azt jelenti, hogy azok a kis betétesek, akik pénzüket betétben helyezik el és bizonyos időre lekötik, bizonyos adókedvezményben részesülnek és ezen keresztül iparkodik a kincstár ezeket a felesleges kisebb tőkéket a maga részére biztosítani. A másik intézmény a Betriebsanlage-Guthaben intézménye, ami azt jelenti, hogy lehetővé tették a Németbirodalomban, hogy azok a vállalatok, amelyek gyári felszerelésüket a mai rendkívüli viszonyok között pótolni úa-y sem tudják, a felszerelés pótlására szolgáló összegeket befizessék a pénzügvigazgatóságnál; a pénzügyigazgatóságok ezeket a befizetett összegeket a háború után 12 hónap múlva rendelkezésre fogják bocsátani, időközi kamat nincs, azonban azt a kedvezményt nyújtják a befizető részére, hogy annakidején, ha ezt a felszerelést beszerzik ezrekből az összegekből, azt teljes összegében leírhatják a mérlegükből, tehát az adóalap kiszámításánál nem fog figyelembe vétetni. Hozzáteszik, hogy ezt az intézményt január 10-éig tartják csak fent, mert azt akarják, hogy ez a kedvezmény rövid időre^ összefszorítva, biztosítson bizonyos eredményt az államkincstár számára. Ezzel kapcsolatban csak egeszén röviden akarok felemlíteni egy harmadik szempontot, nem is nagyon tartozik ide. A Németbirodalomban felemelték a pezsgő és dohány árát 50%-kai és — ez az. amit a pénzügyminiszter úrnak ezzel kapcsolatban a figyelmébe akarok ajánlani — természetesen ez a felemelés vonatkozik arra a készletre is, mely a kereskedőknél van. A készlet november 3-án leltározás útján felveendő s természetesen az adódifferencia az államkincstár részére befizetendő. Én a pénzűgyi bizottságban hasonló gondolatat vetettem fel, amikor azt mondottam, hogy nálunk is előfordult az az eset, hogy a múltban a dohányneműek ára felemeltetett. Azt hinné az ember, hogy egészen természetes dolog, hogy a felemelésből eredő differencia a kincstárt illeti meg. Nem így történik, a nagytrafiktól kezdve le a kistrafikíg az ott lévA készletek után az árdifferencia a nagy- és kistra^ikost illeti meg. Lehetetlen egy monopolcikknél, amely az állam részére adó céljára van lefoglalva, az állam az ilyen adókülönbözetet no vegye igénybe a maga javára. A pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy aránylag nem jelentős összegekről van szó. Ezek a készletek nem olyan nagyok. Először elvi szempontbői kell nézni a dolgot, másodszor a dohány nagy forgalmát jelent, forgalma évi 300 millió pengő körül mo%og, tehát netenkint 6 millió pengőt jelent. Ha tehát egy heti készlet van csak a dohánytőzsdékben, ez hatmillió pengő, amelynek 20%-os differenciája 1,200.^00 pengő, ennek a fele 600-000 pengő, amellyel azt hiszem, a mai viszonyok között, dobálózni mégsem lehet A harmadik szempont egy egészséges