Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-226
Az országgyűlés képviselőházának 226. ellátásainál pedig 10.6 millió pengő, tehát összesen 23.5 millió pengő a nyugdíj csökkenő rendelkezések hatályon kívül helyezése és a családi pótlék felemelése folytán jelentkezett, vagyis 28.5 millió pengő az az összeg, amelyet a kormány a nyugdíjasok helyzetének javítására fordít. A további többlet a nyugdíjasok számának főként a területgyarapodásokkal kapcsolatos emelkedése folytán állt elő. Ezzel a témával kapcsolatban jelzem azt is, hogy 5.6 millió pengő többlet jelentkezik a világháborús hadigondozottak ellátási díjainál. Ismeretes, hogy a kormányzat méltányolva a világháborús hadigondozottak súlyos helyzetét, fokozatosan igyekszik ennek a sokat szenvedett rétegnek kedvezőbb helyzetet biztosítani. Ezt célozta az ellátási díjaknak az 1940. évtől kezdődően történt felemelése, amit a közelmúltban további rendezés követett. Ezúttal a II. járadékosztályokba sorozott gondozottak ellátási díjai 50%-kai. a III. járadékosztályba tartozóké 25%-kal és az 55 évesnél fiatalabb legénységi hadiözvegyek ellátási díjai 100%-kai emelkedtek. A világháborús hadigondozottak helyzetének rendezése ezzel még nem ért véget, mert örömmel hallottuk a költségvetési tárgyalások folyamán, hogy ezen a téren további intézkedések vannak folyamatban. T. Ház! A nyugdíjkérdéssel kapcsolatban legyen szabad rámutatnom arra, hogy az utóbbi időkben, legutóbb a költségvetés pénzügyi bizottsági tárgyalásával kapcsolatban is felmerült az a gondolat, nem lehetne-e az állam nyugdíjterhét csökkenteni egy másik rendszerre való áttéréssel, nevezetesen azzal, hogy biztosítási alapon rendezzük a nyugdíjasoknak ellátását. Az erre vonatkozó számítások azt igazolták be, hogy az állam nyugdíjterhe a biztosítási rendszerre való áttéréssel egyáltalán semmit nem csökkenne. (Zaj a baloldalon.) A biztosítási rendszerre való áttérés ugyanis annyit jelentene, hogy a jövőben minden egyes állami alkalmazott biztosítástechnikai, illetve matematikai alapon kiszámított járulékot tartozik fizetni egészen nyugdíjbameneteléig. Ezt a tetemes, elég nagy járulékterhet az állami alkalmazottak fizetéséből levonni teljes képtelenség. (Meskó Zoltán: A Homonnay-féle javaslat!) Ennek a tehernek az állam számlájára kellene esnie, s amely pillanatban az állam ezeknek a biztosítási terhekre kiszámított és megállapított nyugdíjjárulékoknak a megfizetését vállalja, tulajdonképpen csöbörből-vödörbe esik. (Meskó Zoltán: A Homonnay-féle nagyszerű javaslat!) Nemcsak Homonnayé, hanem igen sok más t. képviselőtársunkké is, akiket méltán asrgaszt az a jelentős nyugdíjteher, amely az államot nyomja. Nem az intencióval vitázom, mert az intenció mindenesetre teljesen korrekt és jóhiszemű, csak azt kísérlem még beigazolni, hogy ez a felvetett megoldás semminő megtakarítást sem jelent. (Meskó Zoltán: Idegen államok állítólag átveszik!) Ezzel a kérdéssel kapcsolatban, azt hiszem, uem kell hangsúlyoznom, hogy az a nyugdíj járulékalap, amely ma a költségvetésben szerepel és amely a tényleges szolgálatban álló alkalmazottaktól nyugdíjjárulék címén levont összegekből adódik, egyáltalán nem a nyugdíjak fizetésére szolgál, hanem ezeket az Összegeket a kormány a tisztviselők szociális intézményeire, nevelésügyi és egyéb támogatásokra fordítja, így például a most épülő tisztviselő-kórházat is ez az alap finanszírozza. ülése 19Ul november 27-én, csütörtökön, 99 Áttpirve a magyar állam adósságainak ismertetésére, bejelentem, amit méltóztatnak egyébként a költségvetési előirányzatból látni, hogy a magyar állam adósságának állaga a múlt évi 2V2 milliárd pengőre emelkedett. Az állami adósságok álladéka tehát körülbelül megfelel — és azt hiszem, ezt megnyugvással vehetjük tudomásul -— a nemzeti jövedelem felének. De kedvező képet mutat államadóssági helyzetünk az adósságok megoszlása te kintetében is, amennyiben ebből az 1 milliárd pengős emelkedésből 740 millió, tehát az emelkedésnek háromnegyed része, esik a hosszúlejáratú adósságra és csak egynegyed rész a rövidlejáratú kölcsönökre. Mélyen t. Ház! Jellemző pis örvendetes a magyar állam adósi helyzetének elbírálásánál az a megállapítás is, hogy amíg mi, magyarok, államadóssági szolgálatunkra költségvetésünknek 6.1%-át fordítjuk, addig más országok költségvetésüknek 10—15, sőt bizonyos esetekben 20%-át is kénytelenek erre a célra fordítani! Mélyen t. Ház! Hátra volna még, hogy pár szót beszéljek a tárca egyik üzemét jelentő postatakarékpénztárról is, amely intézmény a forgalom emelkedése következtében a költségvetési előirányzatban 3,700.000 pengős eimelk«» dést mutat. Ez az emelkedés tulajdonképpen örvendetes tünet, mert hiszen a forgalom megnövekedéséből származik és így a megfelelő b* vételi többletekben fedezetet talál. Megemlékezve még a kormány által támogatott közérdekű kölcsön-akciókróL különös Örömmel kell itt emlékezetbe idéznem a kormánynak a középlejáratú mezőgazdasági köl csönök folyósítására vonatkozó múlt évi kezdeményezésért, amely igen szép eredményeket mutat fel. Tudvalevő, hogy ezek a kölcsönök kizárólag a termelés fokozását vannak hivatva előmozdítani, tehát csakis ilyen természetű beruházásokat szolgálnak és sem adósságok konverziójára, sem fogyasztási javak elő állítására nem szolgálnak. Ugyancsak a közgazdasági élet fellendítését célozza a keresztény kereskedők hitelakciójára nemrég biztosított 20 millió pengős kerpt is, amellyel a pénzügyminiszter úr a keresztény gazdasági életnek egy régi igényét és vágyát elégítette ki. Legyen szabad itt még rámutatnom egy momentumra, amely a közvélemény figyelmét az utóbbi időben nagyon magára hívta a tőzsdével kapcsolatban. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A nélkül, hogy a tőzsdén végbemenő események közgazdasági jelentőségét tul akarnám értékelni, mégis természetesen bete ges tünetnek tartom (Ügy van! a szélsőbaloldaIon.) a spekulációnak azt a dühöngését, amelyet a tőzsdén az utóbbi időben a szellem inaugurált (Zimmer Ferenc: Zsidó szellem!), amely a közélet és a közgazdasági élet egyes területeiről egyre jobban kiszorítva, a tőzsdére menekül. (Palló Imre: Az értékpapírkereskodŐk mind zsidók!) Éppen azért nagy örömmel hallottam és hallottuk mindannyian a pénzügyminiszter úrnak azt a kijelentését, hogy ezen a téren erélyes rendszabályokhoz fog folyamodni. (Oláh György: Névre szóló rész* vényeket! Olaszországban már be van vezetve 1) T. Ház! Ezzel elérkeztem előterjesztésem végéhez. Legyen szabad még annyit meg je gyeznem, amit talán költségvetési előadásom elején kellett volna megmondanom, hogy ennek a költségvetésnek sorsa és alakulása attól függ a következő évben, hogy mennyiben felel ay meg a realitás követelményeinek. A realitás
