Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-226
Az országgyűlés képviselőházának 22$. ülése 19 hl november 27-én, csütörtökön, 07 pengős összegéről 191 millió pengőre,- a. fo.g-yasztási adók J09.5 ípillio pengőről 197.8.-millió pengőre, az egyéb közszolgáltatási bevételek, — mint szesz, vám, só, dohány — 271.9 millió pengőről 573.1 millió pengőre végül a tárcabevételek az 1938/39. évi 150.3 millió pengőről 231 millió pengőre emelkedtek. Ha most nézzük az állami üzemek bevételeit* akkor azt látjuk, hogy az 193839. évi 549.2 millió pengpről az előttünk fekvő költségvetési előirányzatban a bevételek már 1022 millió pengőre emelkedtek. Egybevetve pedig az állami közigazgatás és az állami üzemek bevételeit, az 1988/39. évi 1626.3 millió pengővel szemben az 1942. évi költségvetés számoszlopaiban 3082.5 millió pengŐ3 összeget találunk. Végeredményben a bevételek emelkedése az 1938/39. költségvetési év eredményeihez viszo-. nyitva, az állami közigazgatásnál 91.3%-ot, az állami üzemeknél 86.1%-ot tehát a közigazgatásnál és az üzemeknél együttesen 89.5Vo-ot _ mutat. Hogy azonban tiszta képet kapjunk abban a tekintetben, hogy az alig négy évre eső emelkedésnek ebből a valóban imponáló arányszámából mennyi esik a régi országterület lakosságának erőfeszítésére és áldozatkészségére. — amelyet nem győzök ezúttal is eléggé elismerni és a hála hangján hangsúlyozni — fi gyelembe kell vennünk azt, hogy hazánk lakossága az 1918. évi 9,129.0CO főről a délvidéki területek nélkül 13,500.COO főre emelkedett, vagyis az emelkedés aránya 47.9%. Ha már most ennek megfelelően a bevételi többletekből 47.9%-ot : a népesség gyarapodására tudunk be, akkor az 1938/39. költségvetési évtől számítva 41.6% tulajdonképpeni bevételnövekedés jelentkezik. Ez a többlet pedig csaknem kizárólag azoknak a bevételt fokozó intézkedéseknek az eiedménye, amelyeket a kormány a legutóbbi esztendőben bölcs előrelátással tett folyamatba. Mélyen t. Ház! E^ben a témakörben azonban meg kell jegyeznem azt is, hogy ezek a bevételt fokozó törvényhozási és kormányzati intézkedések, nevezetesen az adók emelése, mégis mindenkor a kellő határok között mozgott, amit bizonyít és igazol az is, hogy a közterhek és a nemzeti jövedelem közötti arányt nem változtatta meg. De a bevételek fokozása érdekében az utóbbi években tett intézkedésekről beszélve, azt hiszem, nyugodtan megállapíthatom azt is, hogy azoknak a megtételénél a pénzügyi kormányt egyáltalán nem kizárólag a fiskális-szempontok irányították, hanem az egyes közszolgáltatások felemelésének mértékét a szociális szempontok mérlegelése mellett min dig az a szempont vezette, hogy a teherLíróbb vállak aránylag erősebb megterhelést viselje nek. Legyen szabad ennek illusztrálására kissé • részletesebben ismertétnem, illetőleg a Ház emlékezetébe idéznem azokat a kedvezményeket és egyéb intézkedéseket, amelyek — amennyire ez a közteherviselés terén egyáltalán lehetséges — kedvezőbb eljárást biztosítanak a kisemberek részére és a. széles rété gek érdekeit, szociális szempontjait tartják szemük előtt. Äz egyenes adók terén hivatkozom az 1940. évi VII. és XII. te.-ekben loglalt korszerű intfázkedéőekre, így a házadó terén például arra az újításra, amely a 10.000-nél nagyobb lélekszámú kis- és nagyközségekben az adóztatást százalékosról tételesre változtatja át Hivatkozom ezzel kapcsolatban arra az újításra is, amely a tanyai házak 50%-ós kedvezményes adóztatását biztosította, Az' általános kereseti adó terén legyén szabaduemlëkezetbe idéznem, hogy a fenti törvény ennél az adónemnél is tételessé változtatja át az egy segéddel és egy tanonccal vagy csak kjét - tanonccal dolgozó kisiparosok adóztatását. Szerintem nagy közgazdasági jelentőséggel bírt az az intézkedés is a társulati adózás terén, amely lehetővé tette a közgazdasági és szociális célú tartalékolásokat, illetőleg . azok adómentességét a az üzemraci analizálással kapcsolatban a rendkívüli leírásokat. A jövedelmi adónál, amelynek előirányzata a múlt évi 72 millió pengővel szemben kerek 100 millió pengő, kiemelendőnek tartom az úgynevezett gyermekkedvezményt, amely 12.0CO pengős adóalap : g legalább három gyermekes «szülőknél az első két gyermek után 200-—203, a harmadik és negyedik után 300—300 ss a többi gyerek után 500—500 pengő adóalap csökkenést tesz lehetővé. Ezzel a kedvezménnyel kapcsolatban a két gyermekesnél kisebb családok adójának megpótlékolása is hozzájárul az arányosabb teherviselés biztosításához. Ez a megpóflékolás abban áll. hogy az adózó, ha csak felesége és egy gyermeke vagy csak két gyermeke van, 5%, ha csak felesége vagy csak egy gyermeké van, 10%, ha ha sem felesége, sem gyermeké hincs;,.15%, s végül, ha az adózó házasságot egyáltalán nem kötött és 30 évnél öregebb, akkor' 25% pótlékot fizet a jövedelemadó után. ~ : T. Ház! Ezek után legyen szabad á" forgalmi adókról és a fogyasztási adókról egykét megjegyzést tennem. Meg vagyok arról győződve, hogy ezek az adónemek a folyó évi költségvetési vitában sem fogják elkerülni azokat a kedvezőtlen kritikákat, amelyeket ezzel a két adónemmel, nevezetesen általában a közvetett adózási rendszerrel szemben itt majdnem minden költségvetési vita folyamán hallottunk. A magam részéről elméletben magam is osztozom mindazokban a kifogásokban és kritikákban, amelyeket általában a közvetett adózási rendszerrel szemben fel szoktak hozni. Magam is osztozom ezekben és belátom azt, hogy ez az adózási rendszer annyiban antiszociális, hogy progressziót nem ismer, a legfontosabb közhasználati és életszükséglet! cikkeket adóztatja meg és így/ erősen érinti a legszegényebb fogyasztói rétegeket. Igen nagy hibája ennek a két adónemnek äüi is, hogy könnyen áthárítható és azok à vállak, amelyekre eredetileg helyeztetnek, igen könnyen tehermentesíthetik magukat ezen adók alól. De állítom azt is, hogy amiképpen egyetlen állam Európában Németországot, Olaszországot, sőt Angliát is beleértve nem tudta kikapcsolni a közvetett adóztatást a maga adórendszeréből és nem tudott lemondani arról a tagadhatatlan nagy előnyéről ennek a két adónemnek, amely abban áll, hogy az öszszes közterhek között a legbiztosabb alapját képezik az államháztartás kalkulációjának, miután az adó úgyszólván egy pillanatban születik még az adóalappal, mondom, miután egyetlen állam sem tudta adózási rendszeréből ezt a szükséges rosszat kikapcsolni, nagyon természetes, Tiogy a mi államháztartásunkban is igen jelentős célok és fejadatok fűződnek ehhez a két adónemhez és hogy, ha általában csak arról lehet szó, hogy ehhez a szükséges rosszhoz enyhítő körülményekét keressünk, akkor ez nálunk csak abban nyilvánulhat meg, hogy a legkisebb emberekkel szemben szociális vonalon bizonyos enyhítéseket, a legnélküle'zhétetlenebb fogyasztási cikkekkel szemben 14* "
