Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

422 Az országgyűlés képviselőházának 221 megnyugvással veszem tudomásul a jelenlegi helyzetet. (Helyeslés és taps a szélsőbalolda­lon.) Elnök: Következik Matolosy Mátyás kép­viselő úr interpellációja a földmívelésügyi mi­niszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. vtéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi mi­niszter úrhoz a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank birtokvásárlása tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Kereskedelmi Bank megvásárolta nyugdíjpénztára javára az Esterházy-féle 5000 holdas ozorai birtokot a gazdatársadalom igénylését figyelmen kívül hagyva! 2. Hajlandó-e a miniszter úr a vásárlást megsemmisíteni és a magyar fajvédelem szel­lemében az ozorai birtokot a magyar paraszt­ságnak átadni 1 ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk! —- Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! Kérem a képviselő urat, szí­veskedjék beszédét megkezdeni. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Interpellációm tárgya szervesen kapcsolódik a földmívelés­ügyi miniszter úrnak a tegnapi nap folyamán több, mint két óra hosszáig tartott beszédébe. Èbbe a nagyon hosszú beszédbe azonban, úgy látszik, nem fértek bele azok a súlyos^ kérdé­sek, amelyekre mink választ kértünk és ame­lyekre választ nem kaptunk. Elsősorban is a zsidó birtokok kérdésével kapcsolatban adós maradt a miniszter úr an­nak a beismerésével, (Zaj. -- Elnök csenget.) hogy a zsidó birtokok elintézésének 'kérdésében Tiem halad olyan ütemben, mint ahogy azt a magyar faj és a magyar parasztság érdekei megkívánnák. T. Ház! Amikor a képviselőház plénuma előtt komoly magyar emberek valamennyien követelik és sürgetik a zsidó föld kérdésének végleges és radikális rendezését és amikor a törvények és egyéb, helytelen intézkedések miatt ez előre nem halad, (Zaj a jobboldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloidalon: KaszinM Zsi­nagóga!) ugyanakkor meg kell állapítanom azt, hogy a jelenlegi kormányzat, a jelenlegi föld­mívelésügyi miniszter úr éppen a fordítottját segíti elő annak, mint amit mi követelünk és amit a kormánypárti oldalról is sürgetnek. Mert akkor, amikor a zsidó földek igénybevé­telét sürgetjük, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a névtelen földesurak birtok­állománya évről-évre hatalmas földterületek­kel növekszik. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Matolcsy Mátyás: T. Ház! A kormánypárt részéről is hangsúlyozták ennek a kérdésnek fontosságát és le kell szögeznem, hogy amikor egyik oldalon a zsidó birtokállomány területét évenként alig 5—6%>-kal sikerült tényleg csök­kenteni, a másik oldalon majdnem ugyanennyi­vel növekszik a névtelen vállalatoknak birtok­vásárlása Magyarországon. Felháborodva je­lentem itt ki, hogy ez a politika végzetes poli­tika fajvédelmi szempontból, mert ez év augusz­tusában írta alá a földmívelésügyi miniszter úr a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank birtokvá­sárlási engedélyét. (Palló Imre (a jobboldal felé): Mit szólnak hozzá?) A Pesti Magyar Ke­reskedelmi Bank ez év nyarán és őszén vásá­rolta meg Eszterházy Antal herceg ozorai 5000 holdas birtokát nyugdíjpénztáralapja javára. (Zaj a jobboldalon.) Az a felfogásunk, hogy az ülése 194-1 november 19-én, szerdán. az ozorai magyar föld, amely Tolna megye és Fejér megye szívében van, nem a Kereskedelmi Bank öreg zsidóinak életét, hanem a magyar parasztság életét van hivatva szolgálni! (Ügy van! i— Taps a szélsőbaloldalon.) Nem hiszem, hogy volna valaki ebben a Házban, aki ezt a földbirtokpolitikát helyeselné. (Ügy van! a szélsőbaloidalon. De ez nem az egyetlen eset, mert a Kereskedelmi Bank a tavalyi év folya­mán Békés megyében vett meg ugyancsak 3500 holdat és az a Radnai, azelőtt talán más névre hallgató ügyész úr, aki a Kereskedelmi Bank­ból lement a birtok átvételére, elhencegett az; zal, hogy 20.000 hold van már a Kereskedelmi Bank tulajdonában. Egy-két év leforgása alatt akkor, amikor mi itt a zsidóbirtokok kérdésé­nek sürgős elintézését követeljük, a másik olda­lon 20.000 holdas tételeket vásárolnak meg öreg zsidók napjainak nyugodtabbá tételére. Ez nem birtokpolitika, hanem a magyar faj ellen elkö­vetett legsúlyosabb vétek. (Matolcsy Tamás: Zsidó honfoglalás! — Rajniss Ferenc: Röviden disznóság!) Elnök: Rajniss képviselő urat kérem, ne használjon inparlamentáris kifejezéseket! Matolcsy Mátyás: Tragikus és nem nevetni­való dolog az, hogy ebből az, 5000 holdas ozorai birtokból, a Dunántúl szívében, amelynek ma­gyarságát tiszaháti erős magyarsággal kellene megerősíteni, még az ott élő magyarság sem kapott egyetlen holdat sem. Azután jön a régi verkli: megérkezik Pestre a jelentés, hogy nincs igénylő. Én személyesen mentem le meggyőződni a helyzetről. Lemen­tem Ozorára, végigkérdeztem a gazdákat és ki­derült, hogy amikor a jelentés azt mondja, hogy ebben a községben, amelynek mindössze 6000 holdas területén 8000 lélek lakik. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Szörnyű!) nincs igénylő, a valóság az, hogy a gazdatársadalom kérelmével — nagyon érdekes — maga a köz­ségi bíró járt Pesten a földmívelésügyi minisz­tériumban instanciázni, hogy az ő sokszáz aláírásuk alapján mégis kapjanak valami föl­det. Csakhogy akkor már alá volt írva az adás­vételi szerződés (Rajniss Ferenc: Közönséges panama!) jóváhagyása a földmívelésügyi mi­nisztériumban is. (Rajniss Ferenc: Utolsó pa­nama!) Es Ozorán nincs igénylő! De Ozorán az agyagos domboldalon, barlanglakásokban lak­nak a magyarok is, t. Ház! (Matolcsy Tamás: És házhelyekre sincs föld! — Egy hang a szélsőbaloidalon: Tegnap tapsoltak!) Azt hiszem, hogy ez a politika végzetes a magyarság jövője szempontjából. De legyen szabad összefoglalást is adnom, mert nemcsak a Kereskedelmi Bank, hanem a Tébe. is vásárol nagybirtokot. Sőt nemcsak a neves, nagy in­tézetek csinálják ezt, hanem egyenesen úzussá vált már, hogy ebben a konjunktúrában a vál­lalatok nyugdíjpénztárainak vagyonát földbe fektetik be» Legutóbb például a Fémárugyár vásárolt nyugdíjasainak biztosítására 1300 hol­das birtokot. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ebben az országban tehát minden­kinek juthat föld, juthat a zsidó bankárok öregkori nyugdíjára, de a magyar parasztság­nak a magyar földet nem tudjuk odaadni. (Ügy van! Ügy van! Élénk taps a szélsőbal­oidalon. — Börcs János: Ennek is tapsolja­nak! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Teanap megvédték a minisztert!) Nem hiszem, hogy ea közérdek volna. (Ember Sándor: Mi sem helyeseljük ezt! — Rajniss Ferenc: De akkor menjen el a fenébe!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom