Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-216

Àz országgyűlés képviselőházának èlê. ban már most is költségvetésen kívül segí­teni. Tulajdonképpen egy épületbővítés tör­tént, amire a pénzügyminiszter úr költség­vetésen kívül több mint félmillió pengőt bo­csátott rendelkezésre és ebben a költségvetés­ben újabb 250.000 pengő áll rendelkezésünkre ennek a befejezésére. Mindezek a Műegyetem bővítése, illetve második épületének feleme­lése, a felszerelés korszerű kiegészítése, a jövő esztendőnek, az 1943. évi költségvetés előkészí­tése során legfőbb problémája lesz. Hasonló­képp igen nagy súlyt kívánok fordítani a Szabó Zoltán, Szabó Gyula és más képviselő­társaim által említett ipariskolai kérdésre, az ipariskolák fejlesztésére, a Szabó ( Gyula által külön említett iparostanoncképzes kor­szerűvé tételére és iparostanon eotthonok léte­Nem kívánok itt most már a magas kultú­ráról szót ejteni, túl soká beszéltem. Egész röviden arról szólok, hogy ezek az új feladatok a minisztériumban is bizonyos átszervezéseket tettek és tesznek szükségessé. Üj feladatkörök­kel új osztályokat kellett létesíteni. Külön csoport foglalkozik az unifikáció, a visszacsa : tolt területek kérdéseivel, külön nemzetiségi osztály keletkezett, most pedig egy nagyobb nemzetnevelési és népművelési csoportot hívok életre négy alosztállyal. Itt Rapcsányi t. kép­viselőtársamnak válaszolok, aki szovatette, hogy nincsenek szakemberek a minisztérium­ban! Ennek az új csoportnak az élén tanár­ember fog állni, valamennyi osztályának az élén tanárok fognak állni és a minisztérium­ban ma dolgozó 189 személy közül kerek számi­ban és egészen pontosan 100 tanár és tanító van, 74 jogász, ezenkívül van orvos, mérnök, művész, gazda és lelkész. Az arány tehát sok­kal kedvezőbb, mert nem méltóztatott figye­lembe venni azt, hogy a fogalmazói személy­zet igen nagy százaléka is filozófiai doktor. Maga a miniszter is az, egyik államtitkára is az és az osztályfőnökök és miniszteri tanácso­sok között is vannak bölcsészeti képesítésűek is. A jogi osztályok élén viszont természetesen a jogászok a szakemberek, a közigazgatási osz­tály élén pedig a közigazgatási jogi szakembe­reknek kell állmok. Nem hiszem, hogy a szak­tisztviselőknek még egy minisztériumban olyan nagy szerepük volna, mint éppen a val­lás- és közoktatásügyi minisztériumban. (Szől­lősi Jenő: Ez a mi bajunk!) Befejezésül csupán annyit kívánok még kiemelni, hogy a költségvetésben igen nagy összeggel szerepelnek az átmenetig tételeken és a beruházási rovatokon a beruházási termé­szetű kiadások. Ha ezekhez a tételekhez hozzá­adjuk a beruházási járulékban rendelkezésre álló 2*5 millió pengőt is, akkor kereken 19:5 millió pengő áll rendelkezéseimre beruházá­sokra, építkezésekre, átalakításokra, berendezé­sekre, felszerelésre. Kétségtelen, hogy ez igen tekintélyes összeg, különösen ha figyelembe vesszük, hogy egy esztendővel ezelőtt még félakkora összeg sem állt rendelkezésemre, kilenc évvel ezelőtt pedig pontosan 250.000 pen­gőm volt beruházásra. Ezzel a nagy összeggel tehát egy nagyszabású beruházási programmot lehet előkészíteni és ezt meg is fogjuk tenni. Ebből a népiskolákra körülbelül ötmillió esik és ugyanennyi az egyetemekre, mert a kolozs­vári egyetemet tökéletesen, elsőrendű felszere­léssel kívánjuk ellátni. T. ,Ház! Kiragadok adatokkal jellemeztem a t. Ház előtt azt a munkát, amely tárcám ke­retében^ folyik és amelyet a jövő évben is foly­tatni kívánok. Indokolni kívántam, hogy ezidén miért kellett ilyen nagymértékben emelni a költségvetés Összegét. ütése i9Ál november il^én, kedden. 77 Azt hiszem, az előadottakból kitűnik, hogy ez a munka a vallás- és közoktatásügy kere­tében az én többször előadott régi program­mom értelmében és annak szellemében folyik. A nemzet művelődése és a népműveltség eme­lése elsőrendű feladatunk. Felmerülhet azonban a kérdés, vájjon idŐ­szerű-e ezekkel a kérdésekkel most foglal­kozni, mert hiszen a régi közmondás szerint inter arma silent musae. A múltban — sajnos — valóban így volt. Még a legutóbbi világ­háború idején is merőben elhanyagolták a há­ború miatt a kulturális, művelődési kérdése­ket. Ma felismertük a szükségességét annak, hogy éppen hasonló, nehéz, sorsfordító idők­ben kétszeresen kell gondoskodnunk a műve­lődés értékeiről. (Ügy van! Ügy van!) Minden oldalról kifejtették a képviselő urak, szükség van arra, hogy a honvédelem párhuzamos ta­gozata, a nemzetnevelés ügye (Ügy van! Ügy van! — Taps.) fejlesztessék és előrevitessék. Nem pihenhetünk a háborúban, mert ez luxus volna. Nem takarékoskodhatunk, mert ez pazarlás volna. (Ügy van! Ügy van! jobb­felöl.) Most kell előkészülnünk a jövőre és ezt csak mély kultúrpolitikai megalapozással te­hetjük. Méltóztassék megengedni, hogy most ere­deti foglalkozásomhoz és hivatásomhoz visz­szatérve, a történész szóljon egypár szót. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) éá megismételje azt, amit nemrégen tudós társaságban mon­dott el. A magyar nemzet ezidén két nagyon szo­morú évfordulót ül. A muhi csatának és Buda­vár elestének évfordulóját. Az egyik 700, a másik 400 esztendős évforduló. Ezen évfordulón a múltba kell kissé tekin­tenünk, hogy ösztönzést kapjunk a jövőre. A múltba, ahol szinte drámai erővel látjuk meg' elevenedni végzetes nemzeti katasztrófáknak a képét és azokat az okokat, amelyek ezeket a katasztrófákat előidézték. Megelevenednek előttünk a sorscsapások előestéjén a hitét, lel­két, erejét vesztett társadalom bűnei és hibái, tévedései és megtévedt magyar nemzedékeknek önzése és hivalkodása, fegyelmezetlensége és lázadása, kötelességmulasztása és tekintély­rombolása, gyűlölködése és pártoskodása, na­gyoknak hatalmaskodásai és üzérkedései (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és a közha­talom működését bénító és a nemzet létkérdé­seit elhomályosító önérdekű párttörekvések. (Ügy van! Ügy van!) Sötét és vigasztalan ez a kép, nagyon jól tudom, de igen tanulságos. Szinte parancsoló erővel int mindannyiunkat, hogy önmagunkba mélyedjünk, elmélkedjünk és lelkiismeretün­ket vizsgáljuk. Erényeinket és hibáinkat kell mérlegelni, erőinket és gyengeségeinket szám­ba venni, mert nagy nemzeti problémák tisztá­zása előtt állunk és csak önmagunk ismere­tével felvértezve háríthatjuk el ezeknek a ka­tasztrófáknak megismétlődését, csak így járha­tunk teljesen felkészülve a jövendő útján. A lelki felkészültséghez léleképítő, nemzetnevelö munkára, céltudatos, komoly, elszánt és hiva­tástudattal végzett nemzetnevelésre van szük­ségünk. Ehhez a munkához kérem a t. Ház támogatását. Kérem a költségvetés elfogadását. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a tárca költségvetését általánosságban elfo­gadni? (Igen!) A Ház a tárca költségvetését ál*

Next

/
Oldalképek
Tartalom