Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-216
Àz országgyűlés képviselőházának Êiè. még olyanok: akik még ilyen tanonciskolái oktatásban sem részesülnek. Vannak körülbeiül 10—12.000-en olyanok, akik csak úgynevezett népiskolai továbbképzőbe járnak. Tehát ezekre gondolok elsősorban akkor, amikor sürgetem: vegye az állam gondoskodásába ezeket a saját hibájukon kívül elhanyagolt szaknevelésű iparostanoneokat. Létesítsen az állam körzeti ta; nonciskolákat. Tegye lehetővé ezeknek a falusi tanoncoknak a körzeti tanonciskolákba való bejárását, azok otthonaiban a 2—3 hetes beutelest. Végezetül pedig teremtsék meg végrevalahára a főhivatású és csak tanonciskolái oktatással foglalkozó tanárság utánképzését, illetőleg szakképzését. r Mélyen t. Házi A helyzet az, hogy az elmúlt, különösen az úgynevezett »csonkasági idő alatt« az értelmiségi — állítólagos — túltengés hozta magával azt a jelenséget, hogy okleveles gépészmérnökök, mérnökök, gimnáziumi vagy polgári iskolai tanárok kényszerű elhelyezkedést keresvén, — köztük sokan hivatásból is — bekapcsolódtak az iparostanonciskolai oktatásba. Vannak úgynevezett főhivatású iparostanonciskoláink Budapesten, Szegeden, Debrecenben, Győrött, Pécsett és egyes vállalatoknál, ahol egész nap folyik a tanítás. Ezeken a helyeken a múltban egyetemi diplomával rendelkező főhivatású tanárok mérnököket is állítottak be. Ma a helyzet az, hogy mérnökhiány és egyes szakokban gimnáziumi tanárhiány van. Ezzel kapcsolatban azt látjuk, hogy ezek a főhivatásiívá felvett tanonciskolái tanárok és mérnökök kénytelenek otthagyni a tanonciskolát, mert felszólítják őket, hogy jöjjenek el egy úgynevezett középfokú ipariskolába, vagy ha mérnökök, menjenek el az államhoz, az iparfelügyelethez vagy helyezkedjenek el a magáng-azdasági életbe. Szóval az a kényszerű fejlődés is a tanoncoktatás tanari karában, amelyet a múlt évek mutatták, veszendőben van. Ez is indokolja és sürgeti azt, hogy komolyan gondoljunk a főhivatású íparostanonciskolai tanárképzésre. TI M élyen *• Há z! A kultusztárca keretén belül kell megemlítenem a szabadidő mozgalomnak azt a részét, amely a népműveléshez tartozik Az iparügyi tárcánál leszek bátor a szabadidonmzgalom múltjáról és jelenlegi alakulásáról részletesen beszélni. Most csak arra utalok, ami elsősorban a gyári szabadidőmozgalom lényege. A nyolcórás munkaidő bevezetése ota naponkint, a hét végén és a fizetett szabadságidő alatt az ipari munkások meglehetős — a múlthoz viszonyítva bőséges — időt kaptak szabad rendelkezésre. Ez az idő majdnem üresen telik akkor, ha azt a közművelés céljainak megfelelő módon nem használják fel. A megfelelő módon való felhasználásnak egyik módja az, hogy tényleg szerveztessék meg általánosan és alaposan annak lehetősége, hogy gyári munkásságunk is hasznos továbbműveléshez jusson. Ezúttal sürgetem a falu szabadidejének megszervezését is, tehát az általános népművelésnek erősebb hangsúlyozását! Szükséges, hogy ezeket a ráérő szabad órákat, amikor már semmire sincs szükség, se kerítésre, se egyéb házi munkára, ;— már a szomszédolásnak is vége van és az emberek mégis ráérnek, a nemzet szempontjából hasznosan töltsék ki és töltsék el ezt a szabadidőt. Népművelésünk olyan régi, a szabadidőmozgalom pedig^ olyan friss és olyan nagyigényű, hogy szükségünk van arra: miszerint a kérdést tudományosan is műveljék. Ezen a helyen is kérem az igen t. kultuszminiszter urat arra. tegye megfontolás tárgyává, nem volna-e ülése Í9UÍ november il-én, kedden. 6& szükséges már az ezidei tanév második félévében, de legalább jövőre önálló tanszéket létesíteni a tudományegyetemen a népművelés számára! Minden ügy, többek között, úgy és annyit fejlődik, mint amilyen fontosságot tulajdonítanak neki. Örömmel hallottam pártom egyik vezérszónokától, Wälder professzor úrtól, hogy mennyire emelik és mennyire fontosnak és súlyosnak tartják az egészen magas műveltségű emberek megfelelő színvonalon tartását! Joggal teszik ezt, — mert ezek a tudományos képzettségűek emelik a közművelődést és a műveltséget magát is. így vagyunk a szabadidővel, a népművelési tanszékkel is, t. Ház. Ha az ügyet fontosnak tartjuk, — már pedig fontosnak tartjuk, mert hiszen az idei költségvetés is lényegesen bővebben keretezi a népművelést és a kultuszminisztériumban tartott nem egyszeri értekezlet bizonyítja, hogy a minisztérium is fontosnak tartja — a szabadidőmozgalom, illetőleg a szabadidő eltöltésének kérdését, — akkor méltóztassék erre az önálló tanszék mielőbbi szervezésére gondolni. Van egy másik futó kérdés, amelyet megfontolás alá kellene venni, ez pedig új kérdés, azért, mert hiszen új iskolatípussal van kapcsolatban. Az ipari középiskolák ifjúságát fel; fogásom szerint megilletné az a társadalmi szervezkedési jog, hogy ők úgy, mint a négy középiskolai előképzettség és egy gyakorlati esztendő után felvett felsőipariskolai ifjúság, bajtársi egyesületekben szervezkedhessenek. Ennek egyetlen indoka az, hogy ezt a középiskolát már létesítésében is arra szánták, hogy olyan végzettséget adjon, amellyel onnan azonnal az életbe lépnek át. Ha pedig az ilyen tanuló közvetlenül az életbe lép át, ott emberekkel lesz dolga. Ha pályája kezdetén rögtön emberekkel lesz dolga és szemben találja magát a társadalommal, illetőleg belecsöppen a társadalmi életbe, akkor jó neki olyan iskolát és előkészítést adni az életre a hivatalos tananyagon kívül, amelyet már az iskola falain belül, megfelelő felügyelet és ellenőrzés mellett megkaphat. Ezt a nevelést pedig a bajtársi egyesületek szolgáltatják. Tudom, — magam is sürgettem a bizottsági ülésen — hogy a bajtársi egyesületek kérdése, a főiskolai, egyetemi ifjúság ilyen szervezésnek kérdése rendezés alá kerül. Éppen ezért hívom fel a miniszter úr szíves figyelmét arra, hogy ha lehet, tegye ezt is mielőbb és adja meg annak lehetőségét, hogy ezek az ipari középiskolások mint bizonyos fokig fejlett társadalmi érzésű ifjak kerüljenek ki már annakidején — az első ipari érettségi után — az életbe. T. Ház! A sport a következő fejezet, amelyről szólni kívánok. A legutóbbi költségvetés tárgyalása óta eltelt idő alatt igen szerencsés kézzel, ha szabad mondanom, »villámmunka«szerűeri oldotta meg ezt a kérdést a kultuszkormányzatunk, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium közigazgatásának széttagolásáról szóló törvényjavaslatba beiktatott szakasz, illetőleg törvényrész által. Ma nagyon helyesen, egységesen irányítják a sportot. E mellett egységesen veszik kézbe a fiú-leventeintézrnényt is. Ugyancsak helyesen, ebben a munkakörben a sportrészen látják el a nők honvédelmi nevelésének szervezését is. Ezekkel kapcsolatosan azonban néhány szempontra kell felhívnom az igen t. Ház és az igen t. miniszter úr szíves figyelmét. Nem kétséges, hogy e sportszervezés bizonyos egységesítést fog maga után hozni s nem 11*
