Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-216
Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése Î941 november 11-én, kedden. m megvan a hajlandóság arra, hagy az alapból bizonyos mértékben ez az akció is segítséget nyerjen. Azt mondottuk, hogy a kultúra valláshoz is kötött. A vallás vonalán a kultúrpolitika érzékeny pontjához érkezünk. Itt kerül legjobban előtérbe az egyház és az állam viszonya. Egyrészt azért, mert eleve nem »az« államról és »egy« egyházról, hanem »az« államról és felekezetekről van szó és az interkonfesszionális egyensúly őrzésének nehéz feladata nemcsak az illető felekezeteken, hanem a kultuszkormányzaton is nyugszik; másrészt azért is nehéz kérdés ez, mert itt kerül előtérbe közelebbről a kulturális intézmények egész sorának kérdése, amelyeknek felállítása és fenntartása nagy részben állami feladat és állammal szemben támasztott követelmény, birtoklása pedig az egyházak igénye. Jól tudjuk azt is, t. Ház, hogy nemcsak az egyháznak vannak panaszai az állammal «zeniben, hanem az államnak is az egyházzal, illetve a felekezetekkel szemben. Tudjuk, hogy ilyenkor az állam elég sűrűn szokott arra is hivatkozni, hogy Magyarországon ebben a tekintetben még mindig jóval kedvezőbb az egyházak helyzete; mint sok más államban. A kultuszkormányzat figyelmét az egyházak igényének elbírálásánál szeretettel felhívjuk a következőkre. (Halijuk! jobb-felől.) A li; beralizmus a múltban nem csupán gazdasági és társadalmi, hanem egyházi téren is rengeteg kártékony, bomlasztó hatást hozott magával. Egyházaink az ilyen módon is megnagyobbodott válságból lelki téren felemelkedőben vannak^ és ezt örömmel hangsúlyozom, de az emelkedés lendületét erősen lassítja, fékezi, hogy az egyházak neon fordíthatják minden erejüket spirituális célokra, hiszen intézményeik vannak, amelyeket fenn akarnak tartani, kötelességük is fenntartani, érdemes is ezeket fenntartaniuk, hiszen az a sokszor hivatkozott érv bizonyítja ezt leginkább, hogy milyen volt a trianoni évek alatt végzett egyházi misszió. Az egyházak valóban szoros kapcsolatban állanak a népiséggel. Az egyház is és a népiség is mesrújító erőket őriz. de annak a mesrállapításunknak sem győzünk elég nyomatékot adni, hogy^ a népiség regeneráló erőit leghamarabb és legerősebben mindig az egyház tudja és tudta felébreszteni. (Ügy van! Ügy vem! a jobboldalon és a középen.) Népiségünk érdekében is ezért érdemes és államrezonból is kötelesség az egyházak támogatása, főleg addÍ2\ amíg ez a spirituális erősödési folyamatuk túllendül a nehézséereken. Tehát a népi «éget is — hogy Ú9-V mondjuk — az egyházakon kereszt ITÍ tudja legeredményesebben támogatni az állam. Csak felemlítek. — jelezve azt. hogy nem a szavak tömegétől fü<rg » téma fontossága — hosry a 7 in+erkonfpsszionális e<rvensúly legmaradandóbb biztosítása a reverzális kérdés revízióján forrhil majd mes:. T. Ház! Hocrv mennyire fontos az. hogy támogatást kapinnak az egyházak az állam részéről, azt legjobban az egyházak munkásai érzik meg, a segédlelkés/ek. a káplánok, akiknek cseíédnívót el nem érő fizetéséről az elmúlt évben is megemlékeztünk már. Gondolunk a nagycsaládü lelkipásztorok bibliai szegén-ységére, gondolunk a nyugdíjas lelkészek létminimum alatti életére, a lelkészözvegy a keknek néha igazán égbpkiáltó nyomorára. Bankok.nak, vállalatoknak egész sora van. t. Ház. amelyeknek nyugdíjpénztára naeryobb, mint például az esrész magyar református egyház nyugdíjintézetének alapja. Milyen szép volna, ha az evenkmti üzleti nyereség hovafordításakor ezek a vállalatok arra is gondolnának, hogy ide is szabad és lehet adni. Lehetetlen arra nem gondolni, t. Ház, hogy a megérdemelt sorsa felé zuhanó Szovjetoroszország 1918-i és mai helyzetének egyik nem utolsó oka az orosz alsó papság deklasszáltsaga es pauperizmusa volt. A pauperizmus nálunk is fenyeget. Jele ennek a lelkészi pályának már az előttem szólottak által is említett elnéptelenedése. Ne akkor érkezzék a megértés és segítés, amikor már nehezebb segíteni vagy késő segíteni. De meg kell emlékeznem a tanítókról is és közülük is az egy fizetésért két munkát végző kántorokról. Igen örülünk a tanyai tanítóság pótlékának. Nem kicsi segítség ez, családonkint esetleg havi 50-400 pengőt jelent. A tanítói pályát is fenyegeti az elnéptelenedés és ez ellen jó orvosságnak bizonyult ez a tanyai tanítói pótlék és igen jó az is, hogy az új esztendő első napjától kezdve nincsen tanítói próbaszolgálat. Célszerűnek bizonyult az akadémiai képzés két évvel való elhalasztása is. A tanárokról is beszélnünk kell. A multévi költségvetés alkalmával már felvetettük a nevelői pótlék gondolatát. Űjra felvetjük. Még aktuálisabbá teszi ezt a tanárhiány és a tanárságnak azóta még jobban súlyosbodott anyagi helyzete, amely egyenesen az etikai veszély szélére sodorja a tanárságot. Ha a bíró és a katonatiszt működését kivételezni lehetett, kellett is elsőrendű nemzeti érdekből, nem kisebb nemzeti érdek a tanároknak, a magyar szellemiség, elit nevelőinek ; munkája, amely nehezebben ellenőrizhető, méginkább bizalmi, mert az ellenőrzés nem fér hozzá és azért méginkább szükségük van a tanároknak a lelki függetlenségre. T. Ház! Valamikor tragikomikus volt olvasni azt, hogy a Przemysl várában körülzárt, hősiesen védekező honvédeink a zörgŐcsontú katonalovakat úgy próbálták becsapni és rászoktatni, rákapatni a csupán fagyapot formájában rendelkezésre álló takarmányra, hogy zöld szemüveget tettek a szemükre, hátha azon keresztül szénának látják a szalmát és a fagyapotot. A magyar nevelői karban — Istennek hála — ma is sok idealizmus van és ennek a zöld szemüvegén keresztül nézte egyre soványabbá váló táplálékát, de nagyon ideje, hogy most már necsak szemüveget kapjon, hanem szénát is. (Derültség.) • ."..'•__••, T. Ház! Donáth György képviselőtársam nemcsak a témát, de szinte a szavakat is a számból vette ki akkor, amikor a rádióról es a filmről szólt. A rádióval kapcsolatban az általa elmondottakhbz csak azt teszem hozzá, hogy például nem látom, hol fér el a rádiónak akár a kérdőívein, akár a sajtóban ismertetett programmjában a magyar népi zene és az igazi magyar népi dal, a könnyű zenében-e vagy a szórakoztatóban, vagy a nehézben. (Helyeslés.) A filmrovatból azt említem meg, ho*ry igen jók a Vkm. oktatófilmek; szívesen látnók némelyiket kötelező műsiorszámképpen, kötelező kísérőfilmkpppen a rendes moziműsorok között, sőt felvetjük a gondolatot, hogy a. Híradómozi mintájára nem lehetne-e egy oktatófilm-mozit csinálni, legalább a fővárosban. Hisszük, hogy mé» üzleti vállalkozásnak sem volna utolsó. T. Ház! Sok fontos témám kimaradt. Szerettem volna az érettségi vizsga reformjáról, szerettem volna egyes kultúrintézményekről szólni, de be kell fejeznem a beszédemet. Mi hívei vagyunk a kultuszminiszter úrnak, biza-
