Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-216

Àz országgyűlés képviselőházának 216. az ország előtt: csak egy százalék legyen analfabéta, vagyis mindent el kell követnie az államhatalomnak annak a célnak elérése érde­kében, hogy egy százalék analfabéta legyen az országban. Ha ezt a célt elérjük, akkor grói Klebelsberg Kuno álma meg fog valósulni, hite valóra fog válni, mert akkor elsőnek fo­gunk beérkezni abban a versenyben, amelyet Középeurópa államai és nemzetei között fu­tunk. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Miért ragasz­kodói az egy százalékhoz?) Mert Németország­ban, ahol körülbelül a legmagasabb ebből a, szempontból a színvonal, körülbelül egy száza­lék. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: De Finnország­ban egy százalék sincs!) Adja Isten, hogy mi is elérjük ezt a fokot. (Zaj. — Elnök csenget.) Ezzel kapcsolatban feltetlenül szükséges a tanítónevelés megreformálása is. A faluban a nép vezetőjévé a tanítót kell megtenni. Hogy azzá lehessenek, szükség van arra, hogy meg­élhetését biztosítsuk, hogy képezhesse magát, hogy családját gondtalanul eltarthassa és be­töltehesse ezt a nagy missziót, amelyet egy tanítónak be kell töltenie. (Ügy van! Ügy van!) Arra akarok ezzel kapcsolatban rá­mutatni, hogy a nyugati és más kultúrálla­mokban nem a jegyző és a községi elöljáróság a nép vezetője, hanem ,a tanítók. A tanító van erre hivatva és ameddig a tanítóság nem ke­rül olyan helyzetbe, hogy állását gond nélkül ós emberi módon töltse be, addig nem beszél­hetünk arról, hogy ezeket a nagy feladatokat meg tudja oldani. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztassék megengedni, hogy rátérjek néhány adminisztrációs kérdésre, amely igen nehézkessé teszi nálunk a kultúrpolitika gyors és pontos folytatását. Falvakban a legtöbb helyen, ahol a községnek is hozzá kell járulnia az iskola fenntartásához, sokszor attól függ a község részéről a kiutalás, hogy milyen viszonyban van a tanító a jegyzővel. Ha a ta­nító rossz viszonyban van a jegyzővel, akkor minden más községi feladatra jut előbb pénz és csak azután jut az iskolára. Ez tűrhetetlen és tarthatatlan állapot adminisztrációs szem­ponból, mert késlelteti a beszerzéseket, az ide­jében való kiutalásokat és valóságos rabjává teszi az igazgatót az állandó intervencióknak. Fontos volna, hogy a kultuszkormány álla­podjék meg a belügyi kormányzattal; utalja ki egyszerre minden esetben idejében előre az igazgatóságnak a, szükséges összeget, amely neki a község részéről jár; akkor ezek az ad­minisztrációs anomáliák nem fognak fenn­állni. Előfordult olyan eset, hogy egy iskolá­nak a tetejét levitte a, vihar. Háromszáz pen­gőre lett volna szükség, ennyiből rendbe lehe­tett volna hozni és a tanfelügyelőnek nem állott rendelkezésére egy fillér sem. Felterjesz­tették az ügyet a minisztériumba és amíg onnan lejött a pénz, addig beázott és lerothadt a tetőzet. Kétszer annyi kár származott ebből is, mire a bürokrácia elintézte az ügyet. Ezért arra kérem a kultuszkormányt, utaljon ki a tanfelügyelőknek úgy, amint régen a világ­háború előtt volt, bizonyos rendelkezési ala­pot, hogy az ilyen rendkívül fontos és szüksé­ges reparálásokat a saját hatáskörükben el­számolás mellett elintézhessék. (Helyes'és.) A munkácsi állami iskola legutóbbi gondnoksági ülésén az igazgató felolvasta a kultuszminisz­térium 126.269,1941. számú leiratát, amellyel fr 46 tanerővel működő magyar iskola részére 600 pengő félévi ellátmányt biztosított. Az illető iskola félévi szükséglete ezzel szemben a kö­vetkező: iskolaszolgák fizetése 869 pengő, biz­tosítás 50 pengő, 280 métermázsa fa felvágása ülése iùli november 11-én, kedden. 5Î 700 pengő, világítás 250 pengő, vegyes kiadá­sok 150 pengő, nyomtatványok Ü000 gyerek után 150 p&ngő, W. C. takarítása 200 pengő, apró javítások 15 pengő, kéményseprő 50 pengő. Szóval az eg-asz összeg 2569 pengő. Méltóztas­sanak megmondani, hogyan lehet 600 pengőből 2569 pengőt kifizetni és mit csináljon az az igazgató, amikor csak ekkora összeg áll ren­delkezésére 2569 pengő helyett? Kérdem, nem iskola és az iskola nívójának rovására megy az ilyen intézkedés? Ehhez hasonló a szegény gyermekek isko­lakönyvekkel és tanszerekkel való ellátásának kérdése. JN agyon szükséges volna, ha minden község és varos, amelynek területén isKOlak vannak, a szegény gyermekek ingyenes tan­könyvvel való ellátására leivenne egy bizo­nyos Összeget a költségvetésébe, hogy ezzel segíthessünk azokon a szegény proletár gyer­iueKeüen, akikneis szülei nem tudjak a tan­könyveket beszerezni. Fel kell még hívnom a kultuszkormány fi­gyelmét a hitoktatás lehetetlen állapotára. Nem szívesen hozok fel cseh példát, de ebben ez esetben utalnom kell arra, hogy körülbelül 40—50 százalékkal jobb volt a hitoktatás a volt Csehszlovákiában, amelynek nemzetközi szo­cialista kormánya volt, mint a mai keresztény Magyarországon. A hitoktatókat a csehek óra­bér-rendszer szerint fizették. Ahány órát le­adott az illető hitoktató vagy lelkész, aszerint fizették meg a munkáját. Ma a püspökségek veszik fel a hitoktatók dí;ait és tudok olyan esetet, hogy egy lelkész egészévi hitoktatásáért 10 pengőt kapott. Ez olyan lehetetlen dolog, hogy nem lehet csodálkozni azon, ha a hitok­tatás a keresztény Magyarországon vagy leg­alábbis nálunk, azon a területen visszaesett. A múltban a görögkatolikus papok, akik a köz­tudomás szerint éppen úgy nősülhetnek, mint a református lelkészek, tagjai voltak a betegbiz­tosító intézeteknek. Jelenleg ezek a gyatrán fizetett lelkészek, akiknek nagy családjuk van, nem tagjai az Otbá.-nak, úgyhogy sem ők. sem családtagjaik nem részesülhetnek olcsó gyógy­kezelésben. Ezt is figyelmébe ajánlom a kul­tuszkormánynak, ha lehet, szíveskedjék ezen az anomálián segíteni. Ezeket voltam bátor megjegyezni az orszá­gos kuiturpoutiKavai kapcsolatiján. Most pedig méltóztassanak megengedni, liogy áttérjek Kárpátalja iskolaügyeire es néhány konkrét esetet hozzak lei a mi iskolaügyi adminisztrá­ciónk életéből. (Halljuk! Halljuk!) Kárpátalján ma három Közigazgatási ki­rendeltség intézi a közigazgatást. Minden egyes kirendeltség meilett egy úgynevezett tanügyi eiöadó van, amely állás az anyaor­szági királyi tanfelügyelői állasnak felel meg. Ilyenek Ungváron Derencsényi, Munkácson Spenik, most már Geletey és Huszton dr. Kézdy tanügyi előadók. Ez a három közigazga­tási kirendeltség vezeti a tanügyeket. A múlt héten a munkácsi kirendeltségnél változás ál­lott be. A vallás- és közoktatásügyi miniszté­rium 56.095/1941. szám alatt a következő leira­tot intézte Spenik tanfelügyelőhöz (olvassa): »...tanügyi előadót ezen megbízatása alól azonnali hatállyal felmentem, egyöe.i intéz­kedni fogok iskolához leendő kihelyezése iránt. Erről azzal a felhívással értesítem, hogy hiva­talát leltár és jegyzőköuyv meli-itt haladékta­lanul adja át Geletey Ervin állami üolgári is­kolai igazgatónak, akit egyidejűleg megbíztam a hivatal további vezetésével. Budapest, 1941 október hó 22. Hóman s. k., kultuszminiszter.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom