Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

582 Az országgyűlés képviselőházának 2í gel vonják is körül és egészen biztosan szét fogja repeszteni azt a jégkérget. Ezért a szociális kiegyenlítődésnek utat kell engedni, nem zárkózhatunk el előle és nagyon tévedünk, ha azt hisszük, hogy mindezt ideig-óráig víszszaszorítva, magasabb céloknak szentelve magunkat, a haza ügyét jobban fogjuk szolgálni. Nem fogjuk szolgálhatni, nem tudjuk jobban szolgálni a haza ügyét, mint ha igazságos, szociális törekvéseknek utat engedünk, amint látjuk is, hogy a kormány mindenegyes tárca keretében iparkodik ezeket a célokat felfogni cs ezeket a célokat el is érni. Éppenúgy tiszta közéletet sem tudnnk másképpen magunknak elképzelni, mint ha a keresztény életfelfogást tesszük a közvélemény^ közkincsévé. Hogyan akarunk mi tiszta közéletről beszélni, ha nem a keresztény életfelfogás szerint rendezzük bu nemcsak a nemzetnek, hanem az egyeseknek az életét is? Ezért minden olyan cikket, minden olyan könyvet, amely ezt a keresztény életfelfogást visszatükrözteti, elő kell segíteni, mert ha mi ezt nem segítjük elő, akkor megakadályozzuk annak az egészséges keresztény közszellemnek a kialakulását, amely nélkül nem tudunk olyan ideális közéletet teremteni, »melyben az önzetlenségnek, a lemondásnak, ÍIZ áldozatkészségnek, a kötelességtudásnak és <* felelősségvállalásnak megvan az értelme. Nem akarok hosszasabban ennél a kérdésnél időzni, csak két dolgot akarok felemlíteni, mert vannak olyan dolgok, amelyeknek a nyilvánosság felé meg kell nyilvánulniok és nem «zabád ilyenkor azokat elzárni a nyilvánosságra jutástól. Például megemlítem, hogy a Nemzeti Munkaközpont kiadott egy körlevelet, amely feltétlenül keresztül kellett, hogy menjen a cenzúrán. Ebben többek között ezeket írják (olvassa): »A közelmúltban azután egy másik egyházi munkásmozgalom serkent, a Hivatásszervezet, amely az egyház céljait korszerű eszközökkel kívánja szolgálni. Vezetői jezsuita páterek, (Meskó Zoltán: Éljenek!) úgyhogy az ügy egyszerűen elintézhető. Magvarország felekezetileg kevert lakosságú állam, tehát egyetlen egyház érdeke sem egyenlő a^magyarság egyetemes édekeivel, s így az egységes magyar célok irányában nemzetbontó minden felekezeti megoldás. A Hivatásszervezet állandóan azt hangoztatja, hogy nem egyházi érdektömörüles. Ha nem az, miért vannak az összes vezető helyeken jezsuita páterek? (Meskó Zoltán: Azért, mert szociális gondolkodásúak!) Elképzelhető ugyan, hogy papok nem felekezeti érdekű szervezeteket vezetnek, do ez a liberális korra jellemző jelenség es nem hisszük, hogy XX. század megújhodott egyháza tűrné azt, hogy papjai felekezetközombös szervezetben működjenek. A felekezeti és nemzetközi megoldás után maradt az az út, amelyen ma az új Európa jár és amelyen a magyar nemzetet néhai Gömbös Gyula elindította és van egy munkásszervezet s ez a Nemzeti Munkaközpont.« Mélyen t. Ház! Amit én elolvastam, az bennünket, egyháziakat — akár katolikus, akár f

rotestáns egyházról legyen szó — mélyen sért. ]z olyan támadás az összes felekezetek ellen a Nemzeti Munkaközpont részéről, amelyet szó nélkül hagyni nem lehetett. Hogy a különböző felekezetek papjai odasietnek a munkássá? segítségére, az természetes dolog, (Meskó Zoltán: Ügy van!) nem is volnának papok, ha nem ezt tennék. Hiszen magát az evangéliumot aprópénzre kell váltani, hiszen ezt sürgetjük, ezt követeljük és amikor most a különböző felekezetek papjai odasietnek a munkásság segít. ülése 19Al november 25-én, kedden. ségére, akkor jön a Nemzeti Munkaközpont, ez ellen tiltakozik és azt mondja, hogy ez nemzetbontó akció. Mélyen t. Ház! Amikor ez a körlevél a kezembe került, eszembe jutott az egyházaknak sok-sok évtizedre, évezredre visszamenő szociális munkássága és tev/ékenysége. Az egyház már akkor is foglalkozott ezzel a kérdéssel, pénzt és vagyont áldozott, életet szentelt a szociális problémák megoldására, amikor vitéz Marton Béla (Éljenzés jobbfelől.) és az ő vezérkara még egyáltalán nem is foglalkozott szociális kérdésekkel. És most ezeket egyszerűen kiutasítani, megtagadva egy érdemes multat, n megfosztva a munkásságot érdemes vezetőitől és odavezetni őket egy bizonytalaneáa- felé, amelyben eddigolé m^ig semmi konkrétumot nem láttak, ez olyan eljárás, amelyet szó r nélkül nem hagyhattunk. (Meskó Zoltán:^ Helyes!) Ezért vezércikket írtam, kettőt is és a cenzúra mindkét vezércikket elejétől végig törölte. Ez a Nemzeti Munkaközpont, mélyen t. Ház, még nem a kormányzat szervezete, ez egy munkásszervezet, (Mozgás ü, jobboldalon.) amely szeretne abban tetszelegni. hogy a kormány hivatalos munkásszervezete, de, én tudom, hogy azon kívül, hogy a kormánytól pénzeket, segítséget kap, semmi más kapcsolata sincsen a kormánnyal, Éppen így hivatkozhatnék más is arra, hogy ő is a kormány munkásszervezete, mert ugyanolyan joggal, mint ez, az is követelhetné ennek elismerését, de^ nem teszi meg, hanem dolgozik önzetlenül fás fáradhatatlanul a magyar munkásság jövőjéért. Ezért mondottam azt, hogy amikor ilyen dolgokról van szó, nem volna szabad, hogy a cenzúra töröljön, mert az ilyen cikk meg van alapozva. Meg volt adva az a cikk. amelyre történt a válaszadás. Támadás történt itt nemcsak a katolikus klérus ellen, hanem a többi felekezetek papsága ellen is. A cenzúrának helyet kellett volna hogy adjon ezeknek a cikkeknek, már csak azért is, hogy a munkásság lássa az ereim másik oldalát is, mert annyi bizonyos, hogy ennek a Nemzeti Munkaközpontnak a titkárai az adott utasítás szellemében a munkásság körében dolgoznak, hallania kellene tehát a munkásságnak azt is, amit a másik oldalról, a felekezetek oldaláról szólnak hozzá ehhez a tételhez. Arról nem is akarok beszélni, hogy előfordult az, hogy például a grafikai munkások lapjában a Quadragesimo anno idézeteit áthúzta a cenzúra. (Egy hang bal felől: Hallatlan!) Előfordult az is, hogy a szentírási idézeteket húzta át a cenzúra. Erről tovább nem kívánok beszélni, csak azt kívánom megjegyezni, hogy a cenzúra akkor lesz áldást hozó, ha a keresztény, nemzeti és szociális feladatokat vállalja és mindent elkövet ennek a nemzeti, keresztény és szociális jövőnek a kialakítására azáltal, hogy minden cikket, minden könyvet átenged, amely ennek a célnak szolgálatában áll. A másik kérdés, amelyről szólok, a miniszterelnökség kisebbségi politikája. (Halljuk! balfelől.) A magyar nemzet nemes nemzet, azt mondják, hogy a magyar úrnak született és úgy is viselkedik. Amikor 200 évvel ezelőtt a mi német őseinket behívták ebbe az országba, itt új hazát kaptak. Dúsabb asztalhoz ültették őket, mint az óhaza, testvérként fogadták a jövevényeket, akik nem érezték azt, hogy idegen országba jöttek volna. A magyarság megbecsülte az ő jámborságukat, vallásosságukat, tiszteletben tartotta a népi szokásaikat,