Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-224
Az országgyűlés képviselőházának 224. ülése 1941 november 25-én, kedden. 579 paragrafusokkal, hogy egy tekintélyes nevű elnököt állítanának a nyomdai munkásság élére, esetleg méltóságos vagy más nagyobb címmel, hanem azt szeretném, hogy ez a munkásság magával hozná befizetett filléreit és ugyanazokat a beneficiumokat, amiket ma a szakszervezetektől élvez, élvezné ettől a féligmeddig állami szervtől is. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen,) A sajtóról való gondoskodás felveti bennünk a sajtó megbecsülésének a gondolatát is, bár valahogy úgy érzem, hogy nekem nem ildomos erről beszélni. Ma bizonyos helyekon még mindig sajtóellenes hangulatot tapasztalunk. Hiszen nemrégiben egy igen előkelő várószobában vártam és ott egy közismert úr, — mert éppen újságíró intézményekről volt szó ugy nyilatkozott: én úgy útálom azokat H ronda újságírókat. Mire odafordultam és azt mondtam, hogy ez egy kicsit engem is érint, mert kereken 20 esztendeje vagyok ezen a mesterségen. Akkor azt válaszolta nekem, hogy: téged kérlek szépen egészen rendes embernek ismertelek eddig. Bevallom, t. Ház, hogy ebben az értelemben nem voltam rendes -ember. Én valóban 20 év óta vagyok újságíró, egy párszor a román megszállás alatt börtönben is ültem e miatt és a felszabadulás után sem voltam hajlandó erről a pályáról letérni, mert igenis érzem, hogy ezen a pályán olyan emberekre is szükség van, akiket ez az úr rendesnek tartott eddig és fog tartani a jövőben is. Éppen ezért kérem innen az egész magyar közvéleményt: vegye észre, hogy az idők megváltoztak. Ma már nem 1918—19 sajtóját éljük, amely rombadöntötte az országot. Ez a magyar sajtó, ha okosan bánunk vele, ha céltudatosan beállítjuk a nemzeti szolgálatba, a magyar élet feltámasztója lehet és kell is lennie. Ezt azonban nem cenzúra és egyéb törvényes szankciók alkalmazásával lehet elérni. Ezt el lehet érni szeretettel és a sajtónak azzal a megbecsülésével, hogy bevonjuk őt az ország nagy ügyeibe, hogy nem nyomunk el cenzúrával olyan véleménynyilvánításokat, amelyek az élet fejlődését célozzák, hogy nem igyekezünk elhallgatni az igazságokat, hanem megtárgyaljuk: hogyan tudjuk azt az igazságot a sajtón keresztül elfogadhatóvá és hasznossá tenni a tömegek számára. (Baky László: Ez volna a helves N Nem akarom illusztrálni a cenzúra működését, mert túlontúl sokat beszéltek itt már erről. Itt is hibák vannak, itt sincs meg az a bizonyos egységes irányítás, amelyet mi elvárnánk és amelyet talán az egységes propagandacsúcsszerv keretében lehetne legjobban megvalósítani. Megtörténik például most, amikor az erdélyi nyereménykölcsönkötvény propagandája folyik, hogy a szatmári, zombori cenzúrahivatal kihúzza a propaganda cikkeket, amelyeket a kormány megfelelő szervei juttatnak el a sajtónak, hogy elősegítsék a kölcsönjegyzés ügyét. (Derültség balfelől.) Ilyen viszonyok közt megkérdeztem a cenzort, mi annak az oka, hogy ők így viselkednek velünk szemiben. Azt a választ kaptam, hogy annyi rendelet jut hozzájuk és ezek a rendeletek néha olyan ellentétesen intézkednek, hogy sokszor ők maguk sem tudják, mit szabad és mit nem szabad megírni. Én ezeket a cenzúra-csodabogarakat lelkiismeretesen elszállítottam a miniszterelnökség sajtóosztályáéra, úgyannyira, hogy a nagyváradi ügyészség már szinte denunciánsnak tekint, hogy a munkáját ilyenféleképpen is állandóan ellenőrzöm és igyekszem a becsületes szó szabadsága érdekében küzdeni. Tisztelettel kérem az arra illetékeseket, méltóztassanak meggondolás tárgyává tenni, hogyan lehetne azt megcsinálni, hogy ha a sajtócenzúrára már szükség van, használjuk azt fel mas jobb híján, a sajtó és a közvélemény irányításának kiformálására. Méltóztassék valahogy egységesen, egységes szempontok szerint irányítani a cenzúrát, ne pedig rapszodikusan és kiszámíthatatlanul. T. Ház! Az előadói beszéd során az előadó úr nagy, szeretettel és elismeréssel emlékezett meg az erdélyi újságírók munkájáról.^ Ezt hálásan köszönjük. Nem vártunk érte dicséretet, amikor csináltuk azt, amit annakidején csináltunk. Éppen így hálásan köszönjük itt a miniszterelnök iirnak is, hogy igyekezett az erdélyi magyar újságírók nyugdíjügyét rendezni. Minden magyar újságíró Erdélyben hálás ezért a gesztusáért és kéri, hogy ne álljon meg félúton, hanem az ügy technikai, bürokratikus levezetését is éppoly gyorsan intéztesse el, mint amilyen gyorsan és szeretettel késznek mutatkozott ennek a dolognak orvoslására. T. Ház! Amikor az előbb a propaganda egységesítéséről beszéltem, úgy gondoltam, hogy kellene valamelyes csúcsszervet létesíteni. Nem mondom, hogy propagandaminisztériumot, amelynek gondolata évek óta eredménytelenül kísért a magyar közéletben, de legalább egy olyan propaganda-csúcsszervet kellene alakítani, amelyik az egész magyar életet egységesen átfogja, egységes mederbe tudja terelni. Ebben a harcban, amelyik most folyik, t. Ház, nekünk a békére kell felkészülnünk. Azt pedig már látjuk és a saját bőrünkön éreztük, hogy a békét hogyan szokták csinálni. Ha mi ide : benn és kívül az országban nem fogunk tudni kellő hangulatot előkészíteni a mi igazságunknak, akkor ezek az igazságok bármennyire is igazságok, bármennyire is jogos követelések lesznek, igen gyenge lábon fognak megállani a világ közvéleménye előtt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez igaz!) Ezért kérem, hogy méltóztassék a miniszterelnökségnek, melynek legelsősorban tartozik ügykörébe és kötelességeihez a propaganda, a nemzeti közvélemény kialakítása, irányítása, meggondolás tárgyává tenni javaslatomat, hogy bármilyen formában, de intézzék el ezt a kérdést. A név nem fontos, akár propagandaminisztérium lesz, akár egy jobban kialakított és jobban ellátott nemzetpolitikai szolgálat, vagy bármiképp nevezzük is, amit fognak csinálni, erre szükség van es ezt meg kell csinálni. (Helyeslés a jobboldalon.} Én teljes bizalommal vagyok mind a miniszterelnök úr, mind a kormány politikája iránt és abban a reményben, hogy az elmondottak megfontolásra fognak találni, partom nevében elfogadom a költségvetést. (Taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik $ Szeder János jegyző: Gr. Serényi Miklós! Elnök: Serényi Miklós gróf képviselő urat illeti a szó. Gr. Serényi Miklós: T. Ház! Amikor ^a miniszterelnök úr folyó évi április 24-én programmbeszédét elmondotta, a zsidókérdéssel kapcsolatban a többi közt a következő kijelentéseket tette (olvassa): »A zsidókérdés nem speciálisan magyar kérdés, hanem európai kérdés és nálunk is csupán egy általános és egységes európai rendezés keretéhen oldható meg gyökeresen és véglegesen. Míg azonban ez az általános és egységes európai ren-