Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-224
576 Az országgyűlés képviselőházának 22'#, jük azt a 4,300.000 pengőt, amelyet a sajtóra és a rendelkezési alap útján a propagandára elköltenek. (Rajniss Ferenc: A többit a zsidók adják! — Derültség. — Elnök csenget.) Tízmillió nem sok arra, ihogy a társadalom-pszichológia irányításával a lelkeket közös nagy eszményekre összehangolva, az ellentétek kikapcsolásával rázkódtatásmentésen induljon még egy nagy reform-munka. De éppen ez az a pont, amelyen a mostani példák alapján a mai rendszerben a legjobban kétkedünk. (Szöllősi Jenő: Ahol a milliók nem segítenek!) í. Ház! Én vallom és a pártunk soraiban ülő képviselők mindnyájan vallják, hogy súlyos áldozatok hozatalának kora következik, nemcsak katonai áldozathozatal súlyosodik ezentúl ránk, hanem az újl Európában való beilleszkedés még súlyosabb, gazdasági áldozathozatalok egész sorát fogja kívánni tőlünk az elkövetkezendő hóniapokban, különösen tavaszszal. Én azonban állítom, hogy az ezekre az áldozathozatalokra való készséget ebben az országban sohasem fogjuk elérni azzal a defenzív lelki magatartással, amely a mai propaganda-tevékenységet jellemzi. (Taps a szélsőbalodalon. — Rajniss Ferenc: Itt van a nagy betegség!) Egész Európában megváltozott a közvélemény irányításának a módja. Mióta Gustav Le Bon felfedezte a tömeglélektan új törvényeit, többé vitatkozni sem lehet arról, szükség van-e propagandára és mi értelme van a propagandának; és mi még nem régen, az elmúlt napokban is folyton arról vitatkoztunk a legfelsőbb helyeken is, hogy van-e szükség az államvezetésben propagandára. Nekünk igenis tudomásul kell vennünk, hogy a győztes államok sorába tartozunk, hogy mi igenis nyertünk ebben az új világrendben és csak nyerhetünk. Tehát minden kiesinyhitűséget félre kell tennie a propagandának. A rádiónak, a sajtónak napról-napra szabadon, öntudatosan kellene hirdetnie az új világ tanait. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Megfojtják a sajtót! ) Nap-nap után nyíltan rá kellene nevelni az összes propaganda-eszközökön át a magyarságot arra, hogjr mi a közösségi erkölcs, miért nincs szükségtünk a liberális gazdasági rendre, kik az új világnak az ellenségei (Rajniss Ferenc: Miért nem szabad belépni a részvénytársaságokba 1 ? stb., stb.); nap-nap után sokkal nagyobb propagandával, mint más államokban, kellene a tömegeket minden eszközzel ránevelni arra, hogy ne féljenek a zsidó-kérdés és a föld-kérdés megoldásától, ne féljenek a liberális parlament reformjától és tudják azt, miért kell véget vetni a tőke és a munka mai liberális harcának és miért van itt szükség a munkateljesítményen és a munkán alapuló pénzügyi politikára. Nagy reformokat csak a bizalom szüntelen fokozásával, állandó érzelmi többtermeléssel érhetünk cl. Amikor itt erről beszélünk, engedjék meg felolvasnom, t. Ház, mit írt az elmúlt télen* a rádió prózai műsorának szerkesztője az új Európát átható nagy szellemi mozgalmakról, amelyeket nálunk elsősorban Gömbös Gyula indított meg. Azokban a napokban írta ezeket a dolgokat, amikor egyesek előtt úgy látszott, — Narvik és Paris előtt volt ez — hogy ez az átalakulás meg fog torpanni (Mozgás.) Azt írta egy liberális lapban a rádió prózai műsorának szerkesztője (olvassa): »Forradalom után írok. Eldöntetlen forradalom volt, mindvégig lappangott, csak füstje volt, mint a hamis tűznek. Mialatt várták s emlegették, le is folyt. Túlestünk rajta, csak kevesen tudják. ülése 19íi november 25-én, keddett. Vértelen forradalom volt, de pusztítani azért tudott. Rossz idők s nem nagy idők tanúi lettünk, zivataros századunkból hiányzik a nagyság. Zsoldosok és gályarabok, megalázók és megalázottak kora, hiányzik belőle az egyenrangú ellenfél, A forradalmából is hiányzott a fény és a kegyelem. Ne vádoljuk magunkat elhamarkodva. A században s nem bennünk a hiba. Más nép is elmondhatja, hogy a forradalmat ugyan elvetélte, de közben elpusztított egy világot... Forradalom után vagyunk, vajívis mámor után. Rossz félmámor volt, a lelkesültje is csak félig szédült el. Az émelygés mégis akkora, mint egy szép (és vad tivornya után. Kevés vér folyt, a férfimunka elmaradt, csupán az oltárok tűntek el.« Ezt írta a rádió prózai műsorának szerkesztője az új világról. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki az?) Nem ül itt ebben a képviselőházban. (Rajniss Ferenc: Nem tüntették ki mint újságírót?) Elnök: Csendet kérek, Rajniss Ferenc képviselő úr, ne méltóztassék zavarni a szónokot. Oláh György: Ezt írta a rádió prózai műsorának szerkesztője az új világról, az új Európáról, annak legnagyobb szellemi mozgalmáról, arról az egész irányzatról, amelyért Gömbös Gyula harcolt. S ez az úr ma is szerkeszti a rádió prózai műsorát. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Olyan is az! Ügy is néz ki! — Rajniss Ferenc: A déli cigányzene a legjobb benne! l A sajtó nagyrésze, be kell ismerni, — az Eckhardt-ügyben is láttuk — pontosan telje; siti, amit a kormány kíván tőle, leközli az új Európáról szóló szózatokat, de mi, régi tollforgatók és publicisták tudjuk, hogy milyen más az, ha liberális ember ír az új Európáról, milyen más dolog az, ha ugyanazok a tollak, amelyek a Niápszövetséget, Stresemannt és Bethlent dicsőítették, most Gömbös- vagy Hitler-beszédhez írnak széljegyzeteket. (Gr. Festetics Domonkos: A kaméleonok! — Rajniss Ferenc: A kecskeméti rabbi fia például!) Mi, öreg publicisták, nagyon jól tudjuk, — majd meghallják a Pester Lloydról szóló legközelebbi interpellációmban — hogy van egy kifejezés, amelyet úgy hívnak, hogy: szó-kémia. Néha egy szerény mellékmondatból is mérhetetlen hit áradhat, máskor viszont a leghatalmasabb tiráda után is bizonytalanságot és émelygést érez az ember. Ha már a cenzúráról, mint az irányításnak és a propagandának egyik eszközéről beszélünk, nekem itt ki kell jelentenem, hogy Németországban isis Olaszországban, amelyek sokkal nagyobb erőfeszítéseket fejtettek ki eddig a háborúban é.3 sokkal nagyobb feladatok előtt állanak, a cenzúrának megközelítőleg sincs ilyen szerepe, sőt katonai vonatkozásokon kívül alig van egyáltalában szerepe, mert ott az újságírókat egy világnézet katonái közül válogatják ki. (Ügy van! Ügy van! Elénk taps a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Zsidókkal kell menni sajtókonferenciára! Idejutottunk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Rajniss Ferenc: Itt vagyunk!) Rajniss Ferenc képviselő urat ismételten figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. Legközelebb rendreutasítom. Oláh György: Hogy belekapcsolódjam a közbeszólásba, ugyanazon a napon, amikor Matolesy képviselőtársamnak a honvédek viszszatéréséről írott üdvözlő soraiból törölték azo kat a szavakat, — mindjárt befejezem — amelyekben azt mondotta, hogy ezek a honvédek az új Európáért harcoltak, a Népszava az
