Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

Az országgyűlés képviselőházának 224. megküldötte a békedelegáeiónak, ezt a rettenetes kijelentést tette: A dolgok fennálló rendje, még ha ezeréves is, nem jogosít a fennmaradásra, ha az igazsággal ellentétben állónak találtatott. Talán Nagy-Magyarországnak fennállása szerintük az igazsággal r ellenkezett. Ugyancsak ő mondta azt is a kísérőlevélben: igaz, hogy a magyar kormány az utóbbi időben tett^ lépéseket a nemzetiségek megbékítése tekintetében, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a magyar kormányoknak törekvése hosszú időn át csakis az volt, hogy a nemzetiségeknek minden szavát elfojtsák. A nemzetiségek nagyon hangosak voltak. Azt hiszem, t. Ház, hogy azt a nagy mulasztást, amtelyet a magyar kormányok elkövettek azzal, hogy a nemzetiségeknek és főleg a románoknak propagandáját nem ellensúlyozták, helyrehozni ruié'g ma sem késő, (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások a balközépen: Sőt! Nagyon fontos!) mert Magyarország ma is úgy befeketítve áll a külföld előtt, mint ahogyan őik azt előidézték, és ez a propaganda ma is megvan és meglesz a jövőben is ellenünk. (Ügy van! a baloldalon és a középen.) Tehát igenis, hozzuk helyre a mulaszást, tárjuk a világ szeme elé az igazságot. (Rajniss Ferenc: Igaza van! Ezt nem lehet fölénnyel elintézni!) Tárjuk a világ szeme elé, hogy mi volt itt ősidőktől kezdve a nemzetiségek jogi és tényleges helyzete. (Helyeslés és taps a balközépen és a baloldalon.) r A nemzetiségi politikáiban, t. Ház, szerény nézetem szerint egyáltalában két dolgot keli figyelembe venni. Az egyik az, hogy a kormány és a törvényhozás a nem magyar anyanyelvű állampolgároknak nemzetiségi, fcdhát főleg kulturális tekintetben felinevülhető Ö3zszes igényeit elégítse ki addig a határig, amíg ez az államegység-gel uiegeigyeztethetö. Tehát jogegyenlőség legyen abban az, értelemben, ahogyan kifejteni bátor voltam. A magyar állam nemzetiségétől nem akar megfosztani senkit. A magyar államban a kisebbség nem jelent kisehib jogot és a kiseibbségi állampolgár nem másod- vagy harmadrendű állampolgár, mint am ilyenek mi voltunk. Aki még sinos megelégedve a magyarországi viszonyokkal, — nem azért, mintha nem volna meg minden oka arra, hogy meg legyen elégedve, hanem nincs megelégedve azért, mert ő nem akar megelégedve lenni —• az az aulámnak, a hazának ellensége és azzal úgy kell elbánni. (Ügy van! Úgy van! a balközépen és a baloldalon.) i A másik dolog, amit figyelembe kell vennünk, az, hogy az alsóbb közigazgatási közegek eljárása a nem magyar anyanyelvű állam.polgárokkal szemben a törvények és a rendeletek végrehajtásálban teljesen egyöntetű legyen (Helyeslés a balközépen.), vag*yis — röviden megmondva —. az az alsóbb közigazgatási közeg, az a végreihajtószerv csak végrehajtson és ne politizáljon (Helyeslés.), mert a nemzetiségi politika a kormányok feladata. (Ügy van! a középen.) T. Ház! Nagy megelégedéssel vettük tudomásul, — mert a minisztelrielnök úr valóban az egész nemzet meggyőződését és felháborodását fejezte ki — hogy a mai magyar-román határon túl lévő véreink helyzetére utalva azt mondotta: így nem mehet tovább! (Ügy van! Ügy van! a középen és a baloldalon.) Nem akarok izgatott hangulatot kelteni, de azt, hogy odaát mi folyik, mi tudjuk legjobban. A helyzet szavahihető emberek bemondása alapján az, hogy ha a németek nem lennének ott. akütése.1941 november 25-én, kedden, 557 kor már egy második 1849, egy újabb Nagyenyed, Abrudbánya stb. állna megint elő a magyarság sorsára nézve. (Ügy van! a balközépen.) Lehet, hogy vannak itten bizonyos gát! iá sok részünkről az eljárásra nézve, de elvégre ! süketek, vakok és némák nem lehetünk. B'raI tianu Jont ezelőtt 73 évvel, 1868-ban a román , kamarában meginterpel[Lálta egy képviselő, [ hogy mit szándékozik tenni az erdélyi románok elnyomatásával szemben és akkor a román miniszterelnök a következő érdekes válaszi adta: Ha nővérem — ez a nővér persze az erdélyi románság volt — férjhezmegy, semmi jogom sincs beleavatkozni családi perpatvaraiba; de ha úgy látom, hogy nővérem férje annyira megy, hoigy vele durván bánik, ha azt látom, hogy úgy .bánik vele* mint egy mbszolganővel, holott tudja, hogy egy nemes nő, ha kést emel reá, akkor nekem jogom van kiáltani, hogy megakadályozzam a bűntett elkövetését. — Ennek a román miniszterelnöknek semmi joga sem volt így beszélni, mert (hiszen Magyarország nem volt a nemzetiségeknek és különösen a románoknak hfölrtöne, mint odaállították, elleniben mi tudjuk, (minő az odaát lévő magyarok helyzete és igenis, nekünk jogunk van kiáltani, hogy ne folytassák a bűn; tettet tovább velük szemben. (Ügy van! Ügy van!) De van még más valami, amire szintén azt kell kiáltanunk, hogy ez így nem mehet tovább, ez pedig az a rendszeres izgatás, uszítás, amely a túloldalról folyik az erdélyi s egyáltalában az itteni románok között. Izengetések jönnek, hogy legyetek kitartással, mert hiszen még minden megváltozik, plakátok jelennek meg Tordán és más városokban, hogy ekkor és ekkor fogunk visszajönni. Ami ezeket az izengetéseket illeti, mi azoktól nem félünk, mi meg nem ijedünk addig, amíg magyar honvéd van a világon, (Ügy van! Ügy van!) mert az a magyar honvéd nemcsak azt fogja megtartani, ami visszajött, hanem visszaszerzi azt is, ami még nem jött vissza, de ami vissza fog jönni. (Ügy van! Úgy van! Élénk taps. — Egy hang a középen: Minél hamarább!) Ez olyan hitünk, amelyen nem változtatunk, már csak azért sem, mert hiszen a jelen nemzedék nem mondhat le egy olyan valamiről, ami nemcsak az ő joga, az ő tulajdona, hanem a messze jövőben eljövendő nemzedékeknek is joguk és szent tulajdonuk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) T. Ház! Még csak egy, erdélyi vonatkozású kérdésről óhajtanék röviden beszélni, és ez az, hogy figyelmébe ajánlom a miniszterelnök úrnak a csíkmegyei magánjavak ügyét. (Ügy van! a középen.) Ez egy nagybirtok-komplexum, több mint 62.000 hold, amely a keleti határ men" ten terül el, kezdve Beszterce-Naszód megyétől végig. Ezt a birtok-komplexumot a románok elkonfiskálták, ráfogva arra, hogy állami vagyon, holott az állami, megyei vagy egyéb köz" jogi természetű vagyon sohasem volt. Kénytelenek voltunk a Nemzeti Szövetséghez menni és a Nemzetek Szövetsége is nekünk elvileg teljesen igazat adott, elismerve azt, hogy, ez a konfiskálás teljesen jogtalan volt, és a vagyon egy részét vissza is ítélte. Azzal, hogy ezt a részt visszaítéli, '• természetesen elismerte • az egész terület elvételének jogtalanságát. Kérésünk az igen t. kormányhoz az, hogy ezt az ügyet, a csíkmegyei magánjavak ügyét minél sürgősebben intézze el, hiszen már 15 hónap telt el felszabadulásunk óta. A cél nem lehet