Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-224
Az országgyűlés képviselőházának 22U. ülése 19%1 november 25-én, kedden. 55'3 terén továbbra is xígy maradjunk, ahogyan eddig- voltunk. A belügyminiszter úr most a legutóbb elárulta, hogy nincs is rendelet, amely arról intézkednék, hogy vájjon négy ember, negyven ember vagy négyszáz, ember lehet-e jelen egy gyűlésen. Azt mondotta, hogy ezt a helyi hatóságokra bízza. Ez teljes jogbizonytalanságot jelent az egész országra nézve. Ép pen ezért nem [helyeselhetjük ezt és meg kell mondanunk nyíltan és őszintén, hogy a szellemi és politikai áramlatokat sokáig lefékezni és visszatartani nem lehet. Meg kell mondanunk, hogy semmi körülmények között sem lehet a magyar közvéleményt évtizedekre elnyomni. T. Ház! Itt van a napilapok revíziója, be szeljünk erről egy kicsit őszintén. IK'érdem az igen t. Szeder képviselő urat: vájjon mi akadályoztuk meg a napilapok revízióját? Az, Imrédy-kormány — nagyon helyesen — a kis férgeket, a hetilapokat, a szaklapokat kitisztította a magyar közéletből, de hol van a napilapok revíziója? Amikor ezeknek a magyar lapoknak, magyar nyelven megjelenő, idegen szellemű lapoknak semmi közük sincs a magyar külpolitikához, amikor egy évvel ezelőtt még nyíltan tengelyellenesek voltak és ma is csak a cenzúra behatására hasonultak át tengelypártivá, akkor kérdem, mi értelme van e liberális lapok fenntartásának'? De belpolitikailag is természetes kívánság az, hogy a magyar képviselőházban együtt ülő politikai pártok, amelyek felelős politikai tényezők, kapja uak sajtót. Ez nyilvánvalóan természetes kívánság és azt sem vonjuk kétségbe, hogy a magyar konzervatív gondolat megkapja a maga sajtóját, mégpedig bőven, de az a kére' sünk, hogy akkor ennek pendautjaképpen kapja meg a magyar nemzetiszocialista gondolat is a maga sajtóját. Ilyen nincs, ezt meg kell mondanom. (Zaj a jobboldalon.) Méltóztassanak meghallgatni egy statisztikát. Jaross képviselőtársam csak arról beszelt, hogy mi van a budapesti lapoknál, én azonban arra mutatok rá, hogy mi van a magyarországi lapoknál. Magyarországon 87 napilap jelenik meg. Ebből a 87 napilapból mindössze 2 áll a nemzetiszocialista gondolat szolgálatában. A német nemzetiszocializmus a maga harci időszakában nem két lap felett, hanem 127 lap felett rendelkezett (Zaj és ellentmondások jobb felől.) és annak szervezkedését nem állította meg egy általános és folyton megújuló és erősödő gyűléstilalom. Tessék ezt a különbséget észrevenni és meglátni. A 87 napilap közül 85 támogatja a kormányzatot. A 85 napilap közül továbbá 30 liberális- és zsidókézben van. Mél tóztassanak ehhez még azt is hozzávenni, hogy a Budapesten megjelenő országos jellegű napilapok közül, 21 napilap közül 10 még ma is lib©* ralis és zsidó politikát folytat minden cenzúra ellenére, mert a cenzúra a szöveget tudja ellen őrznl de a lelket nem tudja ellenőrizni és ezért a budapesti lapok fele még ma is változatlanul zsidólelkű. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) T. Ház! A jelenlegi állapot a sajtó terén még a régi Bethlen-rezsim idejében alakult ki. akkor, amikor tisztára a pénz döntötte el, hogy melyik irányzat milyen és hány lap felett reu delkezhessék. Azóta azonban — és e<z külpolitikailag és belpolitikailag is a nézetünk mintha semilyen változás nem történt volna. Szükséges volna tehát, hogy tökéletesen meg változzék a helyzet ezen a téren is, mert más* kép pen állandó szemrehányás lesz ez a mostani helyzet a kormányzattal szemben és állandó bizonyítéka lesz annak, hogy kormány zatunk viszafelé kacsintgat és félig liberális politikát folytat. (Piukovich József: Svájci szisztéma!) T. Ház! Hadviselő állam idegen és ellenséges faj kezében nem hagyhat olyan fontos népirányító és közvéleményt kialakító szer vet, mint a sajtó. Belső átalakításunknak, belső egységünknek és nyugodt fejlődésünknek elsőszámú közellensége a zsidó sajtó s annak mérgező tevékenységét a kormány tovább nem tűrheti (Zaj a szélsőbaloldalon) A másik dolog, amit szóvé kell tennem, immár csak röviden, mert Jaross képviselőtár sam segített már ebben a témában, a cenzúra Tavaly az elhalt miniszterelnök úrnak az volt a válasza itt a vitában, hogy már készen áll íróasztalán az a rendelettervezet, mely enyhítejii fogja a cenzúrát. Meg kell állapítanunk. hogy a külpolitikai feszültség azóta nem nőtt, sőt ellenkezőleg megenyhült, nincs tehát semmi ok arra, hogy a cenzúrát a mostani formájában méltóztassék fenntartani. Nincsenek nekünk e téren nagy kívánságaink. Az a kívánságunk, hogy amit az államtitkár úr annak idején egy ilyen sajtómegbeszélésen maga is helyesnek tartott és amit Teleki volt miniszterelnök úr is elfogadott, legalább azokat a kisebb technikai könnyítéseket méltóztassék keresztülvinni; hogy például ne háromszor cenzúrázzanak meg egy-egy szöveget, mert ma az történik, hogy háromszor cenzúrázzák meg a kőnyomatosokat. Az a kívánságunk, hogy a mozi-, a sport- vagy a színházrovatot ne cenzrírázzák meg, ez volna a helyes és a lojális. A cenzúra a mostani módszerei mellett könnyen válhatik a közvélemény meghamisítójává (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Válhatik? Már az is!) azáltal, hogy egy másik közhang alat színeit nyomja rá a tulajdonképpeni, a tényleges közhangulatra Mint ahogy a prizma felbontja a napsugarakat a színek egész skálájára, azonképpen át tudja változtam a cenzúra a napilapok hasábjain a való élet képét hamis életképpé. Nekünk kötelességünk felfokozni a nemzet nagy erejét és nagy erőfeszítéseinek idején a nacionalizmus gondolatát. A cenzúrának sohasem szabad szem elől tévesztenie azt, hogy mi a különbség a nemzethűség és a kormányhüség között. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Már pedig a cenzúra ezt nagyon sokszor összetéveszti. Mindenki tudja, hogy mi az igazság és mindenki tudja, hogy a szívek mélyét és az agyak teker vényeit nem lehet cenzúrázni, tehát mindenki kialakítja magában amúgy is a, helyes képet s ezt a kppet a cenzúra úgysem tudja megváltoztatni, legfeljebb csak konstatálja mindenki, hogy eltérés van a cenzúra által kívánt kép p:s a való élet képe között. Kozmetikázni lehet, de az állandó kozmetika végül is egy új arcot fog produkálni s ez alatt az új arcbőr alatt a régi arc pirulni fog és folytatódni fog tovább a feszültség. Itt van most egy másik kérdés, a zsidókérdés. Sajnos, már csak nyolc percem van, nem tudok tehát ezzel a kérdéssel elég kimerítően foglalkozni, pedig nagyon szeretnék különösen Szeder János t. képviselőtársamnak kimerítően válaszolni. Ö itt valami hurrá-anti : szemitizmusról beszélt. Hát vegye tudomásul a képviselő úr, hogy e nélkül a hurrá-antisze mitizmus nélkül nem született volna meg sem az első, sem a második zsidótörvény. Méltóztassék tudomásul yenni, hogy az önök kormányzata a magyar nemzetiszocializmus feltá78*