Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

Az országgyűlés képviselőházának 22k. magyar földeken régi magunk ellen. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Gyors tempóban!) Sa én ezekre a kezet ökölbe szorító, keserű tényekre gondolok, akkor csak a legnagyobb tisztelet és elismerés hangján emlékezhetem meg a magyar királyi kormánynak arról a tevékenységéről, amellyel a két évszázados bukovinai rabságban volt magyar véreinket hazatelepítette. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől és középen. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen Bonczos! — Szöllősi Jenő: De már újabbakat kérünk! — Maróthy Károly: A moldvaiakat kérjük! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen a honvédség!) Ebből a köszönetből nagy rész illeti a külföldieket letelepítő \ kotfmánybiztosságot, elsősorban ! vitéz Bonczos Miklós államtitkár urat. (Élénk éljenzés és taps.) de köszönet illeti mindem munkatársát is és köszönet illeti különösen a legkiválóbb szolgálatokat tett magyar királyi honvédséget. (Élénk felkiáltások a Ház minden oldalán: Éljen a honvédség!) Kereken 13.000 bukovinai magyart, a csecsemőkortól az aggkorig minden korú és mindkét nembeli embert kellett rövid Idő alatt Bukovinából áthozni, átszállítani, élelmezni, ellátni, 53.000 katasztrális hold föld birtokába juttatni, élő és holt felszereléssel, forgótőkével ellátni, mindezt akként, hogy a Bukovinában egy községben voltak lehetőleg e^Y helyre kerüljenek. Mennyi előrelátás, mennyi céltudatos intézkedés, mélyen érző magyar szív kellett ahhoz, hgoy ez a feladat aliisr néhány hónai) alatt 1 ebonyolíttassék és befejezést nyerjen. (Űűy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Szeretném, ha ez a magyar nemzetnek szívét felpezsdítő és — mondjuk — talán régi területeink visszacsatolását leszámítva, nemzete, fajtája jövőjében való hitét az utóbbi időben minden egyébnél jobban megerősítő cselekedet ihletet adna a magyar királyi kormánynak es a magyar nemzetnek további kemény és hajthatatlan cselekedet végrehajtására. (Helyeslés jobbfelől és középen.) E tekintetben a múlt századból, a magyarság legnagyobb erőfeszítésének idejéből felénk cseng a legnagyobb magyarnak bátorító, buzdító, felemelő szava: A múlt elesett hatalmunkból, de a jövőnek urai vagyunk. (Ügy van! ÍJgy van! jobbfelől és középen.) T. Ház! Ezekben kívántam röviden, a rendelkezésemre álló idő korlátai között a miniszterelnöki tárca néhány fontos ügykörével foglalkozni. Amit elmondottam, az természetessé teszi számomra annak hangsúlyozott elismerését, hogy ai miniszterelnöki tárca általam érintett ügyköreiben is ugyanazt a céltudatos, nemzetépítő, nemzetvezető, komoly és hasznos tevékenységet Játom a magyar királyi miniszterelnök úr részéről, mint amelyet a nemzet szélesebb munkatérül! etein is láthatunk és tapasztalhattunk (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) ezért a miniszterelnöki tárca költségvetését örömmel elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől és középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Blnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül! Mocsáry Ödön jegyző: Maróthy Károly! Elnök: Maróthy Károly képviselő urai illeti a szó. . '"\ ^ Maróthy Károly: T. Képviselőház! Nem kifogásoljuk, sőt örülünk annak, hogy a minisz- ! terelnek úr ma nincs jelen tárcája költségveté- I sének vitájánál, örülünk annak, hogy Berlin- i ben van az antibolsevista konferencián. Én azt I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. ülése 194-1 november 25-én, kedden. 551 gondolom, hogy a magyar képviselőház tagjainak 95%-a láthatatlan vendégként ott van azon a konferencián és együtt érez, együtt gondolkodik azzal a konferenciával, nemcsak azért, mert maga a szegedi gondolat is a bolsevizmus elleni küzdelemből sarjadt ki, hanem azért is, mert a magyar nemzetiszocializmus is egyúttal találkozik vele a, szegedi gondolatban, a bolsevizmus elleni küzdelemben. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De nemcsak ebben találkozunk. Mi szívesen együtt küzdünk a kormánnyal mindenkor a bolsevizmus ellen, sőt ezen túlmenőleg a liberális-kapitalista-demokrata államok ellen is. (Helyeslés jobbfelöl.) T. Képviselőház! Áttérve a miniszterelnökségi tárca költségvetésére, azt kell mondanom, hogy a miniszterelnök a kormánynak feje ugyan, de nem feje az adminisztrációnak. Mindazonáltal tagadhatatlan, hogy a politikai felelősség elsősorban őt terheli. Éppen ezért csábító volna felsorakoztatni azokat a régen beígért reformokat, amelyeket a kormányzat elfektetett vagy amelyek felé a kormányzat csak csigaléptekkel halad előre most, amikor az új Európa taktusa és irama arra törekszik, hogy az elröppent gondolat és annak megvalósítása között a tért és az iclőt minden tekintetben a minimumra rövidítse le. Ugyanakkor mi még ma is a lassúság és a „lassan járj, tovább érsz" elméletének bűvkörében élünk. Mindazonáltal ezt a részt talán inkább az appropriációnál leszek bátor elmondani, most itt a tárca szűkebb keretén belül a következő három megállapítást teszem. Először: hogy a politikai szabadságjogok kérdésében visszafejlődőben vagyunk (Szőllösi Jenő: Depolitizálunk!), másodszor, hogy a tárca számoszlopai azt bizonyítják, hogy a hatalmi célok szolgálatában előrelendülünk, ugyanakkor azonban nem haladunk ugyanezzel a sebességgel az általános nemzeti célok szolgálatában. (Ellenmondások a jobboldalon.) Gondoltam, hogy egy-két képviselőtársam részéről az ellenmondást fog kiváltani, legyen szalbad azonban képviselőtársaimat arra kérnem, méltóztassanak az érveimet meghallgatni, az államtitkár urat pedig arra, hogy okfejtéssel és bizonyítékokkal méltóztassék majd válaszolni. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Zsindely Ferenc államtitkár: Hát mivel válaszolhatnék mással? Talán gesztusokkal, taglejtésekkel?) A hatalmi célok szolgálatát mutatja a sajtószolgálat és a rendelkezési alap. Hátrom évvel ezelőtt sajtóra 1,200.000 pengőt vett fel a kormány, 1942-re 2,200.000 pengőt. A rendelkezési alap akkor 935.000 pengő volt, most pedit>2,100.000 pengő. Amit tehát a miniszterelnökség akkor elszámolatlanul kért, az mindössze 2,166.000 pengő volt, amit most kér, az 4,300.000 pengő, vagyis a kétszerese a réginek. (Gr. Pálffy József: Még mindig kevés!) Igen t. képviselőtársam, maradjunk csak annál, amit az előbb mondtam. Ha van jogos kívánságunk, akkor feltétlenül jogos az, hogy méltóztassék nyilvános elszámolást adni legalább is a sajtóalapról. Lehetetlenségnek tartjuk azt, hogy a politikai ellenfelektől adót préseljünk ki, azt eljuttassuk a saját lapjainkhoz és ezekben a saját lapjainkban támadjuk azokat a politikai ellenfeleinket, akiknek filléreiből támogatjuk a saját lapjainkat. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Sürgősen tisztázni kell, vájjon a sajtószubvenció nem lépte-e túl a politikai és a közéleti tisztesség 78