Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 19li november 21-én, pénteken. 531 fejezésre juttassam azt a meggyőződésemet, hogy a, mélyen t. külügyminiszter úr politikáját az ország óriási nagy többsége célszerűnek, jónak és célravezetőnek tartja. (Ügy van! a jobboldalon.) Az isteni gondviselés különös kegyét látom abban, hogy a mostani sorsdöntő és életbevágó napokban, amikor életbevágó kérdések kerülnek eldöntésre, színmagyar f|Sirfiú, vér a vérünkből áll a nemzet élén, a mi szeretett Kormányzónk (Élénk éljenzés.) s ugyancsak színmagyar ember, vérünkből való férfiú intézi a külügyeket. S amikor ennél a kérdésnél egy perere megállok, úgy érzem, hogy minden igaz magyar féltő szeretete ott időzik ma az államfő betegágyánál s kéri az Istent, hogy minpil előbb adja vissza r teljes egészségét, mert Horthy Miklós egészsége ma az egész nemzet egészségét jelenti. (Lelkes éljenzés és nagy taps.) Mélyen t. Képviselőház! Nem magyarkodás, nem túlzás az, amikor azt mondom, hogy az isteni gondviselés kegyét látom abban, hogy magyarszármazású, magyar vérű férfiak állnak az első poszton, az ország elßn,^mert vannak kérdések, amelyekhez nemcsak érteni kell, hanem amelyeket ösztönösen meg kell érezni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A magyar sorsközösséget, a magyar ügyet csakis megérezni lehet, s ez a jól megérző vezető tudja aztán, ha okos ember, hogy miként kell cselekednie. T. Képviselőház! Mi nem konjunktúrából csatlakoztunk a hármasegyezményhez, mi nem idénybarátok vagyunk, akik akkor vannak a barát mellett, amikor annak jól megy a sora, de minden feltűnés nélkül igyekeznek odébbállani, ha a jóbarát bajba kerül. Vegye tudomásul_ az egész világ s elsősorban r Németország \ís Olaszország, a mi nagy barátaink vegyék tudomásul, hogy mi meggyőződésből és becsületből vagyunk ott, nem pedig önző ér dekekből. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azért vagyunk ott, mert látjuk, hogy a mos tani időkben, amikor az istentelen, az Istent és nemzeteket megtagadó bolsevizmus letöréséről van szó, akkor igenis, a mi oldalunkon van az igazság. Ha pedig a sors most úgy hozta, hogy a nagy művelt nyugati nemzetek a másik oldalon vannak, szentül meg vagyok győződve róla, — ez az érzésem, nem tehetek róla — hogy szívvel-lélekkel nem lehetnek ott. Érdekük talán odaviszi őket, de ha csodálkoznak azon, vagy talán kifogásolják, vagy roszszul esik nekik, hogy ez a kis magyar nemzet, amely számbelileg kicsi, de nemzeti és faji tulajdonságainál fogva igenis, mindig nagy értéket képviselt itt Európában századokon át. a másik oldalon áll, csak annyit mondhatok nekik, hogy mi a bolsevizmus ellen szérumot, a saját magyar vérünk által termelt szérumot is küldhetünk nekik. (Úgy van! Úgy van!) Ha ők végigélvezték volna azt a Kun Bála-féle uralmat, (Egy hang a középen: Nem Kun az, hanem Kohn!) amely az ország nyakára ült, bizonyára másként vélekednének. Mi becsülettel vagyunk ott és becsülettel álljuk meg helyünket a harctéren is, a hagyományos magyar vitézséggel, a hagyományos magyar becsülettel és hűséggel. (Ügy van! a jobboldalon.) Mint mondottam, a tengelyhatalmakhoz minket az őszinte barátság szálai fűznek & nem tartozunk azok közé, s merem állítani, hogy velem együtt az ország népe, a magyarság sem tartozik azok közé, akik sokszor brúderért szaladnak és akkor is a prókátor szerepét akarják játszani, amikor ezek a nagy nemzetek semmiféle prókátorra rászorulva nincsenek. Nem szeretem azt a bizonyos suttogó propagandát hallani, amely ellen éppúgy küzdök, mint a zsidó propaganda ellen, hogy ez. vagy az a politikus itt, vagy ott milyen jól fekszik. Hát nekem ne feküdjék senki, Én azt akarom, hogy mindenki becsülettel álljon az egyetemes magyar érdekek mellett, én azt akarom, hogy ne feküdjünk itt, ne feküdjünk ott, hanem becsülettel álljuk meg a helyünket a magyar függetlenség, a magyar szabadság és a magyar nép jobb boldogulása érdekében. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ezt meg kellett mondanom és őszintén bevallom, hogy azért szólaltam fel, hogy ezt elmondjam. (Derültség.) Mert megunja az ember az örökös találgatásokat, az örökös jóslásokat és hasonlókat, tartsunk össze és becsüljük meg elsősorban saját magunkat és saját országunkat. Ha pedig már pisidákra hivatkozunk, ha citálunk nagy embereket, van a magyar történelemben annyi, de annyi, hála az Istennek, a magyarok mindenható jóságos Istenének, hogy nem fogyunk ki a saját nagyjaink ci tálasából. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.} Mélyen t. Képviselőház! Bizonyos propagandára, hírverésre is van szükség és kénytelen vagyok itt szóvátenni, hogy akármilyen jól ellensúlyozzuk is a céljainkkal ellentétes propagandákat, de a külföldi rosszul informált újságírók és újságok, esetleg diplomaták, vagy pártemberek helyesebb informálását igenis szükségesnek tartom, hogy a propaganda erősebb kezekbe kerüljön, (úgy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) hogy erőteljesebb propagandát fejtsünk ki. Azt látom, hogy a háborús országokban propagandaminisztériumokat állítottak fel, vagy legalább is propaganda-ügyosztályok vannak. Én azt szeretném, ha az igen t. külügyminiszter úr úgyis, mint miniszterelnök, — többször aposztrofálták már, hogy ezt a kettőt elválasztani nem lehet, mert ha a külügyminiszter a tükörbe néz, meglátja a miniszterelnököt; nem tehet róla a külügyminiszter, hogy látja a miniszterelnököt (Élénk derültség.) — egy szervet állítana fel, amely részint az ország belsejében való propagandát, részint a külpolitikai propagandát intézményesen intézné. En nagyon helyesnek tartom, hogy hol a közélelmezési miniszter úr ad ki egy plakátot, hogy az árurejtegető hazaáruló, hol egy másik miniszter gondol ki valamit, de valahogyan úgy képzelem el, hogy egy olyan intézménynek, szervnek kellene lenni, amelynek a működése az egész országra kiterjed, ebbe bele lennének kapcsolva az öszszes minisztériumok és ennek működése a nemzet egyetemes érdekeit szolgálná. Nem vagyok az állások szaporításának a híve, nem vagyok a külön bizottságok ISIS nem tudom, mik felállításának híve, de rendkívül fontosnak tartanám, ha a miniszterelnök úr akár önállóan egy miniszter vezetése alatt, akár pedig a miniszterelnökségen egy államtitkár vezetése alatt egy hírverőszolgálatot teljesítő intézményt állítana fel, amely felvilágosítaná az országot. Tenné ezt nem egyoldalú kormánypárti szempontból, hanem az egyetemes magyar érdekek propagandája szempontjából és ahogyan a miniszterelnök urat ismerem, meg is vagyok róla győződve, hogy ez az új szerv nem a pártpolitikát, lianem az egyetemes magyar érdekeket szolgálná, mert hiszen a mai háborús időkben, amikor létről vagy nemlétről van szó, akkor valóban a pártkeretek lehullanak, akkor csak magyarok és magyarok vagyunk és mint magyaroknak,