Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

Àz országgyűlés képviseíÖházdnak 223. ülése 19 Ul november 21-én, pénteken. 5ÛÛ elárasztással fenyegető világveszedalem ellen. (Ugy van! Úgy van!) Minden szövetségesünk biztos lehet abban, hogy ezt az irányunkban tanúsított hűséget mi, őszinte, becsületes magyar hűséggel fogjuk mindenkor viszonozni. (Éljenzés és helyeslés.) És ha anyagi' szövetségesi erőnk netán csekélynek tűnik is fel. ezt nagy méretekben fokozza az érdekek közössége és az a mindnyájunkat átható tudat, hogy elsősorban önmagunk a'karunk önmagunkon segíteni és nem várunk mástól segítséget. Erre irányuló törekvésünk azonban csak akkor .lehet eredményes, ha nem feledkezünk meg soha a történelem örökérvényű törvényeiről és tanulságairól. Mert ne higyjük, hogy éppen csak nekünk, magyaroknak van kiváltságunk arra, hogy büntetlenül vétkezhessünk azok ellen. Nálunknál nagyobb, erősebb, hatalmasabb nemzetek is csak úgy állhatják meg sikerrel a helyüket a mostani súlyos próbatételben, ha erkölcsi, kulturális és gazdasági erőiket nemcsak hogy csökkenteni nem hagyják, banem még a lehető legmagasabb fokra is fejlesztik. (Helyeslés.) Mennyivel inkább áll tehát ez a figyelmeztetés éppen reánk, magyarokra! Mindent el kell tehát kerülnünk, ami ellenálló erőnket gyengíthetné és őrizkednünk kell attól is, nehogy erőnket meghaladó feladatokra vállalkozzunk. Nem könnyűek feladataink és nem könnyű a teendők helyes mértékének eltalálása éppen egy olyan országban, mint a mienk, amely nemzetiségi szempontból nem mondható egységesnek. Ezeréves történelmünk során többször .megtörtént az, hogy országunk egy részét időlegesen elvesztettük. Az együvétartozás érzése azonban a politikai határokon túl továbbra is elválaszthatatlanul összetartozott. Olyan erős ez a kapcsolat, hogy azt még a másfélévszázados török uralom sem tudta megszakítani. (Ügy van! Ügy van!) Majdnem felesleges annak hangoztatása, hogy neim is volt, nincs . is és soha nem is szabad közöttünk felütnie i'e.iét a partikularizmus törekvésének. (Élénk helyeslés.) Ezeknek a politikai elveknek a követése alkotja előfeltételét fennmaradásunknak, felvirágzásunknak és alkotmányos, nemzeti függetlenségünknek. Mindezekhez pedig, elsősorban erős hadseregre van szükség. (Ügy van! Úgy v,an!) Ez egyúttal a fokmérője szövetségesi értékünknek is. A megkezdett úton továbbhaladva jutunk közelebb ahhoz, hogy teljes mértékben elérhessük és betölthessük azt a helyet és szerepet, amelyhez ezeréves történeti érdemekkel szereztünk jogcímet, amelyet a kulturális tényezők számunkra kijelöltek és amelyet ezenkívül még földrajzi és gazdasági okok is feltétlenül indokolnak és támogatnak. Mélyen t. Ház! A mélyen t. külügyminiszter úr expozéjában foglalkozott azokkal a sérelmekkel is, amelyek, sajnos, egyes más országokban élő véreinket érték és amelyek < az utóbbi időben állandóan sokasodnak. Minthogy ő már említést tett erről a kérdésről, én, csak arra szorítkozom, hogy aláhúzzam a miniszter úr erre vonatkozó kijelentéseit és kérjem, hogy ezen az úton igyekezzék minden módon arra törekedni, hogy ezek ,a jogos és súlyos panaszok és sérelmek megszűnjenek és orvosoltassanak. A külügyi tárca költségvetését elfogadom. (Éljenzés és taps. — A szónokot sokan üdvözlik.) l , Elnök: Szólásra következik? Boczonádi-Szabó Imre jegyző: Ifj. Zimmer | Ferenc! Elnök: Ifj. Zimmer Ferenc képviselő urat illeti a szó. ; Ifj. Zimmer Ferenc: T. Ház! Engedtessék meg nekem, hogy előttem szólott gróf Bethlen György igen t. képviselőtársamat meieren üdvözöljem abból az alkalomból, hogy mint az erdélyi magyarság vezetője 22 éves rabság után elsőízben szólhatott hozzá a magyar külügyi tárcahoz. (Éljenzés és taps.) A múltban valamely ország külpolitikáját annak geopolitikai helyzete, gazdasági struktúrája és nem utolsó sorban dinasztikus érdekei szabták meg. Az új korszellem ezeket az alapelveket -a dinasztikus érdekek kivételével nem vetette el, de melléjük világnézeti feltételeket is állított. Ez a külpolitika a lespregnánsabban kristályosodva jelentkezik a nemzeti szocialista Németországban és a fasiszta Olaszországban, mint az új korszellem hivatott képviselőinél. Ennek a külpolitikának tengelyébe saját nemzeti érdekeik mellé egy olyan európai elgondolást állítottak, amely az új világrend megalkotásánál éppen saját érdekeinél^ fogva az európai^népek általános jólétét, fejlődését éa megerősödését célozza. Tudott dolog ugyanis, hogy csakis ezek mellett az adottságok mellett érhető el a tartós béke, az új társadalmi rend krisztusi igazsága, az emberszeretet. A tengely politikáját tehát a ma dúló hatalmas harcban olyan magasztos célok irányítják, amelyek nemcsak idealisztikus voltuknál fogva, hanem ^ az életet adó, életet biztosító népi^ együttműködés őszinte akarása következtében a győzelem biztos zálogaként jelentkeznek. Nyílegyenes! út a történelem országútja, ez az út a mienk is, ezen az úton azonban csak akkor haladhatunk biztonságosan, ha alkalmazkodunk az út rendjéhez, ha átvesszük a tempót, amelyet a velünk együtt haladók alkalmaznak. Ezen az úton nem szabad fáradtnak lennünk és cammogásunkkal megakasztanunk a tömött sorok menetelését. Ezek előrebocsátása után legyen szabad rátérnem azokra a kérdésekre, amelyek ben^ nünket ezen az oldalon aggasztanak. Aggasztó tünetnek tartjuk ugyanis, hogy a hivatalos tengelybarátság, sot ma már szövetségesi mivoltunk ellenére a kormányzat eltűr olyan belső mozgolódásokat, amelyeknek eltűrése a szemlélő előtt a következetlenség^ látszatát kelti, s így ezáltal önkéntelenül bizalmatlanságot válthat ki. Nagy barátaink előtt furcsának tűnhetik fel, hogy hazánkban még mindig szabadon grasszálhat az ellenséggel nyíltan, vagy titkon — enyhén kifejezve magam — szimpatizáló zsidóság és a vele együtt haladó kis réteg, s hogy eltűrjük a sokszor szabotázsjellegű destruálást, a liberális sajtó létezését, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) azét a sajtóét, amely írásaiban a fejlett technika minden raffinpriáját alkalmazza. A hivatalos külpolitikát nem támogatja eléggé a szabad nemzeti közvélemény, sőt látnunk kell, az új eszmék szellemét átvett tömegek... Elnök: A képviselő urat kérnem kell, hogy fejtegetéseiben legyen óvatosabb és ne tegyen olyan állításokat, amelyek alkalmasak arra, hogy egészen hamis színben tüntetssék fel ennek az országnak közvéleményét. Ilyen fejtegetéseket ne méltóztassék folytatni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nincs zsidó sajtó?) Ifj. Zimmer Ferenc: Egyszóval a mai légkör szerpny megítélésem szerint nem felei meg annak a háborús helyzetnek, amelyben va-