Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

524 Az országgyűlés képviselőházának 223 gyök teljesen egy véleményen, talán többet szeretnék, gyorsabb tempót kívánnék a magyarországi zsidókérdés megoldásában, de egyre felhívnám a figyelmet: mi talán elkövettük azt a hibát, hogy hírverésünk nem elég tökéletes, mert hiszen mi a zsidókérdés terén nagyon sokat produkáltunk, nagyon sok olyan vérbe- és húsbavágó elgondolásunk, törvényünk, rendeletünk van, amelyet a külföld nem ismer és mivel nem ismeri, azért ferdén ítéli meg a magyar nemzetet. Valahogyan úgy képzelem, hogy ezeknek az elgondolásoknak több reklámot kellene a külföldön is csinálni, nehogy elmaradjunk ebben a kérdésben is a többi nagy nyugati nemzetek mellett. (Matolcsy Mátyás: A valóságban is kell csinálni, nemcsak reklámot folytatni!) Még egy kérdés van, amelyet a külföldön mindenütt nekem szegeztek és ez, Eckhardt Tiborok kérdése. Amikor Eckhardt Tibor ezt a minősíthetetlen cselekedetét elkövette, akkor szükségesnek tartom, hogy igenis, itt az ország színe előtt is, mint egy hang a népből, megbélyegezzem azt a ténykedését, amelyet ez a volt képviselőtársunk a külföldön a magyarság érdekei ellen folytatott. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék ezt az elintézett ügyet a külügyi tárca költségvetésének anyagából kihagyni. (Matolcsy Mátyás: Miért nem szabad erről beszélni?) Stitz János: Magyarországnak meg kell lennie a maga magyar külpolitikájának, amelyet a magyar nemzetpolitika támaszt alá. Ahhoz azonban, hogy mi eredményes politikát tudjunk folytatni, szükséges az, hogy a mi életterünket magyar emberekkel tudjuk megtölteni és ezért minden intézkedést meg kell tennünk, hogy a magyar népszaporodás minél több gátlástól mentesíttessék és minél nagyobb erőfeszítéssel hassunk oda, hogy minél több magyar részére lehessen külpolitikát kifejteni. Á magyarság hivatását a legmodernebb tudományoktól kezdve az évezredes hagyomá. nyokig mind kristálytisztán lefektette az az ezer év, amelyre mindnyájan) támaszkodunk, de az ezeréves hagyományokon kívül ott vannak a legújabb tudományok, amelyek ugyancsak minket igazolnak. Ez a tudomány a magyar geopolitika; a magyar föld, a magyar hegy, a magyar víz az Üristen gondviselése folytán természetben rajzolták ki a mi életünket és természetben rajzolták ki a mi életterünket és ezt az életteret kell a mi hivatásunk továbbfolytatásában betöltenünk. Mi a mi hivatásunk

1

? A mi hivatásunk a jövőben a Dunamedencében való nagy elgondolás: nekünk primusnak kell lennünk itt, nekünk gazdaságilag és közlekedésileg el kell érnünk azokat az eredményeket, amelyekre ez a kulcspozíció bennünket kötelez. Hogy mi ezt. el tudjuk érni, ahhoz szükséges az a külpolitika, amelyet a mi nagynevű vezérünk, Gömbös Gyula inaugurált. Napoleon azt mondotta: »A politikusnak az agyában kell a szívének lennie.« Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a szívünknek sugallatát, megfontolt hideg ésszel egyesítve, követhetjük és ez a politika írja elő, hogy Gömbös Gyulának politikáját maradéktalanul folytassuk. Mintán ennek a. külpolitikának egyenesági leszármazottja és hordozója Bárdossy László;, azért az ő személyébe vetett bizalmam folytán a külügyi tárca költségvetését a legnagyobb örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) ülése 1941 november 21-én, pénteken. Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Matolcsy Mátyás! Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nem volt szándékom a külügyi tárca vitájához hosszan hozzászólni, de az a körülmény, hogy pártunk vezérszónokát beszéde elején leállították az. Eckhardtügy tárgyalása miatt, arra késztet, bogy a tárca költség-vetésével foglalkozzam. A külügyi tárca költségvetésénél bírálat tárgyává kell tennünk a kormányzat külpolitikáját. Magától értetődően, valamennyien helyeseljük — pártunk is — azt az elvet, amelyet a külügyminiszter úr leszögezett és amely a tengelyhatalmak oldalán való állást, rendíthetetlen állást tartalmazza. Mi ebben a kérdésben — amit különben a külügyminiszter úr is hangsúlyozott egy alkalommal — azt az elvet valljuk ós vallottuk sok évvel korábban már, hogy Magyarország számára nem is két. hanem csak egyetlen lehetőség volt a külpolitika terén és ez a tengelyhatalmak oldala]] való haladás és politikai állásfoglalás. (Ügy van! Úgy <van! a szélsőbaloldalon.) Az a megítélést. amelyet Magyarországon — természetesen nem a miniszter úr és nem a hivatalos körök részéről — a társadalom egy kicsiny, de annál be folyásosabb és annál mérgezőbb rétegében ma tapasztalni lehet, abban a politikai meggondolásban jelentkezik, hogy »várjuk meg csak a végét, hátha majd az angol-amerikai erők fognak győzni«, (vitéz Hertelendy Miklós: Zsvitamin!) Nekünk az a felfogásunk, — és ezt itt űjra leszögezzük azért, hogy ennek súlyt adjunk és az ország színe

1 előtt hangsúlyozzuk — hogy igenis a tengelyhatalmak oldalán való állásfoglalás, őszinte odatartozás az egyedüli lehetőség arra, hogy a csonka országból NagyMagyarország legyen. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Egyenesen hazaáruló politikának tartjuk azt a különben nagyon szép szavakba burkolt magyarázkodást, hogy »hátha a másik oldal győz és ez esetre is biztosítani kell Magyarországot'. A mi véleményünk és meggyőződésünk az, hogy ez esetben — amit abszurdumnak.^ lehetetlennek tartunk, ha már felvetjük a kérdést, mini elméleti kérdést — nem a megnagyobbodott vagy Nagy-Magyarország, hanem a még kisebb Magyarország, a még csonkább Magyarország ébredne fel abból a szörnyű katasztrófából, amit ez jelentene. (Zaj a szélsŐbaloldalonj Tehát, t. Ház, azt hiszem, nem vitás, hogy az a külpolitikai állásfoglalás, amelyet a miniszter úr is ma a délelőtt folyamán világosan és nagy hatással kifejtett, minden magyar embernek véleménye. De éppen Rajnis's képviselőtársam és azóta más oldalról is hangsúlyozták azt-, amit én is^ pártom nevében kuli'» n oson hangsúlyozni kívánok, hogy totális állami berendezkedések mellett külpolitikát belpolitikától elválasztani nem lehet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sőt nem -a Pührernek: Hitlernek, vagy a Dúcénak: Mussolininak szavait idézem, csak Teleki Pál gróf volt miniszterelnök úr szavait, aki nem volt diktátor, hanem tudós ember, aki azt mondta, hogy nincs külpolitika és belpolitika, hanem csak nemzeti politika. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.} Ebben valóban százszázalékig igaza van, mert hiszen teljesen lehetetlen az, hogy külpolitikát csak deklarációkban, csak külpolitikai formákban adjunk és belpolitikailag egy tőle telj'es mér-