Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-216

•Az országgyűlés képviselőházának 21 ß. sítsa, amelyet egy nevelőnek, egy oktatónak feltétlenül biztosítani kell. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Állítom, hogy e tekintetben nekünk nem szabad megelégednünk a költségvetésiben kétségtelenül bizonyos kedvezményt biztosító elbánásokkal s minősítésekkel, banem nekünk igenis, generálisan fel kellene emelîuiink az egésiz kultusz-státus anyagi színvonalát. Ha egyszer fontosnak tartjuk, mint ahogyan fontosnak tartjuk, a fizikai bönvédelemnek, tehát annak, amit szószerint honvédelemnek veszünk Magyarországon, az anyagi ellátását, akkor méltóztassék nekem mee:engedni, hogy azt állítsam, hogy legalább olyan fontos — hiszen szervesen egybetartoznak és kiegészítik egymást — a szellemi honvédelem minden fokon működő katonáinak az anyagi ellátása is

; Lehet, hogy ez pillanatnyilag gazdasága nehézségekbe ütközik. Elismerem, kétségtelenül így van. de állítom és vallom, hogy e tekintetben semmiféle áldozaattól nem szabad; visszariadnunk, mert ezt megköveteli tőlünk maga a magyar nemzet és megköveteli tőlünk az az elv, hogy mi, akik a jövendő imunkásai vagyunk, lelkiisimeretbeli kötelességünkként minden áldozat meghozatalára buzdítsunk és magunk is hozzunk áldozatot. Ha tényleg igaz az az elv, hogy a kulturális fejlődés eredményei csak később mutatkoznak és csak később mondhatunk róla jogos bírálatot, akkor nekünk erre gondolva, már most meg kell tennünk mindent abban a tekintetben, hogy ez a kulturális fejlődés tényleg sikerüljön is. T. Képviselőiház! Elszomorító az összehasonlítás, ha arra gondolunk, hogy a körülöttünk lévő tengelyállaimok — gondolok itt különösen Németországra és a tőlünk délnyugatra lévő Olaszországra — milyen intézkedéseket tesznek kulturális téren. Tényleg fáj az ember szíve, amikor látja azt a közmegbecsülést, amellyel Németországban vagy Olaszországban a nevelői rend iránt viseltetnek, ha látja azt a tekintélyU amely ennek a köz'megbeesülésnek a következménye, de ugyanakkor látja azt az anyagi jólétet is. amely ki tudja hozni a nevelőkből a munkamaximumot, a teljesítmények legmagasabb fokán a nemzet javára. Azt látja az ember, hogy ott az iskolák tényleg a nemzetnevelés templomai és ezek a nemzetnevelési templomok ragyogó felszerelésűek, nem is beszélve egy egységes, egészséges, tervszerű nevelési rendszerről. Ugyanakkor nálunk azt látjuk, hogy a nevelők a szóbeli elismerésnéil nem sokkal többet kapnának, legtöbbször a vállveregető leereszkedés az osztályrészük, nem beszélve igen nagy részüknek szociális nyomoráról, anyagi helyzetéről, amely még csak a legelemibb önképzést: seta teszi lehetővé, nem beszélve arról, hogy a nagyobb családnak, de a kisebbek is a gyermeknevelés szempontjából igen hátrányos helyzetben vannak. De még azt is kénytelen vagyok r megállapítani, hogy nem látom még a lehetőségét sem annak, hogy ebben a tekintetben — bár a közeljövő égető sürgősséggel parancsolja — megfelelő javulást észlelhetnénk T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy e tekintetben felhozzak egypár olyan dolgot, amelyek anyagi ellenszolgáltatás nélkül is igen nagymértékben hozzájárulnának a nevelői rend tekintélyjémek fokozásához. Elsősorban tisztelem, becsülöm a községi állatorvost, a községi orvost és elismerem az ő munkásságát, az ő tényleg szükségszerű működését, de ha ilyen szempontból bírálva a dolgot, azt nézzük, hogy a községi orvos és állatorvos például ülése Í9lfi november 11-én, kedden. 3? hivatalból tagja az egyes képviselőtestületeknek, akkor azt hiszem, joggal megkívánhatjuk. hogy a község nevelői közül legalább egy tényleg tagja legyen annak a képviselőtestületnek, amelyben mindenféle szempont összesűrűsödik. mindenhonnan összejönnek annak a községnek az életbevágó kérdpsei. Azt hiszem, t. tLáz. hogy ennek semmi különösebb akadálya nem lenne. De vigyük ezt tovább és azt a nevelőt ne csak a községi elöljáróságba tegyük oda. hanem a járási, a megyei, városi bizottságokba is és méltóztassék megengedni, tegyük bele a felsőházba is. Azt hiszem, ezzel olyan, mondhatnám, szépségtapaszt adunk ennek a rendnek, amely ugyan anyagilag nem sokkal viszi őket előbbre, de mégis legalább a jószándéfcot Látják azoktól, akik az ő sorsukat intézik, hogy e tekintetben is igyekeznek őket bizonyos erkölcsi ellenszolgáltatásokkal is honorálni. T. Ház! Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a tanítóság a nemzetnevelésnek a szíve. Ahogyan az emberi szív gondoskodik arról, hogy az életet adó táplálék a test minden egyes részébe elkerüljön, ahogyan tényleg a iszív a legvékonyabb hajszálerecskpbe is elviszi az életet adó nedvet, ugyanúgy a tanító, falunak, a tanyának tanítója ott áll a kultúra legszélsőbb végvárain és ha tényleg komolyan akarunk foglalkozni azzal, hogy ezeken a végvárakon olyan őrök álljanak, akik mindenféle támadással szemben fel vannak vértezve, akkor kötelességük gondoskodni arról, hogy , ezek az őrtállók, ezek a virrasztók, az erkölcsi elismerés mellett az anyagi jólétnek olyan fo kára kerüljenek, amely lehetővé teszi számukra a legerőteljesebb őrtállást és lehetővé teszi a magyar nemzet számára is, hogy egy kultúrában, műveltségben egészségesebb, fej lettebb ifjúság nőj jön fel előttünk. Itt kell még megemlítenem, t. Ház, az iskolánkívüli népművelést is. Éppen csak egy mondattal kívánom ezt a kérdést a miniszter úrnak különös figyelmébe ajánlani. A nyolcosztályos iskola gyakorlati megvalósításával kapcsolatban én még nem tudnék valami különösebb elismerést mondani. Nehézkes a fejlődése. Kétségtelenül van ennek anyagi oldala is, de a gyakorlati végrehajtás szempontjából is vannak kívánnivalók. Éppen ezért roppant fontosnak tartom, hogy azok az ifjak, akik a nyolcosztályos iskola elvégzése után kikerülnek az életbe, ne maradjanak kultúra nélkül és ne kerüljenek a tízfilléres ponyvaregények karmai közé, mert ebből sohasem szármázik jó, hanein igenis álljon oda az iskolánkívülí népművelés, karolja fel a serdülő fiatalságot és vezesse tovább azon az úton, amelyet számára a helyes elemi oktatás kijelölt. Itt nagyon hálás megoldásként kínálkoznék az, ha ezzel együtt, egy ütemben be lehetne kapcsolni ide a felnőtt rétegek szellemi oktatását is Ajinyi új. érdekes és tényleg a népet is érintő kérdés vetődik ma már fel, hogy én azt hiszem, igen hálás dolog volna és százszorosan kamatoznék, ha az idősebb generációt is belekapcsolnók egy intenzívebb népművelésbe. Különösen azokra az időszakokra gondolok, amikor mint télen, jobban ráérnek. Higyjék el nekem, t. Ház, hogy nincs hálásabb dolog, mint ezekkel az emberekkel foglalkozni és ezek -a nemzeti kultúra fejlődése szempontjából igen bőséges kamattal fognak az erre fordított, íáradságért fizetni. Végezetül, amikor a nemzeti kultúra védelméről szólunk, amikor minden úton-módon elő akarjuk mozdítani, hogy ez a kultúra tényleg