Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-223
Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 1941. évi november hó 21-én, pénteken, Tasnádi Nagy András, Szinyei Merse Jenő és Törs Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az 1942. évre szóló állami költségvetés. A külügyi tárca. Hozzászóltak : vitéz Csirsery-Rónay István előadó, Bárdossy László, a külügyi tárca vezetésével megbízott mins?terelnök Rajniss Ferenc, vitéz Marton Béla, Csia Sándor, Bálás Károly, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Stütz János, Matolcsy Mátyás, gr. Bethlen György, i;'j. Zimmer Ferenc, Meskó Zoltán, Milotay István, Bárdcssy László, miniszterelnök s megbízott külügyminiszter. — A miniszterelnökségi tároa és a vele kapcsolatos fejezetek költségvetése. Hozzászólt: Hus:ovszky Lajos előadó. — A pénz ügyminis ter betérj es tette az 1942. évi állami költségvetésről az 1941. évi április hó 10-e előtti államterületre s :óló törvényjavaslatot és indokolását. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak: Bárdossy László, vitéz Bartha Károly, br. Bán ff y Dániel, Győrffy-Bengyel Sándor, Hóman Bálint, vitéz Keresztesbischer Ferenc, Radocsay László, Reményi-Schneüer Lajos és Varga József, (Az ülés délelőtt 10 óra 8 perckor kezdődik.) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Elnök: A t. Ház. ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Boczonádi Szabó Imre, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Megay Károly, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig vitéz Miskolczy Hugó jegyző urakat kérem fel. Áttérünk a napirendre, a külügyi tárca költségvetésének tárgyalására. Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám, a t. Ház tudomására hozom, hogy e tárcához az egyes pártok a következő vezérszónokokat jelentették be: a Magyar Elet Pártja vitéz Marton Béla és Bálás Károly képviselő urakat, az Erdélyi Párt báró Szentkereszty Béla képviselő urat, a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetsége Rajniss Ferenc képviselő urat, a Nyilaskeresztes Párt Csia Sándor képviselő urat, végül a Független Kisgazdapárt Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő urat. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. vitéz Csicsery-Rónay István előadó urat illeti a szó. vitéz Csicsery-Rónay István előadó: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A múlt évi költségvetés tárgyalása óta a külügyi kormányzat továbbhaladt azon az úton, amely r legalkalmasabb arra, hogy a magyarság létérdekeit szolgálja. Ezt az utat jelöli meg nemzetünk érdeke, amely a teljes független Magyarország helyreállítását célozza. Ezt követeli meg az egész nemzet osztalan rokonszenve, de ehhez köt az adott szóhoz való hűség és erre hív KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. európai hivatásunk is. Ez az út pedig a tengelyhatalmakkal való sorsközösség útja. Ez az évek óta fennálló tényleges helyzet nyert jogi alapot és ünnepélyes szentesítést, amidőn 1940 november 20-án Magyarország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. A magyar külpolitikában Gömbös Gyula vetette meg az alapját annak az iránynak, amely a már fennálló olasz-magyar baráti viszonyt kimélyítette és a nemzeti szocialista Németországgal felvette a legmelegebb baráti kapcsolatokat. Az már nemcsak hazánkbari, hanem a baráti álamokban is közismert dolog, hogy Magyarország néhai nagy miniszterelnöke milyen döntő fontosságú szerepet vitt az új európai f rendet megtestesítő tengelypolitika kialakításában. Ennek a csodálatos ösztönű államférfiúnak zsenialitása egyre világosabban rajzolódik szemünk elé. Mert a politikát az, eszmék igazsága és a módszerek tisztasága mellett a sikerek igazolják és a sikerek mindig a lehetőségek irányában fekszenek, sohasem a lehetetlen vállalkozások irányában. És mi lehetett ennek a Magyarországnak útja, amelyet a Németországgal közösen vívott és katonai sikerekben gazdag háború után történetének leglealázóbb békéjével sújtottak olyan ellenfelek, akiknek a magyarság sohasem ártott? Hová vezethetett az a politika, amelyet minden jószándék ellenére 'húsz éven át a legcinikusabb, a leggonoszabb megnemértéssel fogadtak a győzők, milyen utat választhatott ez az ország, amelyre három ál-ország alacsonyabb kultúrájú uralmát szabadították és amelyet ezekkel az állami létük újdonságától megittasult népekkel szemben a legkisebb mértékben sem védték meg és nem engedték meg azt 71
