Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

4ÔÔ Az orszuggyûlés képviselőházának 222. ülése 19 íí november 20-án, csütÖdököft, ez az összeg. Sajnálatos, hogy a közbejött eseményeik nem tették lehetővé a gyermeknevelési pótlékban részesülő munkavállalók sorainak kibővítését. Erre vonatkozó tervemet, amenyuyiben arra lehetőség lesz, a jövő év folyamán szeretném megvalósítani. A maglévő intézmények fejlesztése mellett tovább foglalkozom a hivatalos érdekképviseletek, jelesül a munkakamara szervezésének kérdésével is. (Halljuk! Halljuk!) Ennek a kérdésnek megoldása bizonyos előzetes szociális lépéseket kíván, amelyekre az adottságok nem minden tekintetben vannak meg. Az volt a célom, miután hatalmas területen igen sok hozzáértő emberrel történt beszélgetés alapján tájékozódtam a való helyzetről, hogy a munkaközvetítés államosítását hamarabb kezdem el, ezen a téren tapasztalatokat szerzek s ezezl egyidejűleg óhajtottam megoldani a bányásznyugbér rendezésének kérdését, — ezt már sikerült is megoldani — utána pedig nagyobb súllyal a munkáslakásépítkezés kérdését. Ez a probléma teljesen elő volt készítve. a közbejött nehézségek azonban megakadályozták, hogy megkezdjünk egy nagy^obbarányű, a vállalatokra is kötelező munkáslakásépítést. Ennek megkezdése után óhajtottam mint valamennyi ilyen szociális intézmény betetőzéséire szolgáló intézményt, a munkakamarát létesíteni. Azt hiszem, ha elfogulatlanul nézik a képviselő urak az ebben a nehéz időben folytatott munkásságomat, akkor megállapíthatják, hogy ígéreteimet szeretem beváltani. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobb felöl.) A munkaközvetítés államosításáról szóló javaslatot néhány napon belül beterjesztem, a munkakauiara létesítésére vonatkozó javaslatokat pedig, amelyek ma már nagyon sokféle variációban ki vannak dolgozva, mihelyt erre módot tudok, a legboldogab'ban elő fogom terjeszteni. E szervezési feladatok mellett is állandóan élénk figyelemmel kísérem az ipari munkásság sorsának alakulását és gondoskodom arról, hogy az eddigi szociális fejlődés eredményeit a súlyos viszonyok között is megőrizzük. T. Ház! 1935 közepe óta a magyar munkásság javára évtizedek mulasztását pótolták a kormányzatok. A »szociális« szó ma már vezérfonala a magyar kormány nép- és gazdaságpolitikájának. A munkaidő és a munkabér kérdésének rendezése, az orvosi gondoskodás, a munkás-sportok magas fokra fejlődtek. Nincs olyan Ibotor ember, aki ezt visszafejleszteni szándékoznék, a háború azonban több vonatkozásában álljt parancsol és különösen a szociális intézkedések továbbépítése terén nem tudunk olyan ütemben előrehaladni, amilyenben szeretnénk. A munkásságnak, amely a háborús felkészültségben nemzetének olyan szolgálatot tett, amelyet csak a legmagasabb elismerés szavaival lehet illetni, be kell látnia, hogy a háborúban anyagi áldozatot mindenkinek hoznia kell és az alól — aránylag kisebb mértékben — a munkásság sem kivétel. Mint eddig, ezután is gondoskodni fogunk arról, hogy a munkásság testi és szellemi erejét fenntartsuk, hogy családjának meglegyen a kenyere, hogy gyermekeit nevelhesse, gondoskodni fogunk kulturális szükségleteiről (Kabók Lajos: Családi pótlékkal!) és amikor és ahogyan lehet, további szociális megerősödéséről is. T. Ház! Most még csak néhány intézkedésről óhajtok beszámolni. A karteltörvény végrehajtása során fokozottan ellenőriztettem a kartelek működését és különösen ügyeltem arra, hogy a kartelizáit áruk keresztény kereskedelem útján jussanak forgalomba. Ennek a célnak elérése érdiekében nemcsak arra ügyeltem, hogy a kartelszerződé«ekben közérdekellenes kikötések he szerepeljenek, hanem arra is, hogy a vezetőség személy szerint is garanciát nyújtson arra, hogy a kartelek kebelében közérdekellenes dolgok ne történhessenek. A közellátás zavartalan menetének biztosítása érdekében kellett a központosított gabonaforgalom lebonyolításába a malomipart is bekapcsolni, az 1941/42. évi gabona- és lisztforgalom szabályozásánál tehát a malmok is jogosultságot nyertek gabona vásárlására. A malomipar keresztényesítése részben adásvételi, részben bérleti szerződések megkötésének elősegítéslével állandóan előrehalad. A már említett állami bányászati üzemeken kívül tárcám felügyelete alatt működnek az Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak, a Füleki Iparművek Rt., a Péti Nitrogénművek Rt., a Győri Ipartelepek Rt. és a Hunnia Filmgyár Rt. A Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Győri Ipartelepek rt., és a Hunnia Filmgyár Gépgyárak költségvetési előirányzatában mutatkozó 6V4 millió pengős nyereséget — miként a múltban is — hasznos és szükséges beruházások létesítésére kívánom fordítani. Ezek közül ki kell emelnem a már említett tiszaluci vizierőmű folyamatban lévő építésének folytatását és egy új bányának nyitását. A Mávag. a szociális gondoskodás terén is igyekszik eleget tenni a kormányzat célkitűzéseinek és az elmúlt évben 2 millió pengőt meghaladó összeget fordított munkásjóléti beruházásúikra. A hatályos kormányrendeletek kötelességszerű végrehajtásán felül önként vállalt áldozatokkal, így arra érdemes műegyetemi hallgatók részére ösztöndíjak /adományozásával, a diósgyőri szülészeti kórház belső íberendezésével. munkáslakások építésével, munkásüdülő részére ingatlan vésrlásával igyekszik javítani és elősegíteni a& alkalmazottak értelmi színvonalának emelését, valamint anyagi jólétük gondozását és fejlesztését. Ezekre a kiadásokra ez említett összegeken felül a Mávag. az 1941. évben további 664.000 pengőt fordított. A Mávag. a békeprogramm keretében különféle mezőgazdasági \ gépek kiterjedtebb gyártását tervezi, valamint a hazai ipar által eddig elő nem állított, de fokozottabb szükségletet képező vasszerkezeti anyagok és gépek gyártását is. A Péti Nitrogénművek területén felépített, nyersolajat feldolgozó üzem termelőképességét beruházással fokoztuk. Meggyőződésem, hogy ez anyagilag- is jól működő^ vállalat nagy mértékben előmozdítja az ország- nyersolajfeldolgozásának korszerűsítését. (Helyeslés jobbfelől.), Még csak a magyar filmgyártás örvendetes fejlődéséről kívánok megemlékezni. A vállalat gyarmatutcai telepén öt felvevő csarnokban az 1940/41. évi gyártási évadban össze sen 30 egész estét betöltő magyarnyelvű hangos játékfilmet készítettek. Szociális szempontból említésreméltó, hogy a filmgyártásba befektetett 4 milliónyi tőkének^ közel 70%-a munkabérekre és fizetésekre esik. A magyar film külföldi piacai a gazdasági korlátozások ellenére is lényegesen bővültek. Ma már az a helyzet, hogy a magyar film Európának szinte minden országába eljut. A további fejlő dús-