Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

Az órszuggyűles képviselőházának 222. ütése ÍÚA1 november EÖ-án, csütÖriökőri. 493 riya- és vegyészmérnök hallgató sszámára hirdetett ösztöndíjat. (Helyeslés a jobboldalon.) Sajnálatos, hogy kisiparosságunk a maikörülmények között legközvetlenebbül érzi a háborús gazdálkodás minden nehézségét és hátrányát. (Igaz! Úgy van!) A nyersanyaghiány a kézműipar osok jelentős számának munkáját a legszűkebb keretek közé szorította, jóllehet — amint arra anyaggazdálkodási beszámolóm kapcsán többször utaltam — sok minden történt elsősorban éppen a kisiparosok aránylag kedvezőbb anyagellátása érdekében. Ma, a rohamosan fejlődő technika korszakában, a hadviselés is fokozottabb mértékben veszi igénybe a jólképzett szakembereket, akiknek tekintélyes része a kézműiparosok sorából kerül ki. Emiatt is nem egy ^ kisipari üzem kénytelen bezárni, vagy munkáját a legnagyobb nehézségek árán folytatni. Ezért a számos szakmában méltán nagyhírű, öntudatos magyar kisiparos réteg most méginkább, mint a múltban, fokozott gondoskodásom tárgya. Az ipari foglalkoztatásnak ma leghatalmasabb emeltyűje az állam beruházási tevékenysége. Természetesnek tartottam, hogy ezzel kapcsolatos közszállításokba közszállító csoportok alakításával kisiparunkat elejétől fogva a lehető legerőteljesebben bekapcsoljam. (Helyeslés jobbfelől és a középen-l Állandóan érvényesítem befolyásomat a közszállító csoportoknál az egyes csoportok között megvalósított munka- és anyagszétosztás körül, ellenőrzöm működésüket és irányítom szervezkedésüket. E tevékenységem során az évek óta kikristályosodott és helyesnek bizonyult célkitűzéseket követem: a jobb munkát teljesítő csoportokat nagyobb munka-fejhányad biztosításával jutalmazom, a súlyosabb kifogásokra okot adó csoportokat esetleg egészen kihagyom a műnk a juttatásból (Helyeslés a jobboldalon.), az elemi csapássujtotta vidékek kisiparosságát kiadósabb foglalkoztatáshoz segítem. (Helyeslés a jobboldalon ) /A kisiparosok foglalkoztatását és a munkaalkalmak szaporítását nagymértékben szolgálja a kisipari kivitel. A folyó évben hárommillió pengőt meghaladó kisipari értéket tudtunk exportálni, legnagyobbrészt Németországba, de figyelemreméltó összegekkel szerepelnek Svédország, Svájc, Olaszország, valamint a Balkán államai. A kisiparosság életében talán sohasem volt még olyan nagy jelentősége a hitelnek, mint éppen a jelen körülmények között. A nyersanyagok, árúkészletek 'beszerzési nehézsége, a hitelviszonyok romlása a tőkével nem rendelkező kisiparos elé leküzdhetetlen akadályokat gördítenek, mert ha nagynehezen meg is találja a beszerzési forrásokat, bizony, készpénzzel kell fizetnie. Ezért igen erős érdeklődés nyilvánul meg a bankszerű fedezettel nem rendelkező kisiparosok és kiskereskedők hitelakciója iránt. Ez az akció 1933-ban kezdődött 120.0GO pengős állami hozzájárulással s ma már a közületi hozzájárulást is hozzászámítvn, 3,200.000 pengős alapra helyezkedett. _ (Éljenzés jobbfelől. — Szöllősi Jenő: Ne éljenezzenek, szörnyen kevés!) örömmel állapitoan ineg,thogy \így a városok mint a községek, teljes mértékben értékelik a kisiparost és ennek tudható be, hogy mind sűrűbben jelentik be az akcióba való bekapcsolódásukat, a kívánt összeg felajánlásával és befizetésével egyidejűleg. Ma már 225 város, illetve község kapcsolódott* be az említett akcióba és ez a szám előreláthatólag még növekedni fog. A jelenleg rendelkezésre álló összeg úgyszólván teljesen kimerült, ezért a további hiteligények kielégítésére, valamint a Délvidék bekapcsolhatása érdekében, további hitel rendelkezésre bocsátása iránt tettem lépéseket. (Helyeslés jobbfelől.) A hitelakció keretében 500 pengő legnagyobb összeg nem volt kiutalható, amit — figyelemmel a megváltozott igényekre — felemeltetni kívánok, a kölcsön után fizetendő kamatot pedig a lehetőség szerint 1 százalékkal szeretném csökkenteni. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Megállapítottam, hogy az erdélyrészi kisiparosok anyagi helyzete az anyaországgal szemben is lényegesen kedvezőtlenebb és ezért az Iparosok Országos Központi Szövetkezete hitelfeltételeinek nem tudnak eleget tenni. Helyzetükön javítandó, kétmillió pengő külön hitel rendelkezésre bocsátását kértem és kaptam meg a minisztertanácstól, (Éljenzés jobbfelől.) amely csupán a keleti és erdélyi országrészek kis- és középipari üzemei hiteligényeinek kielégítésére szolgál, (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) az eddigiektől eltérő, lényegesen enyhébb feltételek mellett. A kisiparosok táanogatásában le nem. kicsinyelhető fontosságú a szerszám-, gép- és pénzsegély, amelyre a jövő évi költségvetésben is 242.000 pengőt vettem fel. Ezzel a segéllyel azoknak az iparosoknak a munkakedvét és munkaképességét akarom fokozni, akik szakmájukban jártasak és a segélyezésre érdemesek. De, hogy ezt a segélyt a kisiparos kellőképpen értékelje, egy kicsiny százalékú hozzájárulást is meg szoktam kívánni az általam adott gép beszerzéséhez. Segélyezni kívánom a kisipari szövetkezeteket és a nagyobb létszámú termelési csoportokat is, hogy a vállalt közszállításoknak pontosan eleget tudjanak tenni. Mintamühelyek felállítását a jövőben is szorgalmazom, T. Ház! A kisiparosok, különösen a vidéki kisiparos távol a központtól, amely nyersanyagellátását, tehát sorsát intézi, bizony, sokszor kerülhet olyan helyzetbe, hogy téves Ítéletet alkosson magának a kormány munkájáról. (Egy hang balfelől: Nem mindig téves, csak rossz!) Nem tarthatjuk kezünket minden egyes kisiparoson, de iparkodunk azért az ipartestületek, a kamarák és a közigazgatás vezetői révén összeköttetést fenntartani velük, hogy kívánságaikat, bajaikat megismerjük, küzdelmeiknek részesei lehessünk. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nyersanyag kellene! — (vitéz Iiipcsey Márton: Ugyan ne okoskodjanak! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Kérdezzék meg az iparost! — Elnök csenget) Ha nem történik minden úgy, amint azt egyesek szeretnék, higyjék el, hogy azok, akik sorsukat intézik, sokszor nehéz lelkitusát vívnak, amikor az adagot, az egyre kisebb adagot kiosztják és igyekeznek ezt a lehetőség szerint egyenletesen és igazságosan végezni. Magyar nyiltsággal, de magyar szeretettel is kell szólnom az egyes kisipari ágazatok fiataljaihoz. A nyersanyaghiány, a kényszerű háborús munkamódszerek megakadályozzák azt, hogy mindenki abban a szakmában boldoguljon, amelyet a magáénak vall, amelyről ifjúságában álmodott és amelyről azt hitte, hogy az jelenti jövőjét, boldogulását. Meg kell barát-