Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-222
Az országgyűlés képviselőházának £82. ülése 19Al november EO-án, csütörtökön. 467 vitéz Miskolczy Hugó jegyző: vitéz Martsekényi Imre! Elnök: vitéz Martsekényi Imre képviselő urat illeti a szó. vitéz Martsekényi Imre: Mélyen t. Képviselőház! Közi Horváth igen t. képviselőtársam nem fogja tőlem tiszteletlenségnek venni, ha éppen a felszólalásra szánt idő rövidségére való tekintettel, az általa elmondottakra nem rögtön felszólalásom elején térek rá. Ezt azért is teszem, mert hiszen nagyjából annyira egy úton .járunk, hogy azt hiszem, teljesen elég, ha felszólalásom folyamán néhány kongruens és az ő elgondolásaiból folyó megállapítás kapcsán térek vissza az általa elmondottakra. T. Ház! Igénytelen meggyőződésem szerint a mai magyar politikának, eltekintve a külügyi és honvédelmi kérdésektől, két lényeges feladata van, amelyek mellett el kell törpülnie minden részletkérdésnek, mert hiszen ezeket a részletkérdéseket bátran rábízhatjuk a mi becsületes, tisztességes, felkészült adminisztrációnkra. Amint mondom, két ilyen lényeges feladata ran a magyar politikának; az első az, hogy munkateremtő tevékenységgel el kell érni a nemzet teljes foglalkoztatottságát, (Helyeslés.) hogy ez által elsősorban a munkanélküliséget, amennyire csak lehet, csökkentsük és kiküszöböljük, másodsorban az éppen ebből folyólag szaporodó, dolgozó népi tömegek életszínvonalát emelhessük és harmadsorban, hogy éppé a e kettő által mindazokat a társadalmi ellentéteket és súrlódásokat, amelyekről éppen előttem szólott képviselőtársam is olyan ékesen és meggyőzően beszélt, kiküszöbölhessük olyan módon, hogy ennek az országnak minden rendű és rangú dolgozó ]akosa minden belső és külső erőkifejtésre egybeforrva készen álljon. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Még nem tudhatjuk, mélyen t. Képviselőház, hogy mit hoz a jövő, (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) jóslásokba pedig komolytalanság volna ma bocsátkozni. Mi csak egyet tudhatunk, ami biztos: egyedül és kizárólag csak & magunk erejével számolhatunk saját problémáink elintézésénél. (Ügy van! Ügy van!) A második feladat az, hogy ezt az országot, Magyasországot be kell illeszteni— meg pedig «zervesen - az új európai gazdasági rendbe, és pedig úgy, hogy központi fekvésünk előnyeit kihasználva, teljesíthessük a mi Istentől adott természetes hivatásunkat itt a Dunamedencében. A mi hatalmi helyzetünk a jövő Európában az én megítélésem szerint attól fog függni, hogy a reánk háruló gazdasági feladatokat miképpen fogjuk tudni elvégezni. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ma a háborúval összefüggő problémák érdeklik elsősorban a Házat is és a nagyközönséget is, de teljesen tisztában vagyok azzal is, hogy a most folyó háború éppen abban különbözik lényegileg minden eddig folyt háborútól, hogy a nemzetek már most a háború folyamán előre felké. szülnek a béke feladataira, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) még pedig nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is, amennyiben megállapítják a kereteket, az irányelveket és kfszeníétbe helyezik már az eszközöket is, hogy az új európai gazdasági rendben teljesíthessék hivatásukat. Azt hiszem, mélyen t. Képviselőház, ezeknek az irányelveknek tekintetében t ma mar nem lehet ebben a Házban különbség és nézeteltérés akár ezen az oldalon, akár a túloldalon üljön valaki, mert hiszen ez a Ház a maga egészében — és ha az ember visszamenőleg végig tekint a múlton, látja, hogy a múltban is így volt — a kor szükségleteivel és a fejlődés ige nyeivel, vagyis a kor eszméivel sohasem helyezkedett mereven szembe. (Ügy van! Ügy van!) Nagyon jól tudom, hogy voltak tagadhatatlanul olyanok, — talán lelkesebbek, talán elkeseredettebbek — akik minden új után azonnal futottak, de ez érthető és természetes is, mert hiszen ezek mindentől, ami új, sorsuk jobbrafordulását várták, de azután voltak csökönyösök és konokok is, akik mindentől, ami új, fáztak, ami szintén természetes volt, mert hiszen a múlt rezsimben olyan nagyszerűen és selymesen volt megvetve az ágyuk, hogy az lett volna a csodálatos, ha az ellenkező álláspontra helyezkednek. Voltak azután óvatosak. Talán ez a szó egy kissé merész, inkább azt mondanám, hogy voltak megfontoltak, akik lépésről-lépésre igyekeztek az előbbi két ellentét között az új gondolatokat koreszmévé erősíteni a nppi lelkekben és elhatározó tetteikben tényleg megvárták azt az időt, amikor ezek az elgondolások és gondolatok valóban koreszmévé itatódtak át a nép lelkében. Hogy ez mikor következik be? Akkor, amikor nemcsak a parlamentben, hanein a parlamenten kívül is az átlagos értelmiségi és átlagos erkölcsi érzékű ember is — és, hála a jó Istennek, ilyen a magyar nép nagy tömege — magától értetődően követelendőnek és megvalósítandónak vallja ezeket az új gondolatokat. Ebben a stádiumban azután megszűnik a koreszme feletti vita, de az én megítélésem szerint meg kell szűnnie, a l'art pour l'art, patentírozott politikai agitációnak is. mert erre azután semmi szükség sincs és ennek már semmi célszerűsége sem áll fenn. Ilyenkor, amikor ilyen gondolatok a koreszme jegyében sűrűsödnek a nép lelkében, már csak arról lehet szó köztünk, — bármilyen oldalhoz tartozzunk is — hogy milyen eszközökkel, vagy milyen tempóban lehet vagy kell, vagy szabad a koreszme által követelt gazdasági és törvényhozási intézkedéseket végrehajtanunk és megtennünk. Vagy hogy konkrétebben, talán érthetőbben fejezzem ki magamat: én azt hiszem, ma már nevetséges volna itt vitát provokálni afelett, amire az előadó úr nagyon találóan rámutatott, amikor azt mondotta, hogy a nemzet ereje nem a kevés, hanem a minél több pis minél jobban pallérozott fejek tömegétől függ. Azon ma itt már senki sem vitatkozik, ho,s:y nem egyesek vagyonhalmozásán, hanem a népi tömegek jólétének emelésén múlik az ország jóléte és az ország sorsa. Ma az államnak, a törvényhozásnak és a munkaadónak szociális kötelezettségeiről és kötelességeiről itt nagy orációkat tartani, azt hiszem, teljesen tárgytalan, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert mindnyájan tisztában vagyunk vele. Azután lehet arról vitatkozni, hogy mi előbbrevaló akár az államyezetésben, akár a törvényhozásban, vagy az igazgatásban: a tőke, vagy ÍIZ ember? Nevetséges volna, ha valaki arról kezdene itt beszélni, hogy itt a liberális rendszer, a plutokrata rendszer, vagy a bankokrata rendszer kell-e, avagy egy egészséges népi politika kell? Erről ma itt már nem lehet vitatkozni. Hol van olyan együgyű ember ebben az országban, nem itt a Házban, aki erre nem a leghatározottabb válasszal tudna felelni 1 ? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Sokan vannak!) Én azonban azt hiszem, ne is próbáljunk erre felelni. Elmúltak már azok az idők, hogy mi pártelveket pis pártprogrammokat politikai kikáltók módjára gazdasági kérdésekben is egymás mellének szegezzünk, kivéve, iha 66*
