Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

446 Az országgyűlés képviselőházának 222. bányászati termék csak kevés van. Két kisebb jelentőségű, napi 28 vagónos lignitbánya került mindössze vissza. A közvélemény általában a szén termelési árát magasnak tartja, de jellemzésül meg kell említenem, hogy a német szén ára pontosan a kétésfélszerese a magyar szénáraknak. A bauxit-termelés az, ami Magyarországon ugyancsak rendkívül fontos és nagyjelentőségű. Jelenleg már ott tartunk, hogy, bauxittermelésünk 9 millió métermázsára emelkedett, aluminiumtermelésünk pedig ebben az évben el fogja érni a 9150 tonnát. Vasérctermelésünk ugyancsak hatalmasan fejlődött, mort 2 millió métermázsánál tartunk, ami nyersvas termelésben 4,269.000' méter mázsát jelent. Mangántermelésünk negyedmillió métermázsát tesz ki egy évben. Meg kell emlékeznem még aranytermelésünkről is, amely Erdéllyel kapcsolatban fejlődött fel. Jelenleg 2000 kilogramnál tartunk. Mindennél fontosabb azonban talán 3Z olajtermelésünk, amely már meghaladja a negyedmillió tonnát és gáztermelésünk, amely 76 millió köbmétert reprezentál egy évben. Ezt hirtelen tártuk fel. Ebből már 46 millió köbmétert fel tudunk használni, a többi mennyiség felhasználása és megtakarítása is folyamatban van. Sajnálattal kell megemlékeznem arról, hogy a bányászat — mint ismeretes — csonka az iparügyi tárca gondoskodásában, merthiszen legfontosabb bányászati termeivé; nyeink egyike a só, nem tartozik az iparügyi tárca keretébe. Kívántos volna azért, hogy az egész bányászat együtt lehessen, — mert hiszen ugyanazok a feladatok, ugyanazok a szakközegek szükségesek végeredményben a bányászathoz — ezért kívánatos volna, ha tárcaközi megegyezés folytán a sóbányászat is átkerülhetne az iparügyi minisztérium felügyelte alá. (Ronkay Ferenc: Ügy van! Csak a kész terméket kell átadni a pénzügyminiszteriiimnak.) Meg kell emlékezni az ammoniák-szóda gyártásáról is, amelynek előfeltétele, a só megvan és ezért az ammoniákszóda-gyártás bevezetése Magyarországon feltétlenül kívánatos. Ahhoz azonban, hogy a magyar bányászat megfelelő nívóra emelkedhessek, _ szükséges, hogy bányamérnöki karunk is teljes legyen. Sajnos, bányászati főiskolánk nagyon sok hiányosságot mutat fel; több rendkívül fontos tanszék, így például a bányaművelési tanszék és több más tanszék is betöltetlen. Azonkívül sokkal több bányászra van még szükségünk; úgyhogy a műegyetem bányászati fakultását erősen fejlesztenünk kell, hogy a bányamérnöki utánpótlást biztosítani tudjuk. De szükséges az is, hogy az állam jobban tudja dotálni bányamérnökeit, mert a magánvállalatok ugyancsak elszippantják az államtól a bányamérnököket, úgy annyira, hogy jelenleg az a helyzet, hogy a X. fizetési osztályban 9, a IX. fizetési osztályban pedig 8 állás betöltetlen. Rendkívüli hézagpótló intézményünk a technológiai és anyagvizsgáló intézet, amely kiváló kezekben van. Ezt mutatja az, hogy a bevétele hogyan emelkedett, amit számokkal akarok illusztrálni. 1939-ben vizsgálatokból bevett 70.000 pengőt s ez évenként fokozatosan a következőképpen fejlődött, 120, 170, 190 ezer pengőre, míg 1941-ben már 220.000 pengőnél tartunk (Élénk helyeslés.), ugyanazokkal a vizsgálati tételekkel, ugyanazzal a tarifával. Ez mutatja tehát, hogy ez az intézet hat év alatt háromszorosára fejlődhetett fel. Sajnos azonban, ez a kiváló intézményünk helyhiánnyal küzd, mert a kultuszminisztériumnak ülése 19Ul november 20-án, csütörtökön. egy intézménye az intézetnek egyébként nagy és hatalmas palotájában foglal helyet: a felső ipariskola; itt tehát feltétlenül és múlhatatlanul szükség van arra, hogy a felső ipariskola kikerüljön egy tökéletesen megfelelő saját épületébe és helyét átadja a technológiai és anyagvizsgáló intézetnek, hogy az a ráváró hatalmas feladatokat hiánytalanul és zsugorítatlanul teljesíteni tudja. A vasgyárak százezer pengőt m óhajtanak ennek az intézetnek kísérletezési célokra^ rendelkezésére bocsátani. Rendkívüli nagy jelentősége volna annak kikísérletezésnek, hogy a mosódákban a mosásszámot emelni tudjuk. Méltóztassanak elképzelni, hogy kórházaknál és nagy vállalkozásoknál milyen nagy jelentősége volna annak, ha a fehérneműt tizenötször vagy húszszor többször lehetne mosni, amíg még tönkre nem megy, ami különösen most anyagkímélési szempontból bírna nagy jelentőséggel. A vegyészeti gyárak minden pénzt megadnának ezeknek a kísérleteknek a lefolytatására, ennek azonban akadálya a helyhiány. Ugyancsak rendkívül fontos feladata ennek az intézetnek a műanyagok kikísérletezése, amihez azonban megint csak hely, hely és harmadszor is hely szükséges. Ezért múlhatatlanul szükség volna arra, hogy a felsőipariskola onnan kikerüljön és teljesen átadja a helyét ennek az intézménynek. Az anyaggazdálkodás az a kérdés, amely talán a legtöbb emóciót váltja ki ebben az országban. Minél tovább tart a háború, természetesen annál jobban fogy az anyag, mert teljesen el vagyunk zárva a küMöldi nyersanyagbehozataltól. Bizonyos gyártmányokat fokozottabb mértékben kell gyártanunk, ezért araink van, be kell osztanunk. Itt tehát az igazságos elosztás és a megfelelő szervezés kérdése a magyar anyaggazdálkodás problémájának a megoldása, ezenkívül a mű- es pótanyagoknak a beállítása, amivel helyettesíteni tudjuk az elmaradt nyersanyagokat. Szervezetileg az anyagelosztó bizottságokat 19-ről 20-ra emelték fel, egy^ új bizottságot kreáltak, a textilhulladékok bizottságát; 451 anyagkészletmennyiséget ellenőriznek és 217 olyan legfontosabb anyagot ellenőriznek olymódon, hogy ellenőrzik az termelést, a fogyasztást, an exportot és importot. Összesen tehát 468 anyag áll ellenőrzés alatt, zár alatt van 497 anyag. Látjuk és tapasztaljuk azt, hogy a mai mindennapi élet mindig nagyobb és nagyobb kényelmetlenségek elviselését követeli tőíünk. Nem akarok másra rátérni, csak a mindjobban fenyegető gumihiányra. A világ gumitermelése 1 millió tonnán felül van és ez az 1 millió tonna gumi mind olyan államokban termelődik, amely a mi szövetségi rendszerünkkel szemben ellenséges államokból, különösen természetesen exotikus államokból nyeri az eredetét. A németek, olaszok és oroszok különböző találmányokkal és műgumikkal igyekeznek pótolni és pótolják a gumihiányt. így mi sem maradhatunk el, teljes mértékben folyik a hazai műgumigyár létesítésére vonatkozó építkezés, és az a reményünk, hogy talán augusztus^ közepére már termelőképes lesz a műgumigyárunk, évi 60 vágón termelésre kontemplálva. Ugyancsak nagyon fontos a nyergesújfalui mürostgyárunk, amely napi egy vagon termelésre állítódott be. Pamutunk nincs, gyapjútermelésünk csökkent, ezért együtt kell