Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-216

Az országgyűlés képviselőházának 216. gyan leheséges az, hogy a törvényt megkerülik? Erre vonatkozólag egy írást olvasok fel az ig-ee t- miniszter úrnak, amelyet Rusznyák István egyetemi nyilvános rendes tanár írt Johan Béla államtitkár úrnak. A levél a következőképpen szól (olvassa): »Kedves barátom! Engedd meg, bogy megint egy kéréssel forduljak hozzád. (Egg hang a szélsőbaloldalon: Jó!) (Továbbolvassa): Dr. Kenéz István zsidó származású orvos, aki a kecskeméti ka mára tagja, belgyógyász-szakorvos szeretne lenini és e célból nálam jelentkezett, bogy a klinikára bejárhasson. A szegedi kamara nem akarja neki az engedélyt megadni, mert azon az^ állásponton van, hogy a szakorvosi tanulmányok olyan orvosi munka, amelyek csak akkor végezhetők, ba helybeli kamarának tagja valaki. Engedd meg, hogy arra kérjelek, nemcsak azért kérem jóindulatú támogatásodat, mert egy derék és törekvő fiatal orvosról van szó, hanem azért is, mecrt elvi kérdést látok ia dologban, ugyanis a szegedi kamara álláspontja nagyon megnehezítené ia szakorvosképzést.« (Mozgás a szélsőbaloldalon.) És nem a szegedi kamara győzött, nem a szakorvoskérdés győzött, hanem az a cél győzött, hogy a derék, tisztességes, kiváló, tanulni akaró zsidószármazású orvos a kecskeméti kamara területéről Szegeden bejárhasson az egyetemre. Ezeket a kijárásokat, ezeket a két minisztérium kapcsolódási felületein előálló viszszaéléseket méltóztassék elsősorban megszüntetni ahhoz, hogy nyugodt lélekkel elmondhassuk, hogy nelmicsak a törvény írott betűje, hanem annak szelleme is érvényesül Magyarországon. (Helyeslés a szélsőbatoldalon.) T. Ház! Rendkívüli aggodalommal hallottam azt, amit az előadó úr a műegyetemről elmondott. Ma egy nemzet ne is számítson haladásra és ne is nézze túl rózsásnak a helyzetét, ha a szakoktatás terén és a legmagasabb szakoktatás terén, a műegyetemnek tudományos felszerelésekkel, laboratóriumokkal való ellátása. stb. terén, nem tud mindent megadni, nem tud ragyogó dolgokat adni; mert enélkül nincs jövendő Magyarország. Nemcsak az iparunk kedvéért fontos ess, hanem az agynak, a logikának, a tudósképzésnek és az emberkiképzés<hek is igazi műhelye a műegyetem. Nem volna .szabad ezt egy pillanatig seni elfelejteni. Nem szabad

1 onnan semminek sem hiányoznia, akárhonnan vesszük is. Hiszen itt van például a miniszter úr költségvetése, mindenütt tele van azzal a magyarázattal, hogy ez lett drágább és az lett drágább. Ne (méltóztassék semmit se adni erre az úgynevezett budgetáris keretre, nem ér ez semmit. A miniszter úr milliókat veszít el azzal, ha nem idejében vásárolja meg a dolgokat, mert biztos az, hogy a jövő esztendőbon vagy bizonyos idő múlva a beszerzés még nehezebb lesz. (Hóman Bálint vallás- és közoktásügyi miniszer: Kereten kívül bővítettem most is!) Különösen ha a műegyetem felszereléséről beszélünk, akkor azt mondhatom!, hogy bizonyos idő múlva, ha a háború tovább tart. egyes diolgok beszerzése egyenesen lehetetlenség lesz Magyarországon is és a külföldön is. Sokat beszéltünk éveken át itt a Házban nagy helyeslés mellett arról a bizonyos magyar problematikáról, arról az új tanyagról, amelynek én hosszú esztendőkön keresztül azt mondhatnám, bolondja voltam, a tananyagról, a főiskolákon és a középiskolák magasabb osztályaiban. A miniszter úrig . mindenki belátta elméletileg, hogy erre sziükség Van. mert nemzeti életünk alapkérdéseiben, nemzeti életünk megvizsgálásában feltétlenül ki kell hogy alaülése 19hl november 11-én, kedden. 29 kuljon egy közös tudásanyag Magyarországról, olyan tudásanyag, aimelyet minden külön szakvégzettségű ember egyformán birtokoljon, legyen valaki orvos, mérnök, tanár, vagy válaszszon bámilyen pályát magának. Elmondottuk, hogy a finom reszlettudásokat valami úton-módon ' össze kell kötni és hogy a tudós és a szakember kiképzésébe bele kell vetíteni a nemzeti élet teljességének a problematikáját. Megemlítettük, hogy mi folyik és milyen hiányosságai vannak ennek a nevelésnek az egyetemeken és hogy miért állítottuk mindig azt. hogy a szakmunkásság önmagában nem százszázalékos, ha ez az, összekötő cementje nincs meg. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Van egy olyan tudásszíntézis, amely minden magyar szellemi munkásnak a közös tulajdona kell hogy legyen. Annyit beszélnek mostanában a szellemi élet zűrzavaráról, persze mindenki a másikat tartja zűrzavarosnak, ez már régi emberi dolog. (Derültség ) De ha mindnyájan meg vagyunk győződve egymásnak bizonyos szellemi zűrzavaráról, akkor legalább kezdjük meg azt a munkát, hogy az a fiatal nemzedék, amely ma iskolába jár, mondjuk, ne legyen olyan zűrzavaros, mint amilyenek mi vagyunk. (Derültség.) Miért nem állítják össze egyszer már véglegesen ennek a sajátos magyar köztudásnak az alapvető tananyagát'? A miniszter úr költségvetésében most van egy tétel, amely azt mondja, hogy »rendkívüli tankönyvek és vezérkönyvek kiadása címén 390 000 pengő«. Tudom, hogy ez leginkább az erdélyi részeknek szól... (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszer: Nem!) Állítsi be ide vagy máshova a miniszter úr ennek a magyar vezérkönyvnek a megírási és kiadási költségeit... (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Most jelenik meg 32 kötet január elsején!) Ha 32 kötetben jelenik meg, akkor jobb, ha sohasem jelenik meg. (Élénk derültség. — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Téved, mert nem ismeri az anyagot a képviselő úr!) A miniszter ár elismerte, hogy 1941-ben az egyetemi oktatás, a tanulmányi rend, az egész rendszer feltétlenül reformra szorul. Elismerte, hogy egy egysege«, magas színvonalú nemzetismereti és életi smereti anyag feltétlenül szükséges. (Hóman Báliut vallás-és közioktatásügyi miniszter:* Az is benne lesz!) Sőt nyolcadik költségvetési Ítészedében azt is bejelentette, hogy az 1941. év folyamán a törvényhozás elé hozza a felsőoktatási reform törvényjavaslatát. EMsanerte a miniszter úr, hogy a kultusztárca keretében nem a pénz a leglényegesebb, — bár a pénzre, amint igen bölcsen mondotta, mindig szükség van (Derültség.} — és remek szavakat talált az olyan korszerű tanulmányi rend megalkotásáról minden iskolatípus számára, amely a korihoz és a nemzeti hagyományokhoz illő műveltséget nyújt mindenkinek. T. Ház! En konokul hiszem továbbra is, hogy a népiskolai gyökerektől kezdve, fel egészen az egyetemi lomJboza tig, az értelemnek, az erkölcsnek és a tudásnak szerves'közös elemei vannak és éppen ezért nincs külön elemi iskolai, nincs külön középiskolai és egyetemi reform, csak egységes neveiéügyi reform van, természetesen a fokozódó, a felfelé fokozódó műveltség hierarchiájában. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ebből a szempontból tartom hibásnak a sokféle iskolatípust, különösen pedig az alsó fokozatokban, ahol a sokféle próbálkozás, a túlságosan előrevetített törvényhozás miatt nyugodt lélekkel megvall-