Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának- 221 az elsősorba helyezhetném Varga miniszter úr­nak azt a mai mondását ,hogy »célunk az, hogy a zsidó tőke csak a keresztény érdekek kereté­ben érvényesülhessen«, tisztelettel a követke­zőkről óhajtok beszólni. Állítom, hogy a jelen­legi körülmények között a két zsidótörvény életbelépése óta hatósági engedéllyel, a kor­mányzat hozzájárulásával a magyar tőkének óriási részét belelökjük törvénytelen csator­nákba és olyan pénzek, amelyek ezelőtt ban­kokban, szövetkezetekben, takarékpénztárakban voltak, ma spekulativ tőkévé átalakulva ront­ják az egész magyar közgazdasági életet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a folya­mat töméntelen millió pengőt mozgatott meg éppen a zsidótörvények következtében. Hosz­szas elméleti fejtegetés helyett egyszerű, konkrét, gyakorlati példával óhajtom megvilá­gítani azt, hogy mi történt. Adva van egy kis keresztény magyar ember, mondjuk egy fő­pincér ,aki 15—20 esztendei munkája alapján összegyűjtött magának 15—20.000 pengőt és jelenleg a zsidótörvény alapján megvásárol egy zsidótól a bankba, takarékpénztárba, vagy bárhova betett pénzéből egy kisebb italmérést, vagy egy kávéházat. Mi az a folyamat,. ami történik. Abból a törvényes pénzügyi csator­nából, amelyen keresztül a hiteleknek a törvé­nyes fedezete ebben az országban megtörténik a betétek kihelyezése formájában, ez a kis ke­resztény ember kiveszi a maga 20.000 pengőjét, kifizeti egy zsidónak, aki ezt a 20.000 pengőt sietve törvénytelen spekulációba fekteti be; vagyis a törvényes magyar tőkét a törvényes útjából elvonom és a szó szoros értelmében rá­erőszakolom a törvénytelen spekulativ utakra. Ez történik azonban sokkal nagyobb és ha­talmasabb tőkékkel is: vezérigazgatóknak 50— 100—200.0000 pengős végkielégítésével, az állam vagy közületek által vásárolt zsidó vállalatok­kal, amelyekben nagyon sokszor milliós össze­gekről van szó; az egyes vállalatok árjásításá­val kapcsolatosan éppen pontosan ott, ahol nem alvásárlás történik, hanem valóban az effektiv keresztény tőkéből megy át a pénz a zsidó tulajdon megvásárlására. Hatalmas, óriási, állítom, sok millió pengő megy most már két esztendő óta át olyan kezekbe, akiktől én az ő sorsuk következtében vagy az ő hely­zetük bizonytalansága következtében, mint közgazdasággal mágis valamit foglalkozó em­ber, nem kívánom meg, mert nem is kívánha­tom meg, hogy ők ezt a pénzt törvényes uta­kon és módokon használjak. Nem is olyan régen történt meg, hogy va­laki, aki a vezérigazgatóságát egy hatalmas, nagy kávéházban ott kellett, hogy hagyja, az érte kapott tőkéjén azonnal 100 kilogramm ká­vét és 120 kilogramm teát vásárolt és^ így több mint 100.000 pengő a maga törvényes útjáról át­ment az illegális spekulációba. Állítom, hogy ma a zsidótörvény gazdasági végrehajtása kö­vetkeztében millió és millió pengőket lökünk bele a spekulációba, utána pedig csodálkozunk azon, hogy honnan kerekedik ez a pénz, honnan van az az óriási pénz az úgynevezett fekete­piacok ellátására, honnan kerekednek a hatal­mas tőkék, amelyek illegális elhelyezésükkel megmérgezik, bűnössé teszik az egész magyar közgazdasági életet. Kérdezzük, honnan vannak a hatalmas pénzek, amelyekkel egyes zsidók a maguk életének megjavítására keresztényeket megvásárolnak? Honnan jönnek ezek a pénzek, milyen csatornákon keresztül áradnak szét az egész magyar közgazdasági, sőt nem is közgaz­dasági területeken és milyen végtelenül káros, ülése 19Al november 19-én, szerdán. 437 borzalmas rombolást végeznek az egész ma­gyar életbení Ez ellen — mert állítom, hogy a töméntelen egyes kis eset, amelyekben az inter­pellációk valóságos rohamát intézik a kormány ellen, egyszerű következménye csak ennek az alapbajnak, ennek az alap hibának és bűnnek -r ez ellen ma egyetlen védekezés van, ezt a véde­kezési utat pedig kötelessége Magyarország­pénzügyminiszterének a maga saját útján vá­lasztani. Ez az út pedig az,, hogy 5000 pengőn felül minden árjásítással kapcsolatban kifize­tett Összeget egy bizonyos helyen a pénzügymi­nisztériumnak be kelljen jelenteni, 10 vagy 20.000 pengőn felül pedig legyen beleszólási joga a pénzügyminisztériuminak abba, hogy ezt az összeget az a zsidó, aki megkapja a keresztény tőkéből, hogy és mint helyezi törvényes helyek­re. A pénz az övé, tulajdonjogába senki bele nem szól, a törvényes kamatokat pénze után megkaphatja, a rátákat havonként az ő élet­módjának megfelelően megkaphatja, de azt a borzalmat, hogy amikor tervgazdálkodást aka­runk bevezetni, amikor azt akarjuk, hogy a piac rendjét és tisztességét biztosítsuk, akkor engedjük feketén, anarchisztikusán, minden el­lenérzés nélkül a 100 millió pengőket röpdösni az ország gazdasági életében : nein lehet tűrni ; ez rövidlátás, ez bűn Magyarország jövendője ellen. {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tulajdonjogát ez a zsidótörvények alapján végkielégített zsidónak semmivel sem bántja meg. Ha ő például egy 200.000 pengős vállala­tot elad és ezt a 200.000 pengős bevételt a pénz­ügyminisztériumnak mindkét rész, a vásárló és eladó be kell jelentse, és ha ezen az alapon a pénzügyminisztérium gondoskodik arról, hogy a kifizetett tőke, amelyet mindenkép­pen a törvényes magyar hitelélet keretéből vontak ki, bennmaradjon a törvényes ma­gyar hitelélet bármilyen néven nevezendő csatornájában, ez semmiféle igazságtalansá­got és igazságtalan intézkedést nem tartal­maz. Ellenben állítom, hogy ha ezt az intézkedést a pénzügyminiszter ÚT megteszi, ha 5000 pengőn túl minden keresztéuy-zsidó­vásárlásnál az összegeket be kell jelenteni, ak­kor egyrészt álvásárlások nem történhetnek, másrészt ezek az összegek visszakerülnek ren­deltetési helyükre, ami a tőkének a rendelte­tése, a hiteléletet ellátni. Ha azt kérdezik, ahogyan annyi képviselő­társunk ezek alatt a viták alatt kérdezte, hogy miből lássuk el az újonnan keletkezett keresz­tény vállalatok hitelszükségleteit, én azt mon­dom, hogy ennél hatalmasabb és biztosabb fe­dezetet az új magyar és keresztény kereske­delmi, üzleti és vállalati életnek a hitelellátá­sára egyszerűen nem is lehet találni. Igenis bűnnek jelentem ki azt, hogy 100.000 és 100.000 pengőknek a kifizetése további ellenőrzés nél­kül megtörténjék, és arra kérem a pénzügy­miniszter urat, hogy függetlenül attól, hogy ez a szuggesztió honnan jött, gondolják meg, néz­zék át a lehetőségeit és a lehető legrövidebb idő alatt vezessék be, mert végtelen bonyodal­maknak, anarchiának, spekulációnak, termelési rendellenességnek és súlyos erkölcstelenségnek veszik az elejét, ha a zsidópénzek ellenőrzését és helyes irányban való megtartását idejében bevezetik. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a pénzügyminiszter úrnak. Következik Vajna Gábor képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. 61*

Next

/
Oldalképek
Tartalom