Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

434 Az országgyűlés képviselőházának 221 Elég baj! —• Hóman Bálint vallás- és közokta- > tásügyi minLszter: A mezőgazdaságin 6-ot. Nem ismerik a törvényt az urak!) T. Képviselőház! Tudomásul veszem a miniszter úrnak ezt a deklarációját, s akkor információm, amely szerint 12%, téves. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A közgazdasági karon. Ez más.) Nem akarom azt mondani, hogy törvénytelenül sok a zsidó. En magam megállapítom, hogy törvényesen sok a zsidó, (vitéz Lipcsey Márton: De szellemes!) A magyar egyetemi ifjúság igazán nem .nevezhető felforgató elemnek, sőt bátran meg merem mondani, hogy már egy kicsit attól félek, hogy a magyar közvéleményformálásból lassan kiesik az a bátor és üde hang, amely a múlt század huszas éveinek reformkorszaka óta mindig, ha néha egy kicsit hangosabban is, olyan tisztán csendült bele az egyetemi ifjúság részéről a magyar közvélemény megnyilvánulásaiba. T. Képviselőház! Ismétlem, a magyar egyetemi hallgatóság igazán nem nevezhető valami felforgató elemnek. A zsidó hallgatók békésen járnais: az egyetemekre és még az »átkos korszellemtől megfertőzött« ifjúság sem zavarja Őket a tanulásban. Mindössze annyi történt, hogy a magyar egyetemi ifjúság elhatározta, hogy célszerűségi okokból ia közöttük tanuló zsidó hallgatókat felszólítja zsidóságuk nyilt megváltására. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebben semmi törvényellenes nincsen, és nem is történt egyéb, mint hogy a magyar egyetemi hallgatók saját költségükön rendkívül Ízléses, szép kivitelű zsidó jelvényeket készítettek (Taps a szélsőbaloldalon.) és felszólították a törvény jóvoltából velük együtt tanuló zsidó hallgatókat, hogy bizonyos célszerűségi okokból, — az elkülönítés könnyű lehetősége szempontjából, — tűzzék fel ezeket a csinos jelvényeket, amelyekből egy példányt bátor leszek letenni a Ház asztalára. Ebben nincsen semmi törvénysértés. Mindössze arról van szó, hogy egy tételes magyar törvény megállapítása tekintetében kívánták a magyar egyetemi hallgatók a zsidó hallgatók részére a' színvallást abban a tekintetben, hogy a zsidó yagy nem zsidó az illető hallgató, tehát csak azokra kívánták ezeket a jelvényeket applikálni, akikről már a törvény is megállapította, hogy zsidók. A zsidó hallgatók többsége nem is csinált kérdést ia dologból, szívesen viselik a jelvényt bent az egyetemem és valószínűleg leteszik, amikor elmennek az Alma Mater-bői, mert köztudomású, a^ zsidóság egy különös alacsonyabbrendüségi érzés miatt nem szívesen vallja meg faji hovatartozandóságát. (Egy hang jobbfelől: Nem tudja letagadni!) Az eset, amely miatt feli kell szólalnom, a következő. Az egyik zsidó hallgató kabátjára ugyancsak feltűzték a magyar egyetemi hallgatók ezt a jelvényt, és amikor az ezt végrehajtó magyar egyetemi hallgató ennek a zsidó-, nak hátat fordított, akkor az egy ólmos bunkóval a magyar fiút úgy fejbevágta — ezt a bunkót szintén leteszem a Ház asztalára, — hogy azt kórhába kellett szállítani. Erre a magyar egyetemi hallgatóság ezeket a zsidó hallgatókat kikutatta és akkor az derült ki, hogy az egyiknél egy ilyen bunkót, a másiknál egy kést, ia harmadiknál pedig egy gázpisztolyt talált. Ez a száraz tény, és itt van a bunkó, amelyről kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy emberi élet kioltására is alkalmas. Az eset nem olyan jelentős, a magyar fiú koponyája, hála Istennek kibírta az ütést, és ülése 19kl november 19-én, szerdán. azt hiszem, hogy ez az ütés csak arra volt jó, hogy Iklódi Szabó Tibor magyar egyetemi hallgató magyar öntudatát még csak fokozza. T. Ház! Amikor a múltkor az Eckhardtügyben interpelláltam, interpellációm végén iparkodtam rámutatni arra, hogy Magyarországon létezik egy szellemi táptalaj, amelyből az Eckhardt-ügy is ki tudott nőni, és kértem a kormányt, próbálja mo,g ezt a szellemi táptalajt kitakarítani, mert különben az tovább fog folyni az egész magyar közvélemény fertőzésére. Én ebben a kis esetben is ennek a belső frontnak egy megnyilatkozását látom (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) és ez ellen kérek intézkedést. Amikor egész Európa és közötte Magyarország is törvényes intézkedéseket tesz a zsidóság ellen, amikor egész Európa arra készül, hogy a háború után (Egy hang jobbfelől: Elintézték! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem intézték el, az a baj! — Zaj ) kegyetlenkedés nélkül és a zsidóság érdekében teremtsünk valahol egy zsidó országot, ahol ők a maguk módja szerint nyugodtan élhessenek, akkor nálunk egy zsidó egyetemi hallgató élet kioltására alkalmas ólmos bunkóval leüt egy magyar diákot. (Paczolay György: Ki kell zárni őket az egyetemről! -- Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Ineze Antal: Az a meggyőződésem, — ne tessék rossz néven venni — hogy ilyen merényletet egész Európában csak Magyarországon merhetett zsidó elkövetni. (Ügy van! a sseisőbaloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Csak itt!) T. Ház! Én nem kérek újabb zsidóellenes intézkedéseket a kormánytól, mert megvallom őszintén, el vagyok készülve arra, hogy azonnal kapjuk a bejelentését egy újabb zsidótörvénynek, amelyet majd valamikor tárgyalni is fognánk,, én azonban — ne tessék tőlem ezt az optimizmust túlságosan rossz néven venni — meg vagyok róla győződve, hogy mire mi a magunk módja szerint egy újabb zsidótörvényt letárgyalnánk, addigra ez már a teljes európai megoldás egy részletkérdésévé zsugorodnék össze. Én tehát nem kérek újabb intézkedést, (Egy hang jobbfelől: Akkor kár interpellálni!) és sakkal célszerűbbnek tartanám, hogy a miniszter úr, ha már nincsen módja arra, hogy a zsidó hallgatókat egyetemeinkről kizárja, tegye kötelezővé ezt a rendkívül humánus megjelölésüket, amelyet a magyar diákság kezdeményezett. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Es követelt!) T. Ház! Én egy felszólalásomban, amikor tavaly az egyetemi törvényjavaslatnál felszólaltam, azt találtam mondani, hogy már humanitárius szempontból se engedjük a zsidó fiatalságot az egyetemeinkre, mert ezek ott diplomákat fognak szerezni, amelyeknek a jövendő Európájában az égvilágon semmi hasznát sem fogják találni. (Egy hang a szélsőbaloldálon: Tanuljanak már kapálni!) Én erre a zsidó sajtótól csúnyán kikaptam. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Persze!) Kikérték maguknak ezt a humanitást, de bevallom őszintén, hogy azt nem gondoltam, hogy az emberies bánásmódra való ez a célzásom pár hónap elteltével azt eredményezze, hogy az emberségesen kezelt zsidó egyetemi hallgató ólmos bunkóval lesújtson egy magyar diákra. Ennek nem lesz jó vége! (Gr. Karolyi Viktor: Nem bizony!) Mi a zsidókérdés gyökeres, végleges, de emberséges megoldásainak elvi alapján állunk, ha azonban a kormány tovább engedi tenyészni azt a szellemi táptalajt, amelyből a magyar-