Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

402 Az országgyűlés képviselőházának 221. lőtt arról, hogy a kereskedelmi tárca költségvetésében évről-évre fokozatosan több történik a^ szociális feladatok megoldhatása szempontjából, és arra szólított fel, hogy a vasutasság élelemmel és ruházattal való ellátását lehetőleg valahogyan központosítva szervezzük meg. Erre törekszem és a bevezető intézkedések már meg is történtek, de arra is rámatatok, milyen dilemma elé jut az a miniszter, aki kénytelen a keresztény kereskedelmet támogatni s lehetőleg az új^ kereskedőgenerációt is bevezetni a munkába és egyidejűleg kénytelen egy ilyen hatalmas szervezetnek élelmiszerrel és ruházattal való ellátását elvonni a kereskedők köréből és azt egy központi szervre bízni. Majdnem minden problémánknál ilyen dilemmák között kell haladnunk; igyekszem azonban mindig megtalálni a helyes utat, amelyet az ország érdekében követni kell. Megemlítette Vasvári képviselőtársam azt is, hogy a kék munkásruhák kiosztása még nem történt meg\ Tudomásom szerint ez most van folyamatban. Anyagbeszerzési nehézségek voltak és ez okozta, hogy idejében kellő számban nem tudtuk az arra jogosultaknak ezeket a ruhákat kiosztani. Kabók képviselőtársam említette Vasvári képviselő^ úrral egyetemben, hogy az ipari munkásság részére a szabadság alkalmával necsak az év három hónapjában adjanak vasúti kedvezményt. Itt is el kell ismernem, hogy ennek a problémának megoldását már régebben is többen szorgalmazták, így Vasvári képviselőtársamnak már régebben Ígéretet is tettem és igyekszem ezt úgy megoldani, hogy a következő költségvetési évben nem csak három hónapra teszem lehetővé az ipari munkásság szabadságra menetele alkalmával a vasúti kedvezmény igénybevételét, hanem az egész esztendőben. (Elénk helyeslés és taps.) Ilovszky képviselőtársam szintián a kereskedelem problémáit említette meg, a bújtatást, aminek kiküszöbölésére én is törekszem s a vezérképviseletek ügyét, amit — méltóztassék elhinni — igen nagy figyelemmel tartok számon. Nemcsak hivatalnokemberekkel tartok érintkezést, hanem, a kereskedelemben régóta ténykedő magyarokkal, keresztényekkel és újonnan elhelyezkedett olyan emberekkel is, akiknek tudását, rátermettségét változatlanul mindenki elismeri és az ő tőlük származó benyomások alapján igyekszem az átállítást irányítani. Méltóztassanak elhinni, hogy olyan nagy tudású, elismert szervező- ßs vezetőképességű egyének, akik bekapcsolódtak egy zsidók által vezetett vállalatba, valamely leváltott zsidónak helyére, felelősséget éreznek. Nem eggyel beszéltem, aki azt mondta, hogy azért nem mer minden régi — mondjuk — zsidó kereskedőt kikapcsolni, mert az új kereskedők elég tekintélyes része nem fizet olyan pontosan, mint a többiek és akkor, amikor egy ilyen új ember, aki ért az üzlethez, akiről ezt mindenki tudja, kihitelez milliókat és azok a milliók nem folynak be, ő az egész karrierjét és tekintélyét elveszti önmaga előtt, a vállalata előtt és a nemzet előtt. Ezpirt ők maguk is azt mondják, hogy egy bizonyos arányban haladjunk ezen a téren előre. Én is már több ízben említettem, hogy helyesebb a biztos alap, mint a túlgyors. Ez azonban nem jelenti azt. hogy lassúsággá változtassuk át ezt a munkát. A vezérképviselők ügyére külön fogok gondolni munkám folyamain. ülése 191*1 november 19-én, szerdán. Abonyi Ferenc képviselő úr a vasutasok és postások fizetését és családipótlékát és a műszaki státust említette meg. Ennek megvalósítása — ami jobb jövedelmet jelent — már útban van azáltal, hogy a műszaki üzemi és altiszti státusban ebben a költségvetési esztendőben 200—200 fővel növelhettük a kinevezhetek számát, ami általában e társadalmi réteg anyagi helyzetének megjavítását teszi lehetővé. Gunde képviselőtársam a textilkereskedők kijelölésiét említette meg és hangsúlyozta, hogy a kereskedőnek egészen kicsiny helyen kell képzettségét megszereznie. A kiképzésre nézve ezt a felfogást én is vallom. Emellett az alulról fölfelé történő szervezés mellett az érdekképviseleti rendszert felülről lefelé kell megalkotni, hogy középen találkozzunk és valóban helyes alapokon kifejlesztett kereskedelmet tudjunk létesíteni. A Duna-tengerjáró hajók fontosságát én is ismerem. Azt hiszem, hogy amióta szeren; csém van a tárca ügyeit intjszni, azóta eléggé hatalmas arányban indult meg- az építkezés. Tudom, hogy minden hajó érték és ezt igyekszem a jövőben is a pénzügyi és az anyagi lehetőség végső határáig kimunkálni. Zimmer képviselőtársam a Hangyának és az egykezeknek túltengését említette fel. Ezeknek az intézményeknek megfelelő irányítására és ha kell, fékezésére én állandóan törekszem, hiszen ezek valóban nemcsak a kiskereskedelemnek, hanem a középkereskedelemnek is nehézséget okoznak. A magam részéről jó egy néhány egykéznek létesítését akadályoztam meg. El sem akarom mondani, hogy mi minden csodabogárra kívántak egykezet, (Mozgás.) De némelykor szükség van arra, hogy létesüljön egykéz. Zimmer képviselőtársam azt is említette, hogy keressük a gyors építés módját a dédai vasútépítésnél. Állítom, hogy megtaláltuk. A jövő esztendőben ez a vasút elkészül, mert el kell készülnie s akkor büszkék lehetünk erre a teljesítményre, mert ezt normális békeidőkben meg) sem tervezték volna ez alatt az idő alatt, imialatt mi megépítjük. Csak vitatkozni lehet arról, hogy a hegynek ezen az oldalán vagy a másik oldalán építsünk-e. Már épült a vasút, amikor a tavasszal megint nagyobbarányú áthelyezést íkellett végezni. Nagy felelősséggel fogtunk- valamennyien bele ebbe a munkába, s én bízom abban, hogy igenis, meglesz a jövő esztendőben. Nem a műszaki rész az, amely a legnehezebb, nem a betonhidak, a vasmunkák és a szerkezeti munkák elvégzésében van a nehézség, hanem a földmunkában. Kapcsányi képviselőtársam megemlítette a behozatali és kiviteli engedélyek kérdését; azt szeretné, ha a kereskedő megtudhatná, milyen kontingenskeret áll rendelkezésére. Ezt megtudhatja. Megtudhatja a Külkereskedelmi Hivatalnál, megtudhatja a kereskedelemügyi minisztériumban, csak publikálni nem jó, — bár ez nem titok — mert nagyon sok tájékozatlan álkereskedő van, aki azt hiszi, hogy egy kontingens arravaló, hogy elsősorban ó mentse ki. (Derültség jobb felől.) Állíthatom, hogy a minisztérium, amikor egy-egy kontingens még nincs kiaknázva és még szükségünk van anyagra, maga figyelmeztet egyes kereskedőket, vagy az érdekeltséget, vagy olyan kereskedőket, akiknek ügyeit már régóta intézi, hogy van még kiaknázatlan kontingense és hogy az