Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

388 Az országgyűlés képviselőházának 221 olyan telefontulajdonos van, akinek egyrészt a telefonra nincs szüksége, másrészt pedig eddigi élete egyáltalán nem ad jogot neki arra, hogy továbbra is telefon birtokában lehessen, — gondolok itt a zsidókra — tessék ezektől elvenni a telefont. Magyarországon sokmindent nem adnék meg a zsidóknak, még telefont sem adnék. Ha tehát telefonhiány van, akkor igenis, kérem a miniszter urat, — azt hiszem, nincs semmi akadálya — vegye el a zsidóktól a telefont és, ahogy itt, igen helyesen, megjegyezték, a rádiót és az egyéb ilyen, a Churchill-vonalhoz tartozó előretolt bázisokat. (Derültség a szélsőbáloldalon.) - ' Kérem a miniszter urat, méltóztassék a postánál a zsidótörvény végrehajtása szempontjabő^ megnyugtató intézkedéseket foganatosítani. Ugy tudom ugyanis, hogy a postán eddig még nem történt meg a zsidókérdés megoldása, illetve e zsidótörvény pontos végrehajtása. Méltóztassék elrendelni, hogy a posta igazoltassa le mindazokat a tisztviselőit, akiknek igazolása szükségesnek látszik; ezeket, amennyiben zsidószármazásúak, egészen természetes, minél előbb ki kell tenni. (Szöllősi Jenő: Még mindig vannak benn? — Felkiáltások a szélsőbaloldaIon: Vannak!) T. Képviselőház! Ezekben voltam bátor a magam észrevételeit rapszodikusan megtenni. Azt látom, hogy ma bizonyos mértékig megindult a fekete kereskedelem, amely fekete árut juttat az eladótól a vevőig. Vigyázzunk, nehogy ez a fekete áru és ez a fekete árus befeketítse a kereskedelem irányítóit, mert végzetes lenne, ha ennek a sok feketeségnek láttán; a magyar közvélemény esetleg arra a szerintem téves következtetésre jutna, hogy ennek a • kereskedelemnek irányítói is feketednek. Végzetes tévedés volna, ha ez a sok feketeség azt az irányzatot is befeketítené, amely irányzat Magyarországon a tisztességes polgári hasznon alapuló keresztény kereskedelmet szándékszik megvalósítani. Végzetes volna, ha a már-már felébredő magyar közvélemény újra visszazuhanna abba a helytelen felfogásba, hogy: olyan mindegy, hogy hol vásárolok, a zsidó áruja éppenolyan jó, mint a keresztény áruja. Végzetes volna ez azért, mert nem volna egyetlenegy kormányzat, amely ebből a letargiából még egyszer ki tudná emelni a keresztény magyar közvéleményt. Mivel az eddigi eredmények sem a keresztény kereskedelem megteremtése, sem az áruéiosztás szempontjából bennünket nem elégítettek ki, éppen ezért a költségvetést nem fogadhatom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Kóródy Tibor. (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok? Megay Károly jegyző: Haala Róbert. (Felkiáltások: Nincs itt! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Cseréltek!) Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkozásait töröljtük. Következikl Megay Károly jegyző: Pándi Antal. Elnök: Pándi Antal képviselő urat illeti a szó. Pándi Antal: Mélyen t. Ház! Mint visszatérő refrén, minden esztendőben a kereskedelemügyi tárca költségvetése vitájánál felállók, szónokolok, beszélek és állandóan tetemre-' ülése 19.ki november 19-én, szerdán. hívom a kormányt a magyar keresztény kereskedelem érdekében. Sajnos, meg kell állapítanom, hogy kétesztemdős hiábavaló fáradozásom eredménye még mindig az, hogy Magyarország gou magyar kereskedelemről beszélni még igen nevetséges. Magyar kereskedelem ma volna, de egyrészt egykéznek, másrészt privilegizált társaságnak, harmadrészben pedig sötétben bujkáló szőrös kezeknek kell neveznem. .Ma rendesen fungáló magyar kereskedelmet nem látunk. Hiába sürgettem, kértem és követeltem, n magyar ifjú kereskedői generáció kiképzését, nevelését, de az a tanfolyamokon túl nem nyúlt. Egy kis ömállósítási alap imitt-amott még folydogált, de ebből önálló magyar keresztény kereskedő nem lett, csak nyomorgó kisexisztenciák lettek, többnyire tönkrement magyarok. Hiába kértem, könyörögtem, hogy a Futurát és a Hangyát, amelyek a faltörő kos szerepét immár betöltötték, szorítsák viszsza oda abba a hivatásukba, amely őket megilleti és mondhatnám, hogy igen tiszteletreméltó pozícióra kívánom okot helyezni, tehát ne tekintsenek engem a szövetkezetek ellen felének és a szövetkezeti gondolat ellenségének, mint ahogyan azt a Kéve szövetkezeti folyóirat nyilvánította, megtámadva engem, hogy miért támadom a Hangyát akkor, amikor az a zsidó kereskedelemmel szemben keresztény missziót teljesít. Hiába hangoztattam azt, hogy igenis, én is szövetkezeti ember voltam, tehát ismerem a szövetkezetek célját, ismerem ezeknek szent hivatását, azonban bocsánatot kérek, nem tudom elismerni azt, hogy ha a faltörő kos szerepét teljesítették s a zsidókat immár kezdik kiszorítani eddigi hatalmasságukból, akkor ők a keresztény kereskedelmet tönkreverjék. Nem így gondoltam én el a harcot, hogy »üsd a zsidót és a keresztényt találd el«, hanem igenis úgy, hogy »üsd a zsidót és akkor, ha szolgálatodat teljesítetted, állj félre és légy irányítója az új magyar kereskedői generációnak«. Mit látunk azonban? Mintha ma a szövetkezeti emberek irányítanák a minisztériumot és nem a minisztérium a szövetkezeteket, olyan hatalmasságokká nőtték ki magukat, hogy ellenük már cikket sem lehet írni, mert a cenzúra megtagadja annak közlését. írtam egy cikket, amelyben hozsannáztam annak a magyar katonának, aki az elfoglalt és visszatért Bácskában, igenis, nagyon okosan és magyarhoz illően intézte el ezt a kérdést, kiadva a rendeletet, hogy már pediia- a Hangya ide csak úgy jöhet be, mint áruelosztó nagykereskedő, nem. pedig mint fiókokat létesítő és a kis keresztény exisztenciákat elnyomó erős kéz. Amikor én ezt a cikkemet megírtam és arra kértem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ennek a szellemében intézkedjék Erdélyben és intézkedjék itt a trianoni országban is, a válasz erre az. volt, hogy a cenzúra a cikkemet úgy megnyirbálta, hogy abból nem ezt a gondolatot lehetett kiolvasni, hanem azt, hogy hozsannáztam a Hangyának, hogy milyen gyönyörűen működik és kifejeztem legnagyobb elismerésemet. Szóval a gondolatomnak és kifejtett álláspontomnak éppen az ellenkezőjét engedte a cenzúra megjelenni. Ezt az egész vonalon lehet tapasztalni. A múltban néhány cikkem megjelent, amelyet mint szakember, a gabonaértékesítés szempontjából megírtam, tekintve, hogy olyan ritkán nyílik alkalom rá, hogy beszélgessünk erről a témáról a Házban is, hiszen az inter-