Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-221
38ß Az országgyűlés képviselőházának 221 .ülése 1941 november 19-én, szerdán. alig- elegendők egy esetleges jó magyar fermas szállítására. Ezért kérőm á miniszter urat, hasson oda, hogy ez a hajópark minél hamarabb és minél nagyobbmértékben bővíttessék ki. Ezzel kapcsolatosan rá szeretnék mutatni a hajózásnak egyik legfontosabb kérdésére, a Duna szabályozására és kotrására, amiről tegnap a földmívelésügyi tárca vitája során is hallottunk. Ahhoz, hogy a Duna megfelelően lia józható legyen, GönyütŐl a határig végig ki kell kotorni, (Fricke Valér: így van!) azután Bogyiszlónál, Davodnál, Ófutaknál és a titeli torkolatnál a legalaposabban ki kell kotorni. Ha e&zel a hajózást biztosítjuk, igen nagy veszélytől, az évente megismétlődő árvízveszedelemtől szabadulunk meg. (Baky László: Az igével megvan, de semmi sem történt!) Ehhez nein szabad sem időt, sem pénzt kímélni, mert ez entin enter fontos kérdés. Nagyon fontos volna,, különösen most, amikor konkurreneia jelentkezik a bécsi szabadkikötő révén, a csepeli szabadkikötőnek minél gyorsabb és minél uagyohb terjedelmű kiépítése. Ügy tudom, hogy a bécsi szabadkikötő építését már megkezdték, így tehát fokozott mértékben keill sietnünk, hogy ettől a jelentős forgalmi üzlettől el ne essünk. Én bízom abban, hogy a miniszter úr — hangsúlyozom, nem az ő tehetségén vagy nem akarásán múlik, hogy a dolgokat nem tudja néha gyorsan és szíve szerint elintézni — mindent el fog követni, hogy a rendszerben megnyilatkozó hibák, legalább az ő tárcája keretében, megszűnjenek. Sajnos, pártállásomnál és az előbb említett rendszerbeli hibák folytán a költségvetést nem tudom elfogadni. (Taps a szélsőbal'oldalon.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Kapesányi László! Elnök: Eapcsányí képviselő urat illeti a szó. Rapcsányi László: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy előttem szólott Zimmer képviselőtársamnak a szövetkezetekről mondott fejtgetéseihe kapcsolódjam be s azonkívül néhány gyakorlati észrevétellel járuljak hozzá a kereskedelmi tárca költségvetési vitájához. Ne méltóztassék azt hinni, hogy amikor a szövetkezetek megrendszabá' Ivozását kívánom, belőlem a szövetkezet ellenség-e beszél, csupán ezeknek; racionálisabb és korszerűbb formáját kívánnám ebben az országban megvalósítani. Ma ugyanis az a helyzet a szövetkezetok körül, hogy azoknak tekintélyes része — és itt különösen a Hangyára gondolok — olyan szövetkezeti munkát végez egyes helyeken, amely már bizonyos mértékig nem kívánaté ä. À Hangya azokon a helyeken, ahol a zsidó kereskedelmet meg kell fojtani és a kereskedelmet keresztény kézbe kell átállítani, áldásos, úttörő munkát végzett és végez, ahol ellenben az egészséges keresztény kereskedelem már kifejlődött, ahol tehát ez alól a gyámkodó munkásság alól egy életerős kereskedői osztály bizonyos mértékben már felszabadultunk érzi magát, ott ne legyen Hangya és ne legyenek szövetkezetek (Gr. Teleki János: Igaza van! Teljesen igaz! — Helyeslés a szélsőbaloldalon.), amelyek egészségtelein és nagyreszt igen nagy # előnyben részesülő konkurreusei éppen a kifejlődött keresztény kereskedelemnek. Szerintem a Hangya egyetlen feladata csak az lehet, hogy áruelosztóképpen a keresztény kereskedőket juttassa megfelelő árumennyiséghez. (Gr. Teleki- JánOs: Segítse elő a zsidók kiirtását!) Ezzel nemcsak azt érjük el, hogy a keresztény kereskedelem egészségtelen és veszedelmes konkurreneia ját, a zsidó kereskedelmet tönkretesszük, hanem a fejlődő keresztény kereskedőket az ilyen áruellátás révén az egészségs kereskedelmi életbe beirányító munkássággal egészséges virágzásnak tudjuk indítani. (JJay van! Üffy van! a jobboldalon és a középen.) Ugyanakkor, amikor ezt ilyen röviden, de azt hiszem, elég érthetően szóvátettem, szükségesnek tartom megemlíteni az egy kezek munkásságát Magyarországon. Ezzel kapcsolatban, nem tudom, mennyire igaz, vagy mennyire nem igaz, de talán nagyon is találó kijelentést hallottam egy, a kereskedelemmel igen alaposan foglalkozó úr szájából, aki azt mondott a: mihelyt Magyarországon a kereskedelemnek egy bizonyos ága egykézképpen kezeltetik, abban a pillanatban a kereskedelemnek erre az ágára a halálos ítéletet kimondották. (Eay hang a középen: Balkéz!) Nem tudom, mnnyiben igaz, vagy nem igaz, de ha az általános kereskedelmi^ életnek azokat a kirívó szimptomáit figyeljük, amelyekbe lépten-nyomon bele kell hogy ütközzünk, mert mindig ott állnak előttünk, akkor, azt hiszem, nagyon találó ez a megjegyzés és ezzel kapcsolatban csak egyet tudok ajánlani, és pedig azt, hogy az egészséges kereskedelmi poiitikénak nem lelhet más feladata, mint minő] gyorsabban eltüntetni ezeket az egykezeket és minél gyorsabban az egyéniségen felépülő egészséges keresztény kereskedelmet megindítani. Csak úgy példaképpen említem meg a Puturának a működését, amellyel kapcsolatban csak azt az egyet jegyzem meg, vájjon egészséges dolog-e a gazdasági életbe ennyire beágyazni egy intézményt olyan Tormában. hogy a gazdasági életből, illetőleg a kereskelemből fakadó haszon igen tekintélyes részét ilyen szövetkezet vonja el. Azt hiszem, ez nem is egészen egészséges. (Fricke Valér: Nem is szövetkezet az! Részvénytársaság!) Ugyanakkor, azt hiszem, nagyon közel járok az igazsághoz, amikor azt állítom, hogy a méter mázsánkénti egypengős kezelési vagy^ nem tudom, milyen néven nevezendő költség olyan súlyos tétel (Szöllősi Jenő: Tízmillió pengő!), amit néni kellene a magyar mezőgazdaságra rázúdítani. Méltóztassanak megengedni, hogy egypár gyakorlati égető kérdést említsek és felhívjam az igen t. miniszter urat, egyúttal az egész kereskedelmi kormány figyelmét arra, hogy ezek olyan kérdések, amelyeken azonnal segíteni kell, tehát azt a 'bizonyos radikális kezet, azt az erős öklöH méltóztassék csak jó magasra emelni és minél gyorsabban, minél súlyosabban ráereszteni azokra, akik ezt már joggal kiérdemelték eddigi káros munkálkodásukkal.' (Szöllősi Jenő: Ököl nincs!) Itt elsősorban a keresztény kereskedelem általános támogató igesztiójára,, a zsidó üzle tek és raktárhelyiségek elvételére gondolok. Valamennyien'tudjuk azt, hogy a fejlődő keresztény_ kereskedelem különösen Budapesten, de igrn érthető okok miatt, vidéken is olyan helyzettel küzd, amely szerintem, de az egész keresztény kereskedelem érdekei szerin* is lehetetlen állapot, mert ha ma valakinek megvan például az anyagi lehetősége az üzletnyitáshoz, legtöbbször beleütközik a raktár vagy üzlethelyiség (hiányába, csupán csak
