Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-221
370 Az országgyűlés képviselőházának 221 számosan árut egyáltalán nem is látnak és pusztán kereskedelmi jogosultságuk birtokában osztják szét, adják tovább a részükre kiszolgáltatott árut. Ez tehát olyan bekapcsolódott réteg, amely minden különösebb indok nélkül növeli a kereskedelmi árakat és teljesen érthetetlen, hogy ezeknek az úgynevezett koncesszióbizományosoknak a bekapcsolása a kereskedelembe miért volt szükséges. A cipőellátás terén sem különb a helyzet és a vásárló szinte elszörnyűlködve vesz tudomást arról, hogy a legszükségesebb ruhadarabok és cipők ára milyen magas. Azonkívül az áru minősége is súlyos kifogás alá esik, mert a vásárlóközönség megközelítőleg sem kapja a piénzéért azt az árut, amelyet valójában elvárhatna. Valósággal dzsungel van ezen a téren, ezért kérnem kell a miniszter urai, hogy az igazi rendteremtés munkáját méltóztassék megkezdeni. Az elmúlt esztendő költségvetési vitája albalmiáival szociális és munkajogi kérdéseket is tettem szóvá. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, annyit azonban mégis meg kell említenem, hogy a teljes vasárnapi munkaszünet bevezetésére egészen megérett a helyzet. Az élelmiszerszakma alkalmazottai joggal elvárhatják a teljes vasárnapi munkaszünetre vonatkozó kereskedelmi miniszteri rendelet kibocsátását, ami egyáltalán nem sérti a fogyasztóközönség érdekeit sem. Nagyon érdekes, hogy épuen ebben az évben van 50 esztendeje annak, hogy törvényt alkottak a vasárnapi munkaszünetről és a törvény megalkotása óta eltelt .50 esztendő alatt a mindenkori kereskedelmi miniszter urak még nem tudtak módot találni a teljes vaslárnapi munkaszünet bevezetésére. A hétvégi üzletzárás régen vajúdó követelése a kereskedelmi alkalmazottaknak. Társadalmi akciók következtében ma már számos munkaadó bevezette azt, hogy nyáron az üzletét szombaton délután zárva tartja. Ez, azonban még nem általános. Éppen ezért szükséges idevonatkozóan is egy rendelet kibocsátása, amely az úgynevezett hétvégi pihenőt biztosítja a kereskedelmi alkalmazottak részére. A fizetett szabadsággal kapcsolatosan ismételten szóvá kell tennem a vasúti kedvezmény ügyét, annak ellenére, hogy az elmúlt esztendőben a miniszter úr elutasítóan nyilatkozott erről. Az ipari, bányászati és kereskedelmi munkavállalók fizetéses szabadságidejére vonatkozólag a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr az 1940. évben rendeletet bocsátott ki. A fizetéses szabadság élvezetében álló munkavállalók a rendelet értelmében a szabadság tartama alatt egyszeri oda- és visszautazásra vasúti menetdíjkedvezményben részesülnek. Ez nagyon helyes és üdvös rendelkezés, csak az a baj, hogy a kedvezmény igénybevétele olyan feltételekhez van kötve, hogy számos munkavállaló nem tudja igénybevenni az 50%-os vasúti meüetdíjkedvezményt. Még ma sem érthető, hogy miért kellett az 50%-os vasúti kedvezmény igénybevételét legfeljebb évi 3000 pengős összeilletményhez kötni. Amelyik munkavállalónak évi összilletménye a 3000 pengőt túlhaladja, az már nem részesülhet kedvezményben. Elsősorban kérnem kell a miniszter urat, hogy az 50%-os vasúti kedvezményt emelje fel 75%-ra. A kedvezmény növelése a vasútra nem jelent semmiféle terhet, mert a kedvezmény növekedése azt eredményezheti, hogy a ülése 19U1 november 19-én, szerdán. muunkavállalók nagyobb tömegben veszik igénybe a kedvezményes vasúti utazás lehetőségét és ennek következtében a kedvezmény növelése megtérülhet a forgalom növekedésében. •k. 3000 pengő évi kereseti határ ma mái' teljesein indokolatlan, annál is inkább, mert időközben a keresetek növekedtek, de egyébként sem volna szabad kereseti határt felállítani, mert a munkásság méltán megkívánhatja, hogy egyszer egy esztendőben a fizetett szabadsága alkalmával kereseti határra való tekintet nélkül vehesse igénybe a vasúti kedvezményt. Ha számbaveszük a vasúti kedvezményeket, meg lehet állapítanunk, hogy jelentős • tömegek 50%-nál magasabb vasúti kedvezményt, élveznek az 'egész esztendőben, korlátlan számú utazásra, míg ezzel szemben a fizetett szabadság élvezetében álló munkavállaló egy esztendőben csak egyszer élhet ezzel a lehetőséggel. Ismételten szóvá kell tennem a vasúti kedvezmény időtartamának megállapítását. A rendeletben ugyanis május 1-től december hó 15-ig van megállapítva az igénybevétel lehetősége, holott a munkavállaló saját hibáján kívül ettől eltérő időben is kénytelen a fizetett szabadságát igénybeyenni és ezért teljesen elesik a vasúti menetdíjkedvezmény élvezetétől. Az időhöz kötött korlátozás teljesen felesleges és indokolatlan, mert elegendő volna annak meghatározása, hogy a vasúti menetdí jkedvezményt csak az veheti igénybe, aki megfelelő módon igazolja, hogy fizetett szabadságának élvezetében áll. Ez olyan kikötés volná, amelylyel szemben nem lehetséges visszaélés és éppen az a réteg vehetné igénybe a kedvezményt. amely arra jogosult. Még érthetetlenebbnek látszik a rendeletnek az a része, amely megállapítja, hogy az előírt időben igénybevett vasúti menetdíjkedvezmény csak akkor érvényes, ha a munkavállaló a hatodik napon utazik vissza kiindulási helyére. Miért kell ilyen indokolatlan feltételeket a rendeletbe foglalni? A munkavállaló a fizetett szabadságra vonatkozó rendelet értelmében fizetett szabadságát megosztva is kaphatja, két részletre, sőt három részletre is oszthatják a szabadságát, de ha csak két részre osztják is a szabadságát, akkor is csak három nap fizetett szabadságot kap egyhuzamban és akkor már nem tud a hatodik napon visszautazni a kiindulási helyére, tehát elesik a fizetett szabadság idején járó vasúti kedvezmény élvezetétől. Ezt az indokolatlan rendelkezést meg kell változtatni, annál inkább, mert a munkavállaló igényt tarthat arra is, hogy fizetett szabadsága alatt necsak a rokonait látogassa meg, necsak a testét menjen pihentetni, hanem esetleg kultúrszükségletét is kielégíteni, ha például az ország természeti szépségeiben gyönyörködni akar. Ettől az élvezettől azonban megfosztja a miniszteri rendelet, mert a rendelet értelmében az t 50%-os vasúti kedvezményt csak azok vehetik igénybe, akik a legrövidebb utat választják és csak egy ízben lehet megszakítani az utat. Itt vannak visszatért területeink, gyönyörű ősrégi magyar városokkal és természeti szépségekkel, ^ Kassa, a Felvidék, Kolozsvár, Erdély, a Délvidék, ezek megtekintésének lehetőségét a munkavállalók számára is elő kellene mozdítani, ezt pedig szerintem csak úgy lehet, ha a vasúti menetdíjkedvezményre vonatkozó rendeletben foglalt akadályok kiküszöböltetnek, mert csak úgy válik lehetővé a munkavállalók számára, hogy a fizetett szabadság ideje alatt a test pihenteié-