Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

Az országgyűlés képviselőházának 220. lett szociális érdekeket hangoztattak, de álszo­ciális érdekeket. Ezt a román agrárreformot igenis, revízió alá kell venni, igenis, ezt a kér­dést likvidálni kell. Erre vonatkozóan már el is készült a megfelelő rendelettervezet és remé­lem, hogy ez a közeli jövőben megjelenik és végrehajtásra is fog kerülni. (Éljenzés és taps a középen.) Egyes konkrét kérdésekkel is fordult hoz­zám képviselőtársam. Ezeket a konkrét kérdó seket meg fogom vizsgálni és amit csak lehet, teljesíteni fogok. Ami az erdélyi állattenyésztést illeti, ma­gam is rendkívül fontosnak tartom az állat­tenyésztést, fontosnak tartom azért, mert is­merem az ottani talaj- és éghajlati viszonyo­kat. Látom és tudom, hogy Erdélyben az állat­tenyésztés problémája a legfontosabb kérdés, (Ügy van! Ügy van! a középen.) s egyben a leg­fontosabb szociális kérdés is. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Egyes akciókat már meg­kezd tünk, Erdélynek lovakat, teheneket, te­nyészüszőket, tenyészsertéseket és juhokat jut­tatunk. Ezeket az akciókat folytatni fogjuk és ki fogjuk bővíteni. Ki fogjuk bővíteni nemcsak a költségvetésnek, hanem a mezőgazdaságfej­lesztési törvényjavaslatnak keretén belül is. (Helyeslés.) Ez a törvényjavaslat annak ked­vez többet, aki elesettebb. Aki magasan áll, an­nak nem kell segítség, az a saját lábán is meg­áll. Erdély elesett és ezért a mezőgazdaságfej­lesztési törvényjavaslat is többet fog neki ked­vezni. Ma, mint az elébb mondottam, még mi juttatunk Erdélynek mindenféle tenyészálla­tot. Remélem és meggyőződésem, hogy el fog jönni az idő, amikor Erdély hivatottsága foly­tán atrra a nívóra emelkedik az állattenyésztés terén, hogy majd ő fog juttatni nekünk kiváló tenyészanyagot és nemcsak nekünk, hanem a külföldinek is, mert ha Svájcban van kiváló te­nyészanyag, akkor Erdélyben^ is lehet. (Ügy •van! Ügy van! a középen.) Ez lesz majd Er­délynek a legkiválóbb, legszámottevőbb bevé­teli forrása. Képviselőtársunk megemlékezett arról, hogy a román hadibónok még mindig beváltat­lanok, annak ellenére, hogy a román hátralé­kos adókat az állam behajtotta. Ezek az adók nem tettek ki nagyon sokat, mert bizony a ro­mánok elég súlyosan és kíméletlenül hajtották be az adókat/ különösen rajtunk, magyarokon. Igaz, hogy a román lakosságon nem, de vi­szont az ő adóikat el is engedték, úgyhogy ma nincs behajtatlan^ adó. Ilyen szemmel nézve a dolgot, a kormányzatnak nem kötelessége a bonokat beváltani, mert az ellenérték vajmi kevés, de a kormányzat mindenesetre arra fog törekedni, hogy a lehetőség szerint szociális alapon kárpótolja bizonyos mértékig a hadi­bónok károsultjait. (Helyeslás.) Ezzel azt hiszem, válaszoltam az igen t. képviselőtársunk által felhozott kérdések leg­többjére. Most rátérek Nagy Pereme képviselőtár­sunk beszédére. Már megemlékeztem arról, hogy az^ önálló exisztenciák szaporítását és megerősítését kívánom, erre tehát most bő­vebben már nem térek ki. Megemlítettem azt is, hogy a szakoktatásban feltétlenül szüksé­gesnek tartom az internátusok kiépítését, éppen nevelési szempontból. Képviselőtársam volt az, aki a nevelési szempontokat mint fontos kérdé­seket említette. Említette azután, hogy a mezőgazdasági termeléssel el vagyunk ma­radva. A mezőgazdaságfejlesztési törvényja­vaslat ezen a bajon is segíteni fog, azt hiszem tehát, nem kell bővebben részleteznem ezt a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI, ülése 19ki november 18-án, kedden. 341 kérdést. A haszonbérletekre vonatkozó részt ki fogom adni munkatársaimnak. Thassy Kristóf képviselő úrnak vála­szolva megemlítem, hogy már én is kijelen­tettem, hogy a földművelésügyi igazgatás de­centralizálását helyeslem, erre tehát nem aka­rok kitérni. Megemlítette ellenben a törzs­könyvezés kötelező előírását. A törzskönyve­zést kötelezően előírni, azt hiszem, nem szük­séges. A fontos az, hogy^ a gazdákat megfe­lelő szakoktatásban részesítsük, azután a do­lognak megfelelő propagandát csináljunk, mert akkor a gazda magától fogja állatját törzskönyvezni. (Ügy van! jobbfelől.) Aki sa­ÉJátmagától nem fogja törfeskönyvezni állat; ját, habár megvan az alkalma a megfelelő tudás megszerzésére, azt hiába kényszerítem a törzskönyvezésre, mert úgyis csak rossz ál­latokat fog tartani. Szeder Ferenc képviselő úrnak, azt hi­szem, lényegben már válaszoltam az előbbi részleteknél. Demkó Mihály képviselő úr kérte, hogy az egymilliárdos programimot mihamarabb nyújtsuk be. Ez meg fog történni. Kérte to­vábbá, hogy a szakoktatást a termelés érdeké­ben építsük ki % A szakoktatást ki fogjuk épí­teni olyan r mértékben, amilyen mértékben csak lehetséges. Minden járásban lesz egy téli gazdasági iskola, amint erről már meg­emlékeztem. Kérte a képviselő úr egyes kár­pátaljai konkrét ügyek elintézését. Erre vo­natkozóan is közölhetem, hogy ezek már részben elintézés alatt is vannak. Ami az átadott magvakat illeti, hogy tudniillik azok a magvak nem voltak megfelelők, későn ér­keztek stb., ezt a kérdést ki fogom vizsgál­tatni. Említette a képviselő úr a legelőkér­dést. Azt már szintén elmondottam, hogy milyen fontosságot tulajdonítok a legelők­nek. Ezzel — azt hiszem — befejeztem a képviselő úr részére adott válaszomat. J üresek Béla képviselőtárs ami beszédére rátérve, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalolda­lon,) köszönetemet fejezem ki az igen részle­tes beszédért. (Piukovich József: Tárgyila­gos!) A magam részéről is nagyon helyeslem azt a felfogását, hogy törekednünk kell arra, termeljünk többet és jobbat az ország lakos­ságának szaporodása és az igények növeke­dése miatt is. Ha szociális intézkedéseket te­szünk, ezáltal a mezőgazdasági munkás, kis­gazda vagy törpebirtokos magasabb életstan­dardhoz jut és igényei is állandóan nőnek. (Ügy va n ! jobbfelől.) Ezenkívül természetesen a külföld igényeinek is bizonyos mértékig eleget kell tennünk, amennyire tudunk. Ezért a termelést minőségileg és mennyiségileg is növelnünk kell. Ezt a célt szolgálja a milliár­dos törvényjavaslat is, amelyet a közeljövő­ben fogok benyújtani. Én is osztom t. képvi; selőtársamnak azt a véleményét, hogy mi vagyunk hivatva a Kárpát-medencében elől­járni és mi vagyunk azok, akiktől a Kárpát­medencében mindenkinek egyenesen példát kell vennie. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — vitéz Szalay László: Ezer év óta-csináljuk!) Megemlékezett igen t. képviselőtársam ar­ról, hogy én a költségvetésben már nyiltan be­széltem az irányított gazdálkodásról. Én igenis az irányított gazdálkodásnak a híve vagyok. Az irányításnak azonban két módja van. Az egyik a közvetlen irányítási mód. Erről beszé­lek előbb, mert ezt tartom a helytelenebbnek és olyannak, amellyel a legkevésbbé tudjuk el­érni a várt eredményt. Közvetlen irányítás az, 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom