Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

328 Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 1941 november 18-án, kedden. kiküszöbölhető legyen. ToväbDi mérséklésre csak lehetőséget nyújt a törvény, ha háború idején, háborús veszély idején rendkívüli konjunkturális viszonyok kihasználásával és rendkívül alacsony áron jutott hozzá a zsidó birtokos a tulajdonhoz. Ezeket a tényeket azonban bizonyítani kell az ítélőtábla előtt. A királyi kincstár jogügyi igazgatóságba képviseli az igénylők érdekeit. Honnan tudja az, vájjon a szóbanforgó zsidó birtokos az adós «zorult anyagi helyzetét használva szerezte meg a birtokot^ Nézetem szerint törvényhozási úton vagy törvényi felhatalmazáson alapuló rende' ettél ki kell tágítani an ítélőtáblák cselekvési körét olyan irányban, hogy módjukban legyen minden különösebb korlátozás nélkül nem a mai túlzottan magas ingatlanáraknak megfelelő árakat, sem a mai magas haszonbéreknek megfelelő árakat állapítani meg, hanem olyan ingatlanárat, valamint olyan kis haszonbérleti árat megállapítani, amely mellett a mezőgazdaság szempontjából dekonjunktúráiig időkben is még folytatható legyen az eredményes gazdálkodás, hoey ne ismétlődhessenek meg tv* 1920 : XXXVI. te. nyomán tapasztaltak. Mivel meg vagyok győződve arról, hogy a m. kir. kormány és a földmívelésügyi miniszter úr mindent elkövet arra, hogy ennek az országnak a közállapotai javuljanak, nevezetesen, hogy a mezőgazdasági termelés eredményes és sikeres legyen, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Baky László! Elnök:-Baky László képviselő urat illeti a sz

ó- . ,, ,, Baky László: T. Ház! Végtelenül jol esett azt a tárgyilagos bírálatot hallani, amellyel az előttem felszólalt kormánypárti képviselő urak is illették a földmívelésügyi tárca költségvetését, (vitéz Lukács Béla: Mindig tárgyilagosak vagyunk!) Tény az, hogy termelésünk messze áll attól a teljesítménytől, amelyre az ország képes volna: egy hivatása magaslatán álló, egységes irányítású agrárpolitikai vezetéstől. A jelenlegi vezetés a lassú bürokrácia miatt, a nehézkes ügykezelés miatt kapkodóvá válik és nagyon sok életbevágóan fontos ügyben késedelmes intézkedéseket okoz. Itt elsősorban a vetőmagakcióra térek ki. Konkrét tényeket fogok felsorolni, különös tekintettel a két árvizes esztendőre, amely elsősorban a magyar Alföld színtiszta magyar Lakosságát sújtotta, azokat, akik az elmúlt két évben még ha vetettek is, a talaj- és árvizek miatt sajnos, nem arattak. Reméltük, hogy a földmívelésügyi kormányzat elsősorban ezeknek a területeknek a megsegítésére siet a vetőmaggal, azonban nem így történt, pedig a két vizes esztendő alatt ezekben a földeikben inkább kapásvetemény volt és az őszi vetésekre a vetésforgó miatt nélkülözhetetlen szükség lett . volna, már csak azért is, hogy a gazdák rátérhessenek a rendes gazdálkodásra és művelésre. Például fehozom Törtei községet. AuguszUis 10-én érkezett le a vetőmagigénylésre a felhívás, amely előírta, hogy minőségi vetőmagról van szó, készpénzfizetés ellenében. Ez -már maga helytelen volt, mert hiszen a tőkeszegényebb gazdák nem tudtak a készpénzfizetéses vetőmagakcióba belekapcsolódni és várták a szokásos kölcsönvetőmag-akclót. így az igénylés 248 métermázsa búza és 160 mázsa rozs volt. Annak ellenérc, hogy Törtei árvizes község, csak két vagon búzát és egy vagon rozsot utaltak ki. Ebben a községben körülbelül 3—400 hold föld maradt vetetlen csak azért, mert nem indult meg idejekorán a vetőmagakció és érthetetlenül szűkkeblű volt a földmívelésügyi minisztérium a vetőmag kiutalásában. Még eklatánsabb példa Kocsérd község esete. Szintén árvizes község. 12 vagon rózsvetőmag helyett 4 vagonnal utaltak ki számára és 4 vagori búzavetőmag helyett 1 vagonnal. Itt külön megemlíteni, hogy a gazdasági felügyelőtől a község ígéretet kapott evrra, hogy különleges elbánásban fogja részesíteni a miniszter úr. (Ineze Antal: Hát részesítette!) Hát a különleges elbánás ez volt. (Palló Imre: Ez az irányított gazdálkodás!) Abony szintén árvizes község. Itt 200 métermázsa búzával kevesebb vetőmagot utaltak ki, mint amennyire a községnek feltétlenül szüksége lett volna és ugyanakkor Abony községből Király Géza a bon y i gazdától 50 mázsa vetőmagot Nagykőrösre szállíttattak. így Abonyban nem volt a gazdáknak vetőmagjuk, viszont Abonyból Nagykőrösre szállították el a

r magot Jászkarajenő — szintén árvizes község — 600 mázsa vetőmag helyett 300 mázsát kapott. A másik 300 mázsáért már a közellátási minisztériumot zaklatjuk, hogy a Hombár-g*abona révén valamit még ki. tudjunk utaltatni és ne maradjanak ott is a földek vetetlenül. Ujszászon — ugyancsak árvizes község — 200 mázsa vetőmaghiány van. A pestvármegyei gazdasági felügyelőség teljesen tehetetlen volt, Ugy tudom, 300—350 vagonnal kevesebb vetőmagot utaltak ki, mint amenynyire Pest vármegyének szüksége lett volna. Azt kérdezem a miniszter úrtól, hogy ha így dotálja az árvíz által legjobban sújtott tiszta színmagyar megyét, akkor hogyan áll az ország többi részében a vetőmagakció? (Papcsányi László: Legalább olyan jól, mint íttH Egy másik hibára is felhívom a miniszter űr figyelmét. A Hombár a rendelkezés értelmében a 80—82 kilogramm fajsúlyú búzáért. azt_ hiszem. 2'50 pengőig menő felárat fizet, aminek ellenében vásárlási igazolványra 31 pengős maximális áron kénytelen adni a búzát. Olyan helyzet állott tehát elő, hogy a gazdák csak a silányabb fajsúlyú búzát tudják megvenni, mert a Hombár nem fizethet rá « magasabb fajsúlyú búzára. (Incze Antal: A gazda ráfizethet!) A Hombár kénytelen a magasabb fajsúlyú búzát elszállíttatni és a silányabb minőségűt kiadni, aminek a következményei beláthatatlanok. Nem tudom megérteni, milyen intenciók vezethetik a földmívelésügyi miniszter urat s hogyan kívánják azt. hogy a magyar gazda arasson, amikor nine.« megadva a mód, hogy vessen. T. Ház! Kénytelen vagyok részletesebben foglalkozni egy másik igen fontos ps

# nagyon súlyos gazdasági következményekkel járó dologgal, ez pedig *az árvízkérdés. Kénytelen vagyok visszatérni 1940 április 24-én, kereken másfél évvel ezelőtt elmondott interpellációmra, amelyben az árvíz elleni védekezés államosítását kértem. Akkor a Ház nyilvános sága elé hoztam, hogy az akkori Magyarország területén 105 ármentesítq társulat működött és megmondottam, hogy kizárólag központi irányítás és vezetés mellett lehet hatásosan védekezni az árvízveszedelem ellen. Teleki Pál akkori miniszterelnök űr erre a következőket mondotta (olvassa): »Magam is azt tapasztaltom az árvízsujtotta területeken, hogy a jelen-