Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-220
322 Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 194-1 november 18-án, kedden. tátott a hibákra és arra, hogy a kísérletügy terén hiányzik az egységes, átfogó koncepció s e miatt a szakszerű munka második helyre szorul; túlteng a számvevőségi munka is, amelynek pedig a kísérleti munkát nem gátolnia, hanem elősegítenie kellene. Egye« intézetek elmaradottsága felszerelés tekintetében jóformán siralmas. Sok esetben 40 évesnél idősebb, már lomtárba való eszközökkel dolgoznak. (Rapcsányi László: Még ma is!) Talán segítene e téren egy kísérletügyi törvény meg; alkotása, amelynek feladata volna az anyagi erőforrásokat szabályozni, javítani kellene a státust és nagymértékben fel kellene emelni a kísérletügyi tisztviselők és alkalmazottak, továbbá a vegyészmérnökök számát. Igen fontosnak tartom a földbirtokrendezési^ szolgálat műszaki osztályának a megszervezését. A földbirtokrendezési osztályban már tisztemnél fogva is sokat forgolódom és látom, hogy a lélek kész, de a test erőtelen. Nem a szellemben van hiba, mert a minisztertől kezdve az utolsó tisztviselőig valamennyien azon vannak, hogy a magyar föld a magyar paraszt kezébe, a termelő ps a dolgozó kezébe jusson, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért nem csinálják meg? — Barcs János:* Hát mennyire vannak? — Rapcsányi László: Ki akadályozza?) de a kivitelre kevés a pénz. Ezért örömmel üdvözlöm a műszaki osztály megszervezését. Hiszem és remélem, hogy eme erőteljes műszaki osztály révén a technikai kivitelezés is sikerülni fog s akkor talán egy esztendőn belül, vagy még rövidebb időn belül elérjük, hogy zsidóbirtokról beszélői Magyarországon immár anakronizmus lesz; (Rapcsányi László: Majd meglátjuk!) de nemcsak zsidóbirtokról, hanem mint Juresek t. képviselőtársam mondotta, zsidó bérletekről is, mert azoknak megszüntetését is a legsürgősebben kívánom. (Rapcsányi László: Ttßg meg lehetett volna csinálni!) Aki nem hajlandó a birtokot átadni, annál fel kell oldani a bérleti szerződést, utóvégre tudunk erre módot találni és aki nem hajlandó a birtokot keresztény kézre juttatni, attól a tulajdonostól el is lehet venni a földet. (Börcs János: Ide ezzel a törvényjavaslattal! — Rajniss Ferenc: Megszavazzuk!) A termelés fejlesz tévőnek alapja a korszerű munkabérrendszer. Kérem a miniszter urat, tekintsen el a t jóformán ötletszerű lineáris munkabéremeléstől, tanulmányozza ezt a kérdést és gyakorlatilag is vigye keresztül azt, hogy <a munka béremelésnek termelésnövelő hatása legyen, amit elsősorban az ipar és, a kereskedelem, de külföldön a mezőgazdaság is keresztülvisz, hiszen évekig dolgoztak és dolgoznak ezen emberek s megvan a mód arra, bogy abból a többlettermel vényből juttassunk annak a munkásnak is, necsak lineárisan emeljük az ő napszámát. Bizonyos akkordrendszerekre gondolok, amelyek az iparban gyönyörűen ki vannak dolgozva. Elkerülhetetlen a mostani intenzívebb mezőgazdasági munka és mezőgazdasági termelés mellett az, hogy erre rátérjünk. (Börcs János: Erre legjobb példa a nagybirtokosok példája!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy nincs jog>a közbeszólni. Sigray István: Látjuk azt, hogy Kárpátalján naponta több mint 40 pengőt keresnek a fuvarosok és csak két-három napot dolgoznak, azután egész héten nem akarnak munkára menni. Az erdélyi A^asútépítésnél hallottuk, hogy naponta 30 pengőt kértek a kubikosok. Az érdi gátépítőmunkások teljes ellátás pis ruhasegély mellett napi 10 pengő napszámmal is elégedetlenek voltak. Mindez azért történik, mert a munkabérrendszer hibás. T. Ház! Itt egy dologra kellene talán rámutatni. Midőn tavasszal a mezőgazdasági terményárakat rögzítették, az akkori miniszter úr ígéretet tett arra, hogy a termelést alkotó tényezőkhöz nem nyúl. Most bizonyos elfogódottsággal hallottam a pénzügyminiszter úr kijelentéséből azt, hogy az ő felfogása szerint a tavasszal megállapított mezőgazdasági munkabéreknél ők már tekintetbe vették egy majd elkövetkezendő ipari béremelkedést. Magam részéről ezt nem tartom fair-nek a mezőgazdasággal szemben. Ha egy ipari munkabéreimelkedés bekövetkeznék, akkor joggal kell kívánnunk a mezőgazdasági terményáraknak a korrekcióját is. (Egy hang jobbfelől: Csakis!) Erre vigyázni kell, résen kell lenni, mert megint lecsúszunk. Az árkérdés^ tekintetében csupán az úgynevezett termelési szerződésekre mutatok rá. Ilyenek a fűmagtermelési szerződések, amelyeket évekkel ezelőtt valami Bálint nevű zsidó cég és utóbb keresztény cégek hoztak be. Ezek hosszabb termelési szerződést kötöttek a gazdákkal, úgyhogy a tiszta termelési eredmény 30%-a az övék, viszont ők exportálták a terményeket Ezzel szemben a helyzet az, hogy ma az exportot állami intézmény bonyolítja le. Ennek ellenére a termeltető az ő szerződésének birtokában, a nélkül, hogy a költségekhez egy fillérrel hozzájárulna, hozza a zsákot, odatartja a cséplőgéphez és elviszi a termés 30%-át, tekintet nélkül arra, hogy például a vörös csenkesz fű ára 600 pengőről a felére, 275—300 pengőre. esett s a munkabérek, illetve a termelési költségek kétszeresére emelkedtek. Ezek ]eoni szerződések, amelyek - feltétlenül törlendők vagy feloldandók és mérséklendők, mert ezek uzsoraszerződések. (Xígy van! jobbfelől.) Ne adjon a miniszter úr álszövetkezeteknek aprómagvakra kizárólagos kiviteli engedélyt, mint amilyen a Takarmány termelő Szövetkezet, amely egypár szövetkezeti tagból áll (Rapcsányi László: Hány Aladár van benne?) és vonja meg a közellátási miniszter úr az^ ipari nagyhízlalóktól az egy-két vármegyére szóló kukoricavásárlási engedélyt. A mi megyénkben van egy ipari nagyhízlaló, aki ezer vagonra kapott vásárlási engedélyt. A helyett, hogy a dolgot rajonírozták volna, a helyett, hogy ez a kis rezsivel dolgozó úr Szolnok megyéből, a Bácskából vagy FelsőMagyarországról hozatott volna, ő ráfeküdt Fejér^ vármegyére és itt destruálta a kis eladókat, úgyhogy ügynökei áron felül vásároltak. (Meskó Zoltán: Kicsoda ez, kérem? — Börcs János: Csak nem, a Szegő?) Elnök: Csendet kérek. Sigray István: Tény az. hogy kicsalták es eladatták a cselédektől, a kisgazdáiktól a kukoricát áron felül is, úgyhogy ezeknek aa embereknek nincs kukoricájuk, amellyel hizlalhatnának s így a kis- és középbirtokosok a legnagyobb nehézségben vannak... (Meskó Zoltán: Ki az?) Elnök: Csendet kérek. Sigray István ... mert nem tudnak kukoricát szerezni. (Meskó Zoltán: Ki ez az úr? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki azf Nem Szegő?) Elnök: Kérem, Meskó képviselő úr, méltóztassék megvárni, míg sorra kerül. Sigray István: A vizimunkák ellenőrzése is egységes állami kezelésbe veendő. Ügy tudom, hogy a miniszter úr ezirányban tanulmányozza a kérdést,
