Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

316 Az országgyűlés képviselőházának 220, nagyon szépen meg lehetne velük beszélni és mindnyájunk közmegelégedésére elintézni ezt a kérdést, hogy ezt a programmot a tíz esztendő alatt végre is hajthassuk. (Fiissy Kálmán: De nem bankettre kell meghívni, hanem a helyszínen megnézetni vele, hogy milyenek a viszonyok! — Zaj.) Elnök: Füssy képviselő urat serem, szíveskedjék csendben maradni és a sértő megjegyzésektől tartózkodni! Demkó Mihály: A havasi legelőkkel kapcsolatban legyen szabad rámutatnom arra, — a miniszter úr bizonyára fogja ismerni, hiszen Erdélyben is vannak ilyen havasi legelők — hogy ezek jelentős része a kincstáré. Ezeken a kincstári legelőkön évek hosszú sora óta •semmiféle kuitúrmunka nem folyik. Az erdőkincstári hivatalok beszedik a marhalegelíetés utáni díjakat és azokat az erdőigazgatóság budgetjével kapcsolatban egyéb célokra használják fel. Ha ezelőtt három évvel gróf Teleki Pál volt miniszterelnök le nem jön és személyesen — ami őt jellemzi — fel nem megy a legutolsó, legmagasabb hegycsúcsokon lévő havasi legelőkre és nem kérdi meg Simonkay Gyulától, mik azok a fontos tennivalók, amiket nekünk meg kell csinálni, ma sem fogtunk volna hozzá. Amikor százezer pengőt utalt ki gróf Teleki Pál volt miniszterelnök és ebből a legelők bizonyos részeit kitisztították, de ez csak a kezdet és csak igen kicsi része annak a munkának, ami ott szükséges. A havasi legelőkön svájci mintára kell a szarvasmarhatenyésztést folytatni, és hogy svájci mintára lehessen folytatni, Svájcban kitanult agronomokra van szükség, akik megmutatják az embereknek, hogyan kell ezeken a havasi legelőkön gazdálkodni és ha lesznek ilyenek, akkor felvirágzik az itteni szarvasmarhatenyésztés. Megint a miniszter úrhoz fordulok, küldjön ki húsz embert Svájcba, akik öt évet töltsenek az ottani egyetemeken, tanulják meg az ottani gazdálkodási módot, jöjjenek haza, osszák fel a havasi legelőket a parasztok között svájci mintára, kis parcellákban és ideális állapotokat fogunk tudni teremteni Kárpátalján. Ez annál is inkább szükséges, mert ott a lakosság 20% -kai szaporodik, tehát elhelyezkedési lehetőségre van szüksége. Ezek a kisparcellás havasi gazdák meteorológiai megfigyelők, turisztikai vezetők, gyógynövénygyüjtők stb. lehetnek. A magyar agrártörténelemben már van példa, hogy mit kell csinálni a kárpátaljai erdő- és legelőgazdálkodással kapcsolatban, mert hiszen a nagy Darányi Ignác ezelőtt 45 esztendővel ezt már megoldotta. Itt nem is volna szó egyébről, mint arról, hogy folytassuk ott, ahol akkor Darányi Ignác munkája befejeződött. Seregben a gróf Schönborn-uradalomból — amely most a Latoricáé — és amely uradalom a parasztságé volt Rákóczi idejében, 40.000 holdat vásárolt meg Darányi és 25—30 évi törlesztéssel adta ki a parasztoknak ezeket a földeket, és ma ezek a parasztok, akik ezelőtt 45 évvel kapták ezt a földet, jómódií gazdák, kifizették adósságukat és már saját lábukon tudnak állni és adófizető alanyaivá váltak az államnak. Ezt kell tovább folytatni — nem keli különösen nagy tervet keresni — és ezen az úton el fogunk jutni a teljes megoldáshoz. (Szöllősi Jenő: Darányit sem bírták!) Fel kell hívnom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét ßz ottani dohánytermesztésre is, Kárpátalján — csak egy járást ragadok ki — 1938-ban a nagyszőllősi járásban 1300 ka- | ülése 1941 november 18-án, kedden, tasztrális hold dohányterület volt. Ezen a területen 400 munkás kereste meg kenyerét és napi 20 koronát keresett. 1939-ben, vagyis egy év múlva az impériumváltozás után, ahogy a magyar hatóságok kerültek a területre, az 1300 hold már 780 holdra süllyedt le, de ezt a 780 holdat sem ültették be teljesen, hanem csak 3tí0-at. Ez azért volt, mert a csehek alatt körülbelül egy pengőnek megfelelő összeget kaptak egy kilogramm dohányért, nálunk pedig 45 fillérre rúgott ez az összeg, tehát nem fizetődött ki és nem lehetett a termelést folytatni. 1940-ben, dacára annak, hogy mondom, 40(1 ember dolgozott azzal a dohánnyal és kereste kenyerét, az egész termelés megszűnt, csak pár holdon maradt, a dohánybeváltót is bezárták Nagyszőllősön, úgyhogy a kis mennyiségben termelő gazdák a dohányt Beregszászba szállítják. Nem kell beszélni arról, hogy ma mit jelent a dohány, hiszen mi tudjuk, hogy Galíciából és a szomszédos területről jönnek és ha kapnak egy pipadohányt vagy egy zacskó dohánvt. vagy cigarettát, azért mindent megadnak. Szóval a legjobb valutát is, mindent meg lehet kapni a dohányért, ha az országnak rendelkezésre áll. Ebben a helyzetben mégis leépítették ezt a dohánytermelést és az állandó hetibéresek, akik azóta szintén le vannak építve, két év óta felveszik fizetésüket és nem csinálnak semmit, nincsenek sehová sem beosztva s a magyar állam mégis fizeti őket. Ezt én nem értem, hogy a minisztériumban nem akarják, vagy nem tudják Őket beosztani inas hivatalba, hanem 1940 óta felesleges módon fizetik ezeknek az embereknek a munkabérét. Mélyen t. Ház! Ezek az általam felhozott sérelmek részben helyi sérelmek, de azért hoztam őket a Ház elé, hogy a miniszter úrnak és a íöldmívelésügyi minisztérium jelenlévő osztályvezetőinek és tisztviselőinek tudomásuk legyen róluk, orvosoltassanak, ha lehet s ezzel is könnyítsük a gazdatársadalom helyzetét a/on a területen. En meg vagyok győződve arról, hogy amiként most a Házban a mai délelőtt folyamán úgy a kormánypárt oldalán, mint az ellenzéki oldalon kialakult egy egységes óhaj az agrárkérdéseknek mielőbbi gyors és minél jobb megoldása szempontjából, úgy a földmívelésügyi miniszter úr is meg ifogja találni azt a módot, hogy az egész ország agrárközvéleményével egyetértésben oldjuk meg ezeket a nagy kérdéseket. Ennek tudatában és reményében a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a középen.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Megay Károly jegyző: Jurcsek Béla! • Elnök: Jurcsek Béla képviselő urat illeti a szó. Jurcsek Béla: T. Kénviselőházi Előttem szólott t. képviselőtársammal nem vitatkozhatom, mert elfogadta a javaslatot. De örömmel kell konstatálnom azt, hogy az ügy tárgyi megítélését tekintve, előttem szólott képviselőtársaim közül senkivel nem vitatkozhatnék, kivéve Szeder képviselőtársamat, de ővele nem vitatkozom azért, mert világnézetileg teljesen ellentétes állásponton vagyunk, (Helyeslés a jobboldalon es a szélsöbaloldalon.) az ö jelenlétét, mint szociáldemokratáét, ebben a parla mentben anakronizmusnak tekintem (Ügy van! Úgy van! — Taps a szélsőbáloldalon és jobbfelől.) és egyáltalában, ma Moszkvától az Atlanti-óceánig ez az egyetlen hely, ahol parlamentben szociáldemokratával szemben a vitatkozás lehetősége megadatik. Én erről ezennel lemondok, (Zaj.)