Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

314 Az országgyűlés képviselőházának 220. szolgálja. (Helyeslés a baloldalon.) Ehhez pedig- mint legfőbb feltétel szükséges az. hogy a nevelés, az oktatás, a gazdasági szakoktatás induljon meg- és megfelelő mederben folytatódjék. Ha összehasonlítjuk a masryar gazdasági szakoktatást a tőlünk nyugatra lévő népek gazdasági szakoktatásával, azt látjuk, hogy igen-igen messze kullogunk utánuk. Az előadó úr említette előadói beszédében, hogy a kormány előtt az a cél lebeg, hogy körülbelül minden járás kerületén legyen egy gazdasági alsóbbfokú népiskola. Tényleg helyesléssel taIálkozhatik mindnyájunk előtt ez a felfogás, és nagyon helyes is, de ezt a minden járásban való legalább két állandó évfolyamú alsófokú gazdasági iskolát a milliárdos invesztícióból elsősorban kell megalapítani. Minden járásban sajátítson ki a kormány száz hold földet egy. ilyen kétosztályos alsófokú iskolára, hogy ez már legalább a következő esztendőre megindulhasson. Az előadó úr azt is említette, nogv ezek a kétévfolyaim'os állandó gazdasági iskolák nem váltak be, mert elvonták az ifjúságot a mezőgazdasági munkától. Ez nem állhat meg. Igenis, ha rendes, képzett gazdákat akarunk, iskolába kell járniok és amíg iskolába járnak, addig el kell vonni őket a gazdasági munkától, mert egyébként sohasem lesznek szakképzett gazdáink. Ahogyan az iparostanonc, a gimnazista, a kereskedelmi iskolás. stb

; el van vonva a házi munkától tanulási' ideié alatt, utryánúgy elvonva kell lenniük az asrrárnövendékeknek is a magyar agrárizmus érdekében a házi munkától és ki kell tanítani őket beesii letes és rendes gazdasági szakembereknek. (Heh'eslés jobbfeMl. ) Ezzel kapcsolatban, ha már elértük azt a fokot, hogy minden járásban lesz ilyen alsóbb fokú állandó gazdasági iskola, legyen minden vármegyében esrv née y évfolyamos gazdasági közéniskola, tehát ugyancsak gazdaságig szakiskola, hogy ennek a kétévfolyamos iskolának növendékei tovább tanulhassanak és to

% vább mehessenek a négyévfolyamú gazdasási szakközépiskolába. Ezek adnák azután a vidéken a szövetkezeti boltosokat, a járási gazdasági egyesületek titkárait és az agrárszakértőt a faluban s ezekből nevelődnék ki a jövő agrárvezetősége. Ezek kapnák a támogatást a milliárdos invesztícióból, a mintagazdaságokban és eíryéb vállalkozásokban. Nem kevésbbé fontos a gazdasági főiskola reorganizációja. Az előttem szólott szónokok közül többen kifejtették, hogy nincs elegendő szakember. Kölcsey István igen t. képviselőtársam említette, hogy a gazdasági akadémia kat be kell osztani az egyetemekbe. Ez éppen olyan fontos érdek, mint amilyen fontos az alsóbbfokú gazdasági népoktatás. Feltétlenül meg kell teremteni — talán a közgazdasági fakultás helyett — az agronóra-mérnökképzést az egyetemen, aki megszerzi a gazdasági szaktudását és azután megszerzi a földmérő sekhez elsősorban szükséges tudást, hogy a kultúrmérnököket ezekkel a szakemberekkel < is pótolhassuk. Mert ha a mai tempóban fogjuk képezni a felsőiskolai szakoktatásban a kul túrmérnököket és gazdasági embereinket, ak kor még húsz év múlva sem lesz elegendő szakkénzett emberünk, aki ezt az invesztíciói és földreformot becsületesen végre tudja hajtani. A gazdasági szakoktatásunk is erÖsen kullog a nyugateurópai államoké mögött és^ ezért nagyon fontos volna, hogy a földmívelésügyi miniszter úr már a következő szemesztertől ülése 19U1 november 18-án, kedden. legalább száz érettségivel bíró fiatalembert küldjön ki Németországba agronóm mérnökjelöltnek az egyetemre, teljesen ingyen. Ügyis csak négy-öt év múlva térnének ezek onnan vissza, de majd ezek lesznek a gazdasági iskolák, a középfokú iskolák tanárai. Nagy vonalban induljunk ebben a kérdésben, minden erőt használjunk fel ennek a célnak elérésére. Kárpátaljával kapcsolatban ugyancsak vannak kívánságaink, amelyeket az impériumváltozás óta nem valósítottak meg. Igen fontos iskolája volt a ruszinságnak a munkácsi gazdasági iskolája. Ezt megszüntették és most egyetlen ilyen ruszin gazdasági szakiskola sinos. Kívánatos, hogy legalább Ungban, Beregben és Máramarosban állítsanak fel kétévfolyamos gazdasági szakiskolákat, Munkácson pedig állítsák fel a négyévfolyamos gazdasági szakiskolát, hegy az megkezdhesse a terület gazdatársadalmának nevelését. Ezen kívül Kárpátalján, amely nagyobb részt erdőterülettel van borítva, volt egy erdővéd iskola is Szolyván. Ennek az erdővéd-iskolának 300 hold erdő és megfelelő épületek állnak rendelkezésére. Ez az iskola most meg vau szüntetve. Arra kérem a miniszter urat, hogy ezt az erdővéd-iskolát állítsa vissza s azonnal kezdje meg áldásos működését azon a területen. Rá kell térnem ezzel a nagy gazdasági megújhodási akarattal kapcsolatban a magyar mezőgazdasági és földmívelésügyi kamarák ügyére. Kárpátalján volt egy gazdasági kamara, amely egészen az impériumváltozásig folytatta működését. A magyar gazdasági szakemberek, akiket a földmívelésügyi kormányzat Kárpátaljára küldött, elragadtatással nyilatkoztak annak a kamarának szervezetéről és modern alapokon végzett munkájáról. És mi történt? Ahelyett, hogy e nyilatkozatoknak az lett volna a következménye, hogy talán a magyarországi elavult kamarai formákat is felfrissítenék és ehhez kapcsolnák, (Szöllősi Jenő: Arról szó sincs!) vagy legalább ezt az egy intézményt meghagynák abban a formában, amelyben volt, visszafejlődés történt, vagyis leszállították a mi kamaránk színvonalát a magyarországi kamarák színvonalára. Amikor érdeklődtem, hogy mit csinál ez a kamara egész éven át, azt válaszolták: tanácsokat ad. Megjegyzem, úgy hallottam, hogy az egyik dunántúli kamara talán két éve nem is ülésezett egyszer sem. Kérdezem, szükség van-e ilven kamarára egyáltalán és szükség van-e arra, hogy súlyos tízezreket dobjunk ki rájuk. Az ungvári kamara most 70.000 pengőt költ el évente semmittevésre. Semmi egyebet nem tesz, mint tanácsokat ad, memorandumokat küld a földmívelésügyi minisztériumba és a minisztériumok utasításait leadja a vidékre. Ha ezt a 70.000 pengőt arra használnék fel, hogy agrosómus mérnököket képezzünk, vagy gazdasági szakiskolákban tanítsuk az embereket, sokkal előbbre lennénk csak ezzel az egy összeggel azon a területen, mint azzal, hogy a kamarát fenntartjuk. Tehát vagy modernizáljuk ezeket a kamarákat, vagy pedig szüntessük be és fordítsuk más célra az ezekre szánt összeget. Föl kell még hívnom a figyelmet arra, hogy az impériumváltozás után a járási gazdasági egyesületektől, amelyek azelőtt is működtek Kárpátalján, — és most is működnek — körülbelül 80—100.000 cseh koronáig terjedő pénzösszegeket, amelyeket ők saját hatáskörükön belül megspóroltak,, a katonai kormányzat alatt a katonai hatóságok mind elszedték és_a mai napig sem adták vissza ezeknek az egyesü-