Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-220
Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 19hl november 18-án, kedden. 305 teit ismerne, vagy pedig ez a tárgyalás alapja lehetne. (Felkiáltások jobb felől: Az ő módszere! — vitéz Liposey Márton: Jó módszer ez! — Budinszky Sándor: A Mezőgazdasági Kamara mondotta!) A magunk részéről tisztelettel bejelentem, hogy pártunk a költségvetést, a részletekben található elenyésző kivételektől eltekintve, jónak látja és a maga részéről kéri, hogy azt amegindult munkásságot, amely Erdély felemelését és gazdaságilag megfelelő nívóra emelését célozza, a jövőben is azzal a szeretettel és hozzáértéssel folytassa a földimívelésügyi kormány, mint eddig tette. Ennek reményében a költségvetést pártom névéiben elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől és középen A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közüli vitéz Miskolczy Hugó: Nagy Ferenc! Elnök: Nagy Ferenc képviselő urat illeti a szó. Nagy Ferenc: T. Képviselőház! -Braun ecket képviselőtársam előbb elmondott szép beszédét a lelkesedésnek, az optimizmusnak és a hálának érzése fűtötte át. Amennyire örülök annak, hogy előttem szólott t. képviselőtársam Erdély gazidatársadalma szempontjából az itt talált állapotokat olyanoknak találta, hogy ezért szépen kifejezett hálát érez, éppen anynyira sajnáloim, hogy én a magam részéről az itteni állapotok alapos vagy legalábbis félté telezve alapos ismeretében a másik oldalon vagyok kénytelen állástfoglalni: a költségvetéssel szemben. T. Ház! Évről-évre azt látjuk, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetése iránt mutatkozik a legnagyobb érdeklődés a Ház minden oldalán, ehhez iratkoznak fel képviselőtársaink legtöbben és ennél is maradnak le — sajnos — legtöbben, mert hiszen a foldmíyelésügy tárca költségvetésének megtárgyalására valóban kevés az az egy nap, amely rendelkezésre áll. Nem látok azonban semmi különöset abban, hogy ez a tárca, a magyar mezőgazdaság, a magyar földmívelés tárcája kelti fel leginkább a törvényhozási érdeklődését, mert hiszen ima ezekben az esztendőkben a földmívelés nemcsak a többihez hasonló gazdálkodási ág, .nemcsak abból a szempontból kell nézni a földmív élést, hogy annak jövedelmezősége vagy veszteséges volta a magyar nemzetgazdaságiban mit jelent, nemcsak azt kell nézni, hogy a mezőgazdasági lakosság életszínvonala függ a mezőgazdaság jövedelmező vagy veszteséges voltától, hanem, ebben a háborús időiben a földmívelés mindezeknél sokkal többet jelent, jelenti azt,, hogy a földmívelés eredményeitől függ, hogy helyt tudunk-e állni ezekben a nehéz időkben Európának ezen a most is igen kényes pontján. (Igaz! Û : jy van! jobbfelől.) • T. Ház! Ha valaki híve a reformoknak és híve a fejlődésnek, akkor nem tud eltekinteni a mezőgazdaság legnagyobb kérdéseitől, mert bármilyen szempontból nézzük is a magyar közállapotokat, innen kell kiindulni és ide kell visszatérni, a földhöz, a mezőgazdasághoz. Ha valaki a nemzeti termelés értékének fejlődését nézi és ebben szeretne valamit tenni az ország érdekében, akkor a mezőgazdasági termelés fokozása térdekében kell megtennie mindent, meri iparunk elég fejlett, egyéb termelési ágaink eléggé .fejlettek, csak mezőgazdaságunk van még mindig elmaradva és a mezőgazdaság területén van a fejlődésre még mindig a legtöbb lehetőség. De ha valaki a szociális fejlődés érdekében szeretne valamit mozdítani ennek az. országnak az ügyén, akkor is ide kell visszatérnie, mert minden más társadalmi réteg szociális gondozottsága előnyösebb, mint éppen a magyar földművelőtársadalomé, a. nemzet alaptársadalmájá A földművesnép táplálkozása, ruházkodása, egészségügyi helyzete, szegénygondozása még mindig a legelmaradottabb az országban. Ha tehát valaki szociális téren szeretne nagyot alkotni, ugyancsak, a földmívelésből, a mezőgazdaságból kell kiindulnia. De még ha valaki a magyar kultúráért szeretne is nagyot tenni, akkor is itt kell kezdenie a munkáját, mert hiszen minden réteg tájékozottabb, minden réteg könnyebben eljut a kultúrának arra a fokára, amely méltóvá tesz bennünket európai társnépeinkhez, mint a földművesnép. A földművestársadalom kulturális élete még mindig a legelmaradottabb, tehát a magyar kultúra érdekében is itt kell megindítani a munkát. Következésképpen nincsen te hát semmi különös abban, ha azok, akik ennek az országnak életén szeretnének valamit segíteni, innen indulnak el és itt juttatják kifejezésre törekvéseiket, a földmívelésügyi tárcánál. ' Eddig felszólalt t. képviselőtársaim, valószínűleg a rövid beszédidő miatt, nem vették végig részletesen a költségvetés különböző tételeit és intézkedéseit, hanem egy-egy kérdést ragadtak ki és azt világították meg a tárca költségvetése tárgyalásának keretébén. Sajnos, egyikünknek sem áll rendelkezésére aunyi idő, hogy a mezőgazdasággal összefüggő minden kérdést részletesen szóvátehessünk a Házban és éppen ezért én is csak egynéhány olyan kérdést szeretnék itt szóvátenni, amelyet én a falu uépe, a magyar parasztság szempontjár ból a legégetőbbnek és a legsürgősebbnek tartok. Mielőtt azonban ezekre rátérnék, leg-yen szabad egyik előttem szólott t. képviselőtársaimnak, Piukovich Józsefnek egy megállapítására visszatérnem és ezzel a megállapítással kapcsolatban megmondanom a következőket. A képviselő úr beszéde során azt mondiotta, hogy »most pedig ugyancsak állami támoig;atással« »parasztszövetség« néven indul el egy népszervezési mozgalom«. Nem kívántam', t. Ház, a parasztszövetség dolgát ide hozni a képviselőház elé, annál kevésbbé. mert alapszabályai még nincsenek jóváhagyva, nyilt működést még nem fejt ki, legfeljebb a terveket, az elgondolásokat lehet tehát dicsérni vagy támadni, működéséről még én sem mondhatok semmit. Meg kell azonban mondanom, hogy egyszerű magyar parasztemberek és csak parasztemberek gondolták el ennek a mozgalomnak a megindítását, egyszerű magyar parasztemberek áldozatkészségéből és munkakészséíréből indult el ez a mozgalom (Dem!kó Mihály: Nagy an szükséges!), amelv semmiféle politikával, sem napi, sem pártpolitikával nem kíván foglalkozni, a magyar földmíves társadalom gazdasági, társadalmi és kulturális színvonalát szeretné minden tőle telhető erővel fejleszteni, nem követelés é# nem kérés. hanem a parasztság munkába állítása, a parasztság öntevékenysége által. Talán ennyit magáról a célkitűzésről. En azonban azt tapasztaltatni, t. Ház. hogy eddig egyetlenegy olyan népies megmozdulás sem volt, — legalább is amely munkát végzett ennek a társadalomnak érdekében — amely
