Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 194-1 november 18-án, kedden. 293 örülök annak, hogy az előadó úr maga is rá­mutatott erre és már nem háromszáz száza­lékos emelkedést ismer el, hanem szerinte — mint mondotta — 84 millió többlet van, és 150%-kai több az idei költségvetés, mint az 1941. évi. Nézzük meg azonban közelebbről ezt a kérdést, számszerűleg hogyan áll. Ha elfo­gadjuk azt, hogy a jövő költségvetésnél az Örvendetes keleti és erdélyi területgyarapo­dás következtében tényleg 27 százalék mel­lőzhető, sőt mellőzendő, akkor nekünk bírá­latunk során rá kell térnünk egyéb olyan szempontokra is, amelyek azt hiszem, mégis csak figyelmet érdemelnek. Az általános drágulással kapcsolatban a németek kiszámították Európában mindenütt a drágasági indexet. Ezt Magyarországra 37%-ban fejezték ki, én azonban az 1942. évre nem szeretném ezt az összeget alkalmazni. En pusztán 20%-ot veszek drágaság címén, ame­lyet sokan talán, — ha szabad ezzel a szóval élnem — túlenyhének, naivitásnak gondolhat­nak. Itt figyelembe veszem azt az egészen szokatlan pénzügyi stílust, amely szerint a földmívelésügyi költségvetésben a bolettaalap megszűnése után egyrészt 14 milliós tétel van beállítva földadó-megtérítésre. (Zaj. — Bene:-. Zoltán: Jól tudja a képviselő úr, miért. A bi­zottságban már megnyugtatott a pénzügy miniszter úr.) — Nem nyugtatott meg, sőt! — (Bencs Zoltán: Minket megnyugtatott.) Más­részt a termés értékesítésévei kapcsolatban a MAV részére térít 15 milliót, és ha ehhez hozzávesszük azt is, amit végre sikerült meg­állapítani, hogy a milliárdos összegből tulaj­donképpen 12 milliót építettek be külön ebbe a költségvetésbe, akkor meg kell -állapítani, hogy itt sem 300%-os, sem 150%-os emelkedés­ről, hanem sajnos, csak 23%-os emelkedésről kell tudomást vennünk­Mindenesetre úgy érzem, hogy ezekkel a tényekkel szembe kell néznünk, mert az volna a legszerencsétlenebb politika, ha mi nem néznénk tárgyilagosan a kérdéseket önma­gunkat beleringatnánk olyan dolgokba, ame­lyek nem felelnek meg a tényeknek. Azonban akár 23%, akárhány százalék a költségvetési emelkedés, egyet méltóztassanak megengedni. azt, hogy idézzem 1890. évi november 13-áról a földmívelésügyi tárca előadójának. Dániel Ernőnek következő szavait (olvassa); »Nem az a kérdés, mennyit használ fel a miniszter, ha­nem az, hogy a rendelkezésére álló eszközöket miként (használja fel«. Tehát az. aki azon vi­tázik unióst, hogy mennyi a költségvetés, nem is jár helyes úton. Tudniillik azt kell kutatni, miként tudjuk majd felhasználni ezeket az összegeket. Sajnos, itt meg kell állapítani azt, hogy mindenekelőtt az a szervezet, amely ren­delkezésére áll a miniszter úrnak, szerintünk nem alkalmas arra, hogy ezt a költségvetést megfelelően végrehajtsa, nem alkalmas azért, mert elsősorban a központi igazgatásnál azt kell tapasztalnunk, hogy kora reggeltől késő estig ott van az a tisztviselői kar és megálla­pítjuk azt is, hogy legjobb igyekezetük, kiváló szorgalmuk és képességeik ellenére sem tudják kifejteni azt a munkát, amely kívánatos lenne, mert a bürokrácia benn a minisztériumban mindent teljesen megöl. Ezt a orogrammot nem flehet végrehajtanunk azért sem. mert a külső szerveknél hiányzik a mobilitás. Kértem, hogy a gazdasági felügyelői kart és a többi külső szolgálaton levő tisztviselőket is tessék motorizálni. A miniszter úr álláspontja szerint KÉPVISELŐHÁZ! NAPLÓ XI. nincs elegendő gumi. Az én véleménvem az, hogy ez a hadi gazdálkodásba szervesen bele­illő intézmény, tessék tehát elvenni a zsidók autóit, sőt f ha azok is tönkrementek, tessék a magánautókat is elvenni, hogy ezek az embe­rek ott dolgozhassanak. {Börcs János,: Ügy van! Mi is odaadjuk a miénket.) Meg kell állapítanom azt is., hogy az agrár érdekképviseletek, úgy a törvényes, mint az önkéntes társuláson alapuló szervezetek még mindig nem ismerik teljesen < hatáskörüket. Lépten-nyomon halljuk és látjuk, hogy - az egyik intézmény a másikkal szinte rivalizálni kezd, ami természetesen mindig az ügy rová­sára megy és így a miniszter úr nem tudja nyugodtan végezni a maga dolgát. Ha pedig a parasztság szervezetéről beszélek, az ^ egye­nesen sajnálatos. Nagy lendületet vesz újra a Faluszövetség régi alapokon és régi elveken. Ugyanakkor azt látjuk, hogy az ezüst- és aranykalászos gazdákat a ; miniszter úr az országos kamarába kívánja beszervezni r és hogy szintén állami támogatással egy másik új parasztszövetség kezd működni. A szeren­csétlen magyar parasztságot hagyjuk a helyén és ne forgácsoljuk szét még jobban ezekben a kérdésekben. (Za.j.) A szervezési nehézségeken kívül rá kell még mutatnom arra, hogy bizonyos szempon­tokból is igen aggályos tüneteket látok. Itt le­gyen szabad az állattenyésztés kérdásére r rá­mutatnom. Ha az állattenyésztésre fordított összegeket nézzük, azt látjuk, hogy a lóte­nyésztést 93 millió pengővel, a szarvasmarha­tenyésztést 14 millió pengővel, a sertés­tenyésztést 075 millió pengővel, a juhtenyész­tést 035 millió pengővel, a baromfitenyész­tést pedig 05 millió pengővel dotálja t a költ­ségvetés. Ha ezeket a számokat egymás mellé állítjuk, mit látunk? Én újra nem számokról beszelek, hanem az arányokról. Méltóztassék elhinni, hogy hadiérdek az, hogy mi a szarvas­marhatenyésztést és a juhtenyésztést is komo­lyan támogassuk és ne ilyen aránytalanul, amit látunk, ha azt nézzük, hogy például a juhtenyésztésre 350.000 pengőt fordítunk. Es ha már a hadiérdekekről és a honvédelmi ér­dekekről beszélünk, akkor pedig az az állás­pontunk, hogy szakszempontból a lótenyész­tést új talapokra kell fektetnünk és ha ehhez nem elég 9 millió pengő, tessék 20 millió pen­gőt adni, hogy a lótenyésztés helyes irányban fejlődjék. (Br. Vay Miklós: Huszonötöt! ­Derültség jobbfelöl. — Zaj és felkiáltások a szélsőbaíoldalon: Itt szellemeskedik?) A költségvetésbőlegy igen sajnálatos mo­mentumra vagyok kénytelen rámutatni és ez az, hogy az alapok kezelésében esrészen kicsi­nyes szempontok érvényesülnek. Elég az ala­pok közül például az Országos Erdei Alapot vennem, amelynál a természetvédelem valami különös erő következtében _ már csak 12.000 pengőt igényel jövőre, pedig a kisebb terü­letre 16.000 pengőt állítottak be. Az erdészeti tisztviselők gyermekeinek segélyezése 44.800, az Országos Közgazdasági Alap pedig 36.510 pen­gőt kap. Tisztelettel kérem a miniszter urat, szíveskedjék megszüntetni ezeket, mert ezek nem komolyak, ezek nem méltók azokhoz az időkhöz, amelyek reánk fognak következni. Egyetlenegy komoly dolog van — ha relatív is — és ez a telepítési ajap. Ha azonban a te­lepítési alap adatait nézzük, amely szerint 15.000 katasztrális hold mezőgazdasági ingat­lan vételárát és 250.780 hold mezőgazdasági in­gatlan haszonbérletét tűzi ki célul 1942-re, ak­kor őszintén meg kell mondanom, hogy ebből 43 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom