Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-219
274 Az országgyűlés képviselőházának 21 határozás hárította el ezeket ,a, hátrányos jogkövetkezményeket. T. Ház! Természetesen nem lehet 8 hónapi tapasztalat alapján meg*ítélni azt, hogy ennek a törvénynek milyen hatása lesz a visszaeső bűnösök számának alakulására, amely témát Benkő Géza ig*en t. képviselőtársam és rajta kívül még- többen a felszólalt képviselő urak szívesek voltak felvetni és aminek jelentőségét én nagyon ismerem. Meg vagyok győződve arról, hogy a rehabilitációs törvénynek éppen kriminológiai téren lesz legüdvösebb hatása, és hogy ez vissza fogja erősen fejleszteni a visszaeső bűnösök számát. Egyelőre azonban elégedjünk meg azzal, amit én nagy-nagy örömmel tudtam most bejelenteni, hogy 8 hónap alatt több mint 16.000 esetben tudtuk elítélt embereknek lehetővé tenni, hogy a kezükbe adott tiszta erkölcsi bizonyítvánnyal új exisztenciát keressenek és találhassanak maguknak és újból hasznos tagjai lehessenek a társadalomnak. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) T. Ház! Eöviden, néhány szóval szeretnék kitérni a házassági novellának, illetőleg annak már életbeléptetett 4. és 5. fejezetének hatásairól, amelyeknek — természetesen valami nagyon sok tapasztalat nem állván rendelkezésünkre — csak egyirányú hatását láthatjuk, és ez az, ami a közönség* körében is feltűnt és amit tisztelt képviselőtársaim közül ma is többen szóvátettek, hogy ennek a törvénynek kihirdetése óta jelentékeny számban történtek áttérések a keresztény hitfelekezetekről az izraelita hitfelekezetre. (Rajniss Ferenc: Meg kell akadályozni!) Ezt a jelenséget természetesen kezdettől fogva én is figyelemmel kísértem és már be is szereztem a székesfővárosra vonatkozó adatokat október 31-ig bezárólag. Folyamatban van ezeknek az adatoknak vidékről való beszerzése is, ami természetesen hosszabb időt vesz igénybe. Budapestre vonatkozólag az adatok a következők: augusztus és szeptember hónapokban ilyen áttérés 60 volt, október hónapban 160, összesen 220, tehát nem 2.200, mint egyik felszólaló ma állította. (Rajniss Ferenc: Sok ez, mert ez a törvény kijátszása!) Nem azt mondom, hogy kevés, azonban méltóztassék megengedni, hogy mégis rámutassak arra, hogy engem azért ez nem lep meg, én erre el voltam készülve, mert végeredményben természetesen először is — közbevetőleg akarom megemlíteni — ebben a számban, éspedig illetékes helyről beszerzett információim szerint, igen sokan vannak olyanok, akik zsidó szülőktől származó keresztények voltak, tehát zsidó szülőktől származó keresztények, vagyis röviden kikeresztelkedett zsidók voltak és most tulajdonképpen visszatértek. (Ronkay Ferene: Jól tették! — Úgy van! Ügy van!) De én mellőzni kívánom ennek jelentőségét és ettől függetlenül is azt mondom, hogy engem ez nem ért váratlanul. Amikor ennek a törvénynek 9. §-a tudvalevőleg a zsidók és nemzsidók közötti házasságkötést tiltja és amikor ennek a törvénynek 15. §-a vétségnek konstruálja azt a cselekményt, amikor egy zsidó férfi tisztességes nemzsidó nővel házasságon kiviül együtt él, illetőleg érintkezik, akkor ezek a paragrafusok szembetalálták magukat bizonyos fennálló helyzetekkel, bizonyos adott állapotokkal, jegyességekkel és ilyen házasságonkívüli együttélési viszonyokkal, amelyek régebben keletkeztek, még mielőtt nemcsak hogy ez a törvény kihirdettetett, hanem még mielőtt ez a javaslat nyil9. ülése 19Ul november 14-én, fenteken. vánosan tárgyaltatott volna és ezek közül igen sok esetben ezek a viszonyok olyan mély gyökereket vertek már akár érzelmi, akár anyagi okokból, hogy ezeknek szétszaggatása máról holnapra sok esetben nem volt lehetséges, s nagyon sok esetben a felek maguk valószínűleg nem is akarták. Miután egyrészt ezt most már nem lehet másként megoldani, egy ilyen jegyességből ma már nem lehet másként házasság, csak úgy, ha a nemzsidó fél áttér az izraelita hitfelekezetre, mert ezzel a törvény szerint zsidóvá válik, tehát házasságot köthot, másrészt az ilyen állandó viszonyok sem tarthatók fenn büntetlenül anélkül, hogy a nemzsidó fél az izraelita hitfelekezetbe át ne lépjen, ezeknek az állapotoknak átmeneti likvidálásaképpen természetesnek találom, hogy ilyen áttérések most a szokottnál nagyobb számban vannak. Természetes az is, hogy továbbra is figyelemmel kísérem — és kell is figyelemmel kísérni — ezt a jelenséget, jogszabályalkotásra azonban, amit már egyes felszólalt t. képviselőtársaim sürgettek, egyelőre nem látok okot fennforogni. Ha azt látjuk, hogy ennek az átmeneti időnek leteltével is még ilyen feltűnő számban lesznek ilyen áttérések, akkor kell arra gondolni, hogy miként lehet ezt jogszabály útján megakadályozni. (Mosonyi Kálmán: Addig sokat elvesztünk! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Mozgás. — Elnök csenget.) Mindenesetre megvárjuk ezt az időpontot. De én itt egyet nagyon nyomatékosan szeretnék kihangsúlyozni. Ennek a kérdésnek a megoldása nem jogszabály alkotási feladat, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) ez társadalomnevelési, nemzetnevelési feladat (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Mosonyi Kálmán: Sokáig tart a nevelés!) és én tisztelettel felhívom í n.z ( illetékesek figyelmét... (Rajniss Ferenc: Színmagyar leány zsidó legyen 1 ?! Ez társadalmi kérdés? — Elnök csenget.) Éppen ezért társadalomnevelési és nemzetnevelési feladat meggyőzni az embereket arról, hogy nem il ven módon kell ezt a kérdést kezelni. (Mosonyi Kálmán: Akkor bízzuk a társadalomra az egészet?) A jövő társadalmáról beszélek. Hiszen különben maga a törvénv provideál ilyen esetekre a jövőre nézve, amikor 9. Vának (8) bekezdése megállanítja annak jogkövetkezményeit, ha valaki így áttér. Tehát maga a törvény is gondolt már erre, úgyhogy én nem hiszem, hogy valami komolyabb jogszabályalkotásra szükség van. Ami már most az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő tevékenységének már múlt évi költségvetési beszédemben bejelentett további programmját illeti, tisztelettel utalok mindenekelőtt az Országos Földbirtokrendező Bíróság megszüntetéséről szóló törvényjavaslatra, amelyet a napokban voltam bátor a t. Háznak benyújtani és amelynek a költségvetés letárgylása után mielőbbi sürgős letárgyalását azért kérem, mert hiszen a javaslat szerint ez év december 31-én az Országos Földbirtokrendező Bíróság működése megszűnik és ezért a költségvetésbe már nem is állítottam be a jövő esztendőre a földbirtokrendezési költségekre fedezetet. A tervbevett közjogi jogalkotások közül az érdeklődés előterében áll a törvényhozói öszszeférhetlenség kérdése. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőL) Erről most természetesen részletesen nem kívánok nyilatkozni, Méltóztatnak
