Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

270 Az országgyűlés képviselőházának 2. lótermek mai dísztelensége egyenesen visszataszító. A ma délelőtt és délután lefolyt vita során a szónokok szavaiból szüntelenül a szociális jobb sorsra való törekvés gondolata csendült ki. Sajnos az élet, a gyakorlat megint mást mutat, mint amit szavakban kifejezünk. Gondolok egy antiszociális dologra, az illetékátalányra. Az a helyzet, hogy a legfeljebb 100 pengő perértékű perekben illetékátalányt kell leróni, még pedig mielőtt a bíró meghozná ítéletét, illetőleg bírói intézkedés történnék. Ez financiális okokból nagyon magasan van megszabva, nincs arányban százalékosan a magasabb értékű perek illetékével és éppen a legszegényebb néposztályt sújtja, azokat a dolgozókat, akik már szegény jogot nem kaphatnak, akiknek több a keresetük mint a helyben szokásos napszám, tehát nekik 100—200—300—400 pengős perük után hatalmas illetékeket kell leróniok. Ezt a financiális okot el kell távolítani ' az _ igazságszolgáltatás keretéből, le kell szállítani megfelelő mértékre ezekben az apró perekben az illetéket és azt az illetékösszeget, amelyet a királyi kincstár ezen a réven elveszít, erő s ebb vállaikra kell áttenni, még pedig a 10.000 pengőnél magasabb értékű perekre, azonkívül méltóztassék áthárítani a házassági bontóperek illetékének körébe, mert akkor, amikor évek óta követeljük a házassági törvény reformját, (Helyeslés balfelől.) — az ezekben a perekben 50 pengős értékben megállapított illeték túl kevésnek mondható. Visszagondolva szűkebb hazám bajaira, bekapcsolódom Thassy Kristóf megyebeli képviselőtársam beszédébe, akinek felszólalása a tagosításkérdését is felölelte. Az elmúlt esztendőben is bátor voltam kérni az igazságügyminiszter úrtól, méltóztassék odahatni, hogy a tagosítás minél előbb és minél szélesebb körben rendezést nyerjen. Megállapítható a költségvetésből, hogy ezen a címen az 1942. évi költségvetésbe nagyobb összeg vétetett fel, mint az elmúlt esztendőben. Sajnos, azonban ilyen nagy nemzeti feladat keresztülvitelére ez az összeg igen kevésnek bizonyult. A tagosításra szerintem nemcsak azért van szükség, hogy ezáltal nagyobb termelő területet tudjunk a termelés szolgálatára állítani, (Börcs János: Ez is!) imert a mesgyék felszabadulása révén bizonyos területek kerülnének a termelésbe, (Börcs János: Ez is!) nemcsak gazdasági okok vannak, hanem fontos nemzetpolitikai okok is, amelyeik sürgőssé teszik a tagosítás kérdésének egyes vidékeken való elintézését. Zala megye délnyugati részében folyó év tavaszán a délvidéki részek visszatérése alkalmával elég jelentős területek kerültek vissza, hála Istennek, várniegyénkhez. Ezen a területen legnagyobbrészt a magyarsággal ma barátságos érzületű nemzetiségek élnek, viszont a magyarság ezen a területen éppen a legszaporább, az ingatlanok annyira el vannak aprózódva, hogy ma már azoknak észszerű megművelése szinte lehetetlen. Az ilyen apró föld

1 parcellákat, amelyek a földtulajdonos szemében értéktelenné váltak, a tulajdonos eladja és bemegy a városba, mert úgy látja, hogy a városban több életlehetőséget talál, mint falun. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az igénytelenebb nemzetiségi ember pedig megveszi azokat a kis parcellákat és terjeszkedik a magyarság rovására befelé, mert a magyar bemegy a városba. Nekem, t. Ház, az a véleményem, hogy ennek a kérdésnek az elintézése igen sürgős és 9. ülése 194-1 november l.k-én, pénteker. éppen ezért arra kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogy az etnográfiai határokon, ott, ahol a magyarság más nemzetiségűekkel érintkezik, a lehető legsürgősebben valósíttassék meg a tagosítás; egyúttal méltóztassék olyan törvényjavaslattal jönni, amelyben a kisbirtokok minimuma, illetőleg maximuma is megállapíttassék, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy ne legyen oka annak a szegény falusi magyarnak arra, hogy városba költözzék, faluját otthagyja és feladja őrhelyét. Igenis öntudatra kell nevelni, hogy ezen a földön neki küldetése van, mert az Úristen azért állította erre a helyre. De öntudatra csak úgy tudjuk nevelni, ha megadjuk neki a lehetőségeket (Börcs János: Az anyagi lehetőséget!) arra, hogy őrhelyét el ne hagyja és teljesítse azt a nemzeti missziót, amelyet ma minden magyar embertől elvárunk. (Helyeslés.) A tagosítással kapcsolatban még az lenne a kérésem, hogy ilyen helyen méltóztassék hivatalból elrendelni, a tagosítást és ne méltóztassék megvárni, amíg a kisbíró, vagy Mari néni, vagy nem tudom kicsoda kérni fogja; hivatalból, állami és nemzeti érdekből méltóztassék a tagosítást elrendelni. Az már más kérdés, hogyan és milyen arányban és módok mellett fogja az illető a tagosítás felmerültével járó költségeket megfizetni. Tisztelettel kérem továbbá, hogy a tagosítással egyidejűleg méltóztassék a telekkönyvi betétszerkesztés és a kataszteri felmérés munkáját is nagyobb mértékben és sürgősen keresztülvinni. Az igazságszolgáltatás gyorsabbá és olcsóbbá tétele céljából az a kérésem, hogy azokon a területeken, ahol bíróság nincs, vagy igen messze, meg nem közelíthető helyen van, méltóztassék legalább a járási székhelyeken a békebírói intézményt felállítani. Nem tudom lehetséges-e, de elgondolásom szerint meg lehetne azt tenni, hogy amint a közigazgatási kirendeltségeket felállítják ott, ahol nincs főszolgabírói hivatal, éppúgy a bírói oklevéllel bíró, önálló működési körrel felruházott jegyzők oda kitétetnének, ott a népnek jogi tanácscsal szolgálnának és a nép 400 pengőn aluli ügyeiben önállóan eljárnának. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Börcs János: Ezek ismerik a legjobban a helyzetet!) Az igazságiügyminiszter úr nagyon jól tudja, mert ő is zalai képviselő, hogy Zala vármegyének délnyugati részében vannak járások, ahol sem vasút, sem bíróság nincsen, ilyen helyeken gondolnám a békeibírói intézmény felállítását. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy ezt valósítsa meg. Örömmel üdvözlöm a jogalkotás terén a büntetőtörvénykönyv ígért reformját, ezt várjuk is és reméljük, hogy mielőbb a Ház elé fog kerülni, hos:y végre megszabaduljunk minden téren az idegen felfogású és szellemiségű Osemegi-kódextől. Emellett nagyon szükséges lenne a polgári törvénykönyv kodifikálása is, annál is inkább, mert 13 esztendő is elmúlt már azóta, hogy Pesthy Pál akkori igazságügyminiszter úr 1928-ban beteriesztette törvényjavaslatát és ebből, sainos, még semmi sem lett, holott az országgyűlés által rendkívüli szabadságokon eltöltött idő bőségesen fedezte volna az e törvényjavaslat letárgyalásához szükséges időt. Szükséges lenne a vidéki igazságszolgáltatás egyes zökkenőinek kiküszöbölése. Nevezetesen a vidéki bíróságok a főm^sánvádas ügyekben azt a gyakorlatot folytatják, hogy