Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. Zsidó Sándor: T. Ház! Végighallgatva előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédét, igyekszem abba belekapcsolódni. Eszembe jut a költségvetés egy évvel ezelőtti tárgyalása, amikor ugyanezt a témát ugyancsak Keibel igen t. képviselőtársam hozta fel^ és támogatta őt ebben az elgondolásaiban Nagy László igen t. képviselőtársam. Magam is azon az állásponton vagyok, hogy a család az állami, közösségnek legegészségesebb és legelső sejtje, tehát a családot kell minden erővel támogatni, a családot kell megerősíteni, mert ahol erős családok vannak, ott van erős nemzet. Erről a családvédelemről sokat hallunk a parlamentben és kint az életben. A családok megvédéséről sokat beszélnek és írnak, azonban sajnosán kell megállapítanunk azt, hogy ez a családvédelem a gyakorlatban sokkal kevesebb eredményt mutat fel, mint ahogy általában hiszik az emberek. A dolog úgy áll, igen t Ház, hogy van egy elméleti családvédelem és van egy gyakorlati családvédelem. Az elméleti családvédelem szép szavakban nyilvánul meg, a gyakorlati családvédelem pedig az, hogy az élet összes pozícióit bárhol, legfelölről a legalsó fokig, mind a családtalan emberek foglalják el. (Derültség.) Ne beszéljünk addig családvédelemről, amíg éppen ebben a kérdésiben generálisan nem intézkedünk. (Rajiüss Ferenc: Ő tudja, hat gyereke van, öt fiú! Ez az egyetlen derék Zsidócsalád Magyarországon. — Derültség.) Nagyon igaza van igen t. képviselőtársamnak, amikor a házassági törvény reformját követeli éppen a nemzet jövendője érdekében. Csatlakozom hozzá teljes szívvel és lélekkel, mert én is azt mondom, hogy erős család nélkül erős nemzet nem lehet. Szeptemberben az erdélyi oláh vidéken jártam, ahonnan magam is származom és azt láttam, hogy ott fenn a begyek között a románoknak igen sok gyerekük van és azok úgy élnek ott, hogy ha Magyarországon nem változik meg a közfelfogás a magyar fajta fiai között a családdal kapcsolatban, könnyen kiszámíthatjuk, hogy mi. lesz a helyzet Erdélyben. (BÖrcs János: Ahol vagyon van, ott nincs család!) Amikor megköszönöm előttem szólott t. képviselőtársam szép és színes szavait, kijelentem, hogy a családvédelem tekintetében szívvel-lélekkel csatlakozom az ő felfogásához. A költségvetés tételeit vizsgálva, ha valami örömet okozott nekem, az okozott őszinte örömet, hogy a parlament padjaiban itt ülnek a keleti és erdélyrészi képviselők, « örömmel állapítottam meg, hogy három királyi ítélőtáblával, ugyanannyi királyi főügyészséggel, 11 királyi törvényszékkel, ugyanannyi királyi ügyészséggel és nem kevesebb, mint 47 királyi járásbírósággal szaporodott meg a magyar igazságszolgáltatás területe és hatósága. Könynyen és örömmel viseljük tehát azt ,az áldozatot, amely ebből a többletből származik és azt hiszem, hogy a visszacsatolt részekkel együtt szívesen elvállaljuk azt, hogy további áldozatot is hozunk, ha a területgyarapodás újabb bíróságokat juttat vissza nekünk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A bíróságokról szólva, több szónok nagyon szépen és dícsérőleg emlékezett meg a királyi bíróságok működéséről és valóban mindnyájan egyöntetűen megállapíthatjuk azt, hogy nincs ma jobh intézményünk, mint a királyi bíróság. (Egy hang a szélsőbaloldalon; A csendőrség!) Önfeláldozás, rátermettség, indás, megközelíthetetlenség jellemzik a mi Mráiukat, de. sajnos, a bírák is í^gj vannak, ülése 19hl november 14-én, pénteken. 269 hogy csak a szóbeli elismerést kapják meg, anyagi megsegítésük és alátámasztásuk azuuban már sokkal kisebb méretű, mint amilyen méretben a dicséretek elhangzanak. Láttam járásbírákat künn vidéken olyan helyeken teljesíteni kiéhez szolgálatot, ahol vasút nincs, ahol kultúrának csak halvány nyomai lelhetők fel, 2—3 gyermekkel lakik egy-egy bíró egy ilyen elzárt faluban. Az ilyen embernek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy gyermekeit társadalmi állásához illően tudja nevelni. Jgaz ugyan, hogy a bírósagoknak fizetési, státusuk van, ez a külön fizetési státus azonban ma már szerintem nem megfelelő, elavult Szükséges volna tehát a bírói képesítési pótdíjak korszerű felemelése olyan mértékben, amint azt a bíró társadalmi állása megköveteli. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Addig is, míg általános fizetésemeléssel lehetne ja Ház elé jönni, emeljük fel a bírák és a segédszemélyzet fizetését megfelelő módon. A segédszemélyzetét is, mert hiszen mint Budinszky László igen t. képviselőtársam elmondotta, a segédszemélyzet tisztviselői vannak lehetetlen helyzetben, sokhelyütt vidéken 10—12 esztendeig a díjnoki státusban dolgozik az a szegény tisztviselő az előmenetelnek és az anyagi előrejutásnak minden kilátása nélkül. Ezeken kellene segíteni és megalkotni a külön fizetési státust.. Addig is azonban, míg ez lehetséges lesz, arra kérem az igazságügyminiszter urat, hogy méltóztassék foglalkozni a bírói pótdíjak, a képesítési pótdíjak felemelésével és azonkívül méltóztassék foglalkozni a bírák családi pótlékának lényegesebb felemelésével, mert mindnyájan tudjuk, hogy az a családi pótlék, amelyet a bírák kapnak, egy gyermek nevelésére nem elég, de még kevésbbé elég a gyermeknek városban való taníttatására. Ha tehát van egy olyan intézményünk, mint a királyi bíróság, amelyet valósággal magunk .fölé emelünk, elismerjük annak rátermettségét, idealizmusát, megközelíthetetlenségét, jogi tudását, akkor igenis kötelességünk, hogy annak a bíróságnak tagjait olyan helyzetbe hozzuk. hogy magasztos hivatásukat minden anyagi gondtól mentesen tudják teljesíteni. A bíróságokról szólva, én is csatlakozom azokhoz a képviselőtársaimhoz, akik szóvátették különösen a vidéki bíróságok lehetetlen helyzetét. A vidéki bíróság sokszor túlzsúfolt helyiségben, bútortalan szobában végzi szép és nemes feladatát. Ezen azonban sürgősen változtatni kell, már csak azért is, mert bárhová megy be a jogkereső közönség, az a szegény magyar, azt látja, hogy a vármegyeházán a tb. aljegyző úrnak, a községházán a segéd jegyző úrnak sokkal különb hivatali helyiségé van, mint a királyi járásbíró úrnak, aki ítéletet mond az ő nagy vagyonjogi perében. (Nagy László: úgy van!) Ezen az állapoton változtatni kell, mert hiszen a magyar ember, aki illemtudó, tekintélytisztelő és tiszteletmegadó, sehogy sem tudja megérteni azt, hogy agyonzsúfolt helyiségben biítortalan szobában kénytelen a bíró tárgyalni és az ő ügyében igazságot szolgáltatni. Arra kérem az igen t. igazságügyminiszter urat, kegyeskedjen odahatni, hogy ezeket a hiányokat a vidéki járásbíróságoknál még a jelen költségvetés keretén belül pótolják, hogy a bíró hivatásához méltó helyiségben tartsa a tárgyalásokat. Igen szükségesnek tartanám, hogy minden bírói tárgyalóteremben ki legyen függesztve az államfő képe és a felségjelvények képe, mert a bírói tárgya-