Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

2G4 Az országgyűlés képviselőházának 219. ütése 19ll november• 1 U-én, pénteken. akkor a Kúrián az a szép felirat érvénytelen és hatálytalan. Ez tekintélyronibolás. Ezt a kérdést azért is felhoztam, mert bizonyos közösségi szellemről beszélnek. Maga a honvédelmi miniszter úr is elmondotta a bizottsági tárgyalások során, hogy valahogy úgy látja, hogy a magyar nép közömbösséggel viseltetik a háború iránt. Hát amikor nem hagyják ünnepelni a magyar népet, akkor hogyan képzelhető el az, hogy lelkesedjék. Amikor a lelket kiölik a magyar népből, akkor ne kívánják, hogy a közösségi széliéin kialakuljon. Emiészem arra, amikor a harmadik birodalomban az első eredmények látszottak, akkor a vezér és kancellár egy beszédében azt mondta, hogy végre nevető arcokat látok, végre örülni tud ez a nép. Ha nem engedik örülni ezt a népet, akkor ne kívánjanak semmit tőle. Ami az igazságügyminisztérium törvényvagy jogszabályelőkészítő működését illeti. mindenekelőtt le kell szögeznem azt, amit az indokolás maga is mond, hogy főleg büntetőjoggal foglalkozik az igazságügyrninisztérium törvényelőkészítő osztálya. Ez így is van: az igazságügyminisztérium e tekintetben nagyon termékeny. Vannak olyan jogszabályok is, amelyek valóban megérdemlik, hogy foglalkozzék vele a minisztérium. Például az indokolásban olvastam azt, hogy az új büntetőtörvénykönyvön dolgozik az igazságügyminisztérium. Mi ezt örömmel vesszük, mert hiszen a régi kódexet egy zsidó, Osemegi készített». Ez így rendben volna. Nagyon Jól tudjuk azt, hogy amikor lopásért 10 évi fegyházat kaphat, valaki, ugyanakkor sikkasztásért és csalásért, tehát olyan bűncselekményekért, amelyek a zsidók testére vannak szabva, csak maximálisan ötévi fegyházat lehet kiszabni. Ezt a szellemet azonban, úgy látom, nem akarja kiölni az igazságügyminiszi'

1 rium, mert nem tartja ezt

r fontosnak, hanem novelláris alkotásokat készít, amelyeknek egészen más céljuk van. Ha tehát az igazságügyminiszter úr foglalkozik az új Btk.-yal, akkor először ezeket a kérdéseket próbálj a megoldani. Közösségi szellemről beszélünk. Itt van a strómanrendszer. A strómanok cselekményét idáig nem nyilvánították fegyházzal büntetendő cselekménynek. Miért nem tetszik ehhez a kérdésihez hozzányúlni? Ez is valahogvan a Csernetgi-érához tartozó dolog és ugyanazok az emberek követik el, akik csalást és sikkasztást szoktak elkövetni. Ha most bírálni akarom azokat a törvényjavaslatokat, amelyek készülnek és amelyek a közelmúltban készültek, akkor először néhánv fogalommal kell tisztában lennünk. Az egyik fogalom az, hogy mi a büntetés célja. Nem nemzeti szocialista tanokat fogok mondani, hanem azt, amit az egyetemen tanult mik. Egyik célja a megtorlás, másik célja a prevenció. A prevenció nagyon fontos tényező és ezen van a hangsúly. A büntetéseknek olyanoknak kell lenniök, hogy visszahassanak a társadalomra, hogy ne legyenek olyanok, akik követik a tettest a bűncselekmények útján. A prevencióval azonban lassacskán baj van. Csak akkor visszaható erejű a büntetés, a megtorlásnak csak akkor van preventív ereje, ha magának a megtorlásnak, az elítéltetésnek van egy velejárója, az, hogy a társadalom is bélyegezze meg azt, aki a bűncselekményt elkövette. Egy másik fogalommal is tisztában keil lenni. Keresni szokták a bűnözés okát is. E tekintetben két iskolát kell felemlíteni, a biológiai iskolát és a társadalmi iskolát. Az egyik azt mondja, hogy biológiai defektus az, ha valaki bűncselekményt követ el, a másik iskola pedig az»t mondja, hogy a társadalomban van a bűn és a társadalomban kell keresni a hibát. Mindkét iskolának igaza van, így a biológiai iskolának is. A biológiai iskola szerinti bűnözőkkel nem óhajtok foglalkozni, vannak azonban olyan bűnözők, — most mind gyakrabban — akikről a társadalmi iskola beszél, akikről nyugodtan mondhatjuk, hogy a társadalom hibájából követtek el bűncselekményt. Ezeknek az elveknek ismertetése után rá akarok térni az árdrágítás kérdésére. Az árdrágítás, mondhatnám, szezónbűncselekmény. Amikor az általános társadalmi körülmények egészségesek, akkor ilyen bűncselekmény nem szokott előfordulni. Ma háború lévén, természetesen valóban foglalkoznak árdrágítással és a bíróságoknak is sok munkát ad ez a kérdés. Az előbbi fogalmak • tisztázása után tehát tisztázni kell, hogy mikor jogszerű valakinek az elítélése árdrágítás miatt és vájjon erkölcsös is az a jogszabály, amelynek alapján elítélték, erkölcsös-e az az ítélet. A mai időkben, amikor a pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy az árszabályozás nem tökéletes, amikor maga a pénzügyminiszter úr mondotta, hogy aránytalanok voltak az árak, amikor azt mondja, hogy még mindig nincs meg] a helyes arány a mezőgazdasági és ipari árak, valamint munkabérek között: akkor azt kell mondanom, hogy sok olyan árdrágító van, akit a büntetőítélet nem sújthat és sok olyan yan, •aki az erkölcsi felelősséget nem érzi és elítéltetése után társadalmi megbélyegzésben nem i'észesül. *'ii!*] Ma hallottam egy erre jellemző tréfát. A •bíróság elé állították a cigányt és megkérdezték, belenyugszik-e az egyhavi fogházbüntetésbe azért, mert egy mázsa tengerit ellopott. A cigány azt mondta, hogy igen. Mikor megkérdezték tőle, miért nem fellebbezett, azt felelte: »Ha megvettem volna ezt a tengerit, akkor hat hónapot kaptam volna«. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Amikor ez a közfelfogás, akkor rá kell mutatnom arra, hogy az árdrágítás a társadalom ítélete szerint ma már nem mindig erkölcstelen és nem részesül megbélyegzésben. (Gr. Zichy Nándor: Elég szomorú!) Én nagyon fontosnak tartom az árdrágítók megbüntetését, de a kormány kötelessége az, hogy az árszabályozásnál állítsa helyre az erkölcs rendjét. Vannak természetesen más törvények is Hoztunk például egy gyönyörű törvényt a gazdasági f élettel kapcsolatos visszaélésekre vonatkozólag is. Ennek a törvénynek többek között az lett volna a célja, hogy amikor a kormány a tervgazdálkodást irányítja, akkor az ez ellen vétők büntetésben részesüljenek. A kormány ilyen intézkedéseket nem is tett. Miért hozunk akkor olyan büntetőjogi szabályokat, t amelyek csak akkor volnának alkalmazhatók, ha a kormány egyáltalán tenne valamit azon a téren? Ugy látom és mindannyian úgy látjuk, hogy a büntetőjogi jogszabályok alkotása, a törvényelőkészítés ma nagyobbrészt az állami és társadalmi rend védelmére szorítkozik. Meg kell azonban állapítanom, ha máshol nincsenek is totális intézkedések, ezen a téren a miniszter úr és az egész kormány valóban totálisan óhajt intézkedni. Végignéztem ti statisztikát 1930-tól kezdve,