Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

240 Àz országgyűlés képviselőházának 219 behajtása körül súlyos visszaélések történtek éppen különösen a imi vármegyénkben és éppen a legszegényebb felvidéki, havasaljai népünknél» ahol megtették egyes hitelezők — tisztelet a kivételnek — ugyanazt, amit a konverziós adóssági részlettel éppen a román idő alatti lejáratkor tettek, — amit nem tudott megfizetni a .székely ember, mert ő maga fbe volt híva úgynevezett concerntrába, — nagyon jól tudják az erdélyiek, hogy mit jelent ez. — be volt híva katonai szolgálatra, elvették a lovát, a szekerét, a marháját ugyancsak katonai célokra, tehát nem tudott fizetni, ekkor a hitelező a részletet beperesítette, végrehajtást kért, vagy nem is kért, de idő teltével felszólítást kapott az adós a hitelezőtől, hogy jöjjön be egyezkedni. Es mit csinált az a hitelező vagy annak a jogtanácsosa? A konverziós adósságról novációt készített, vagyis új egyességokiratot Íratott alá vele és ezt az egyességokiratot azután, holott már volt végrehajtási joga az első ítélet alapján, újra peresítette, mert ha nem is volt az a célja, hogy behajtsa követelést az adóson, de mindenesetre elérte, azt a célt, hogy a saját megbízójával, az il lető takarékpénztárral vagy falusi bankkal szemben növelte a maga expenznótáját: egy perköltség helyett kettőt, egy végrehajtási költség helyett kettőt számíthatott fel neki és a pénzintézetével való elszámolásban így sokkal kedvezőbb helyzetbe jutott. Ezek most megint elővették ezeket az ügyeket és ma éppúgy folyik a végrehajtás a Székelyföldön, mint azelőtt, s a székelységnek ez a felvidéki része 7- legalább is a mi vármegyénkben — visszajutott abba az állapotba, ahol a román konverziós törvény előtt volt.. Arra kérem az igen t. igazságügyminiszter urat, méltóztassék ezen az anomálián és ezen a meg nem engedhető helyzeten segíteni, amit nagyon könnyen meg lehetne tenni egy egyszakaszos pótrendelkezéssel, amely kimondja, hogy bármiféle egyességi okirat vagy bármiféle nováció történt is, az az. eredetileg konverziós adósságot ettől a jogi természetétől meg nem fosztja, tehát nemcsak azok a végrehajtások szüntetendők meg vagy szűnnek meg maguktól, amelyek a rendeletben fel vannak sorolva (Élénk helyeslés.), hanem minden végrehajtás és minden székely adós, aki egyszer konverziós adósnak volt tekintendő, élhet a szeptember 20-án kibocsátott rendelkezés kedvezményével. (Élénk helyeslés.) Most rátérek beszédemnek legsúlyosabb részére, a székely közbirtokosságok jogi és vagyoni helyzetének reorganizálására és törvényhozás útján való újraszabályozására és felfrissítésére. Ez a kérdés nem tartozik egészen az igazságügyi tárca keretébe, de az a felfogásom, mint amit a belügyminiszter úr mondott beszédében a filmről, hogy egyik lábával a belügyi tárcában áll, másik lábával pedig a kultusztárcában. (Donáth György: Még van egypár lába!) Ugyanígy van a székely közibirtokosságok dolgával is. Ez a kérdés is egyik lábával itt áll az igazságügyi táreában, másik lábával inkább áll a földmíve* lésügyi tárcában, sőt van még egy harmadik lába is, amellyel a belügyben áll és van egy negyedik is, amellyel a hadügyi tárcában áll. Ha a székely határőrvidékről beszélünk, a székely határezredek felállításáról és a székely határvédelemről, akkor ennek elsőrendű alapja fiz, hogy a székelység vagyonilag úgy legyen biztosítva, hogy mindenféle mellékbefolyástól . ütése 191*1 november íh-én, pénteken. és túlterhelő gondoktól mentesen tudja is teljesíteni a katonai szolgálatot, amely bele fog illeni abba a nagy gondolatba, amelyet a képviselőház minden oldalán annyira hangoztat nak, hogy ismét katonanemzet kell. hogy le gyünk. A földmívelésügyi tárca bizottsági tárgya Iá sa rendjén volt alkalmam ismertetni azokat, a.visszásságokat és azokat a sérelmeket, amelyek a székely közbirtokossági vagyonok széiforgácsolódásához és elfecsérléséhez vezettek. Ezekkel most már nem tudok foglalkozni, hanem arra szorítkozom, hogy elmondjam, miképpen képzelem a székely közbirtokosságok vaigyonfelemelését ós újjászervezését. Hogy mennyire fontos kérdés ez, mutatja az is, hogy az idegen uralom minden erővel arra törekedett, hogy a székely közbirtokosságokat elenyésztesse a föld színéről (Ügy van! Úgy van! a középen.), működésüket megszüntesse. Először kitalálták azt, hogy a közbirtokossági vagyont községi vagyonná kell tenni, ami az izgatásra nagyon alkalmas talajul szolgált, hiszen vannak szegény székelyek is, akik nem részesülnek a közjavaiban. Amikor a székelység ennek a maga józan eszével és ösztönös akaratával ellene szegült, kitalálták a közbirtokosságok szindikaüzálását. Eá akarták venni a székely közbirtokosságokat arra, hogy az erdőkitermelésnél szindikátusokba tömörüljenek és amikor ez nem sikerült, akkor rátértek a szövetkezeti eszme felkarolására, felhasználására. Erre már inkább volt hajlandóság, különösen Csík vármegyében alakultak fakitermelő szövetkezetek és azóta, amióta már magyar világban élünk, a szövetkezeti eszme révén való megoldás mindinkább kezd tért hódítani. Sietek kijelenteni, hogy én ennek a megoldásnak és ennek az eszmének híve nem vagyok. Nem látom itt gróf Bethlen László képviselőtársamat és más szövetkezeti férfiakat, akiknek hiszem, hogy más a véleményük, de azt is feltételezem, hogy nem hatoltak -annyira a mélyére a dolognak, mint az olyan ember, aki ott a székely közbirtokosságok között él. A szövetkezeti eszmének minden ember híve, én is híve vagyok a szövetkezeti gondolatnak és a szövetkezetek révén való gazdasági küzdelemnek, de csak ott, ahol ,az megfelel es abból a célból, amilyen célra a szövetkezeti gondolat rendelve van. Ott azonban, t. Ház, ahol á szövetkezeti szervezetnél régibb szervezet van. mint a Székelyföldön is, az ősrégi székely közbirtokosságok szervezete, ott szövetkezet alakítására nincsen szükség, mert sokkal jobban tudja a kérdést megoldani a nép lelkében ősidőktől fogva, másfélezer esztendő óta élő va gyonközösségi gondolat, mint egy új, túlnyomó részben merkantil szervezet, mert a szövetkezetben a tőke lesz a domináló, míg a birtokos sági rendszerben az ősiség és a munka Hogyan képzelem el a székelyföldi birtokossági vagyonnak m erőnek kialakítását? Most csak a négy vármegyéről beszélek, Marosszékről, Udvarhelyszékről, Csikszékről és Háromszékről, kihagyom Aranyszéket és kihagyom még a hatodik vármegyét is. — amelynek az én felfogásom szerint még a Székelyföldhöz kell tartoznia és amelyet éppen csak megem lítek, nem

/ foglalkozom vele, érthető okokból, — a naszódi széket, mert ha határőrvidékről beszélünk, akkor annak ott kell vtégződnie, mert különben csonka a határőrvidék. Beszélek tehát a négy székely vármegyéről, és az az