Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

234 Az országgyűlés képviselőházának 219. cseréltetnek ki. Ebben az esetben adópolitikai szempontból is lehetővé vélik az-, hogy az ilyen, sokszor az adózás elől elbújó vagyontárgyak és jövedelemösszegek megadóztassanak, másrészt pedig a közgazdasági életet irritáló szertelen tőzsdejáték megfékezése is, lehetővé válik. (Közi Horváth József: Ne szegy éljék a részvényeket!) T. Ház! Az anyagi büntetőtörvénykönyv rendezését vagy újjáalakítását illetően a magam részéről is csatlakozom az előadó úr által hangoztatott ama kívánsághoz, amely szerint feltétlenül szükséges — esetleg &gy sui generis önálló bűncselekmény alakjában — a szertelen, gyorsan haladó gépkocsiz óknak a személyi és vagyonbiztonságot veszélyeztető cselekményeit szigorúbb büntetéssel megtorolni. Sőt az olyan gépkocsizóval szemben, aki az általa elgázolt áldozatot védtelenül otthagyja, én a gondatlanságot mint minősítő körülményt teljesen elejteném és az ilyen bűncselekményt a legsúlyosabb büntetési tétellel sújtanám. (Élénk helyeslés.) A büntetési rendszer egyszerűsítésére és & büntetés végrehajtásának korszerű szabályozására vonatkozó ígéretet szintén örömmel vesszük tudomásul. Nagy szükség van erre, különösen akkor, (ha figyelembe vesszük, hogy a bűnperek száma évről-évre emelkedik. Az indokolás is a bűnperek számának 3'6 százalékos emelkedéséről számol be. A közellátás érdekeit veszélyeztető cselekmények erőteljesebb üldözése folytán a bűnügyi statisztikánkban még lényeges kiugrásra keli elkészülnünk. Még szomorúbb az a statisztika, amely az egyszer és többszörösen visszaeső bűnösök nagy számáról szól. Itt tehát nemcsak az erkölcsi nevelésben van a hiba, hanem büntetési és büntetésvégrehajtási rendszerünkben is feltétlenül kell hibának lennie és ne méltóztassék rossz néven venni tőlem igen tisztelt igazságügyminiszter úr, ha itt is megemlítem azt, amit bátor voltam a részletes tárgyalás során a bizottság előtt is kiemelni, hogy a viszszaeső bűnösök számának apasztására igen hatályos intézkedésnek tartanám, ha az úgynevezett patronázs-intézmények állami kezelésbe vétetnének, t melyekben a börtönből kiszabadult, büntetésüket kitöltött egyéneket erkölcsi és lelki oktatásban részesítenék s elindítanák új életpályájukon, szóval megélhetésüket lehetővé tennék, mert gyakran olvashatjuk, hogy ali£ szabadul ki egy-egy elítélt a börtönből, kéthárom napon belül újabb bűncselekményt követ el. A patronázs tehát nem társadalmi feladat, mert a társadalom jelenleg is meglévő ilyen tiszteletreméltó intézményei a rájuk váró feladatok elvégzésére sem szervezettséggel, sem pedig anyagi erővel nem rendelkeznek. Fontos büntetőpolitikai érdek lenne az, hogy e tárgyban a megfelelő megoldást megtaláljuk, mert nem komoly összeg az a tétel, amely az igazságügyi tárca költségvetésébe fel van véve és mindössze 30.000 pengőt tesz ki, mert ez az öszszeg ezeknek a feladatoknak megoldására nem elégséges. A polgári perek számának 4*l°/o-os újabb apadását állapítja meg az indokolás. Lehet, hogy ennek részben a kötött gazdálkodási rendszer az okozója, vagy pedig az, hogy a hadbavonultakkal szemben — nagyon helyesen — perlési tilalom lépett életbe. Nem tudok azonban attól a gondolattól^ szabadulni, hogy a perek számának immár 5 év óta észlelhető apadása részben a törvénykezési illetékek ülése 19Al november lU-én, pénteken. magasságára vezethető vissza, amint ezt az ügyvédi kamarák évi jelentései is állandóan panaszolják. Ha ez így van, akkor ebben az esetben tisztelettel kérem a szegény jog megszerzésének jogi előfeltételeit a mai kor szociális igényeinek megfelelően enyhíteni, a törvénykezési illetékek további emelését megakadályozni, sőt, ha lehetséges, az alsóbb kategóriákban kisebb embereknél mondjuk 1000 pengő értéket meg nem haladó perekben méltóztassék a törvénykezési illetékek leszállítását kezdeményezni. Az igazságszolgáltatás nem tarthatja elsőrendű céljának az állam fiskális érdekeinek szolgálatát. Az igazságszolgáltatás igénybevétele polgári jog és nem szabad, hogy bekövetkezzék az a lehetőség, hogy valakit valódi, vagy vélt jogának érvényesítésétől elüssön a szegénysége, tehát az a tény, hogy nem tudja előlegezni az igen magas összegű törvénykezési illetékeket. A tagosítás jogi és közgazdasági jelentőségét kiemelte az előadó úr is. Nagyon jól tudom, hogy ezt az igazságügyminiszter úr is teljesen elfogadja és méltányolni törekszik a felhozott indokokat. Legyen szabad -az előadó úr indokolásához még hozzáfűznöm azt, hogy az u/tódállaimoknak magyarpusztító birtokpolitikája miatt a most visszacsatolt területeken olyan ziláltak á birtokviszonyok, hogy azokon a tagosítás foganatosítása által lehetne segíteni. Ezért kérem, hogy a tagosítási költségekhez való állami hozzájárulást a tervbevett 50%-ról méltóztassék legalább 75%-ra felemelni, mert a kisemberek szegénységük miatt részben emiatt sem

( kérik tagosítás elrendelését. Hiszen a kormánynak, illetve a földmívelésügyi tárcának a mezőgazdasági többterme lés érdekében folytatott akciója parallel mehetne ezzel és a milliárdos beruházási alapból megfelelően lenne részesítendő a tagosítási alap, mert üzemstatisztikai adat az. hogy 20%-kai kevesebb a nem tagosított birtok ter mési hozama, mint a tagosítotté; továbbá az előadó úr által e tekintetben előadott többi in dok is megszívlelésre méltó. Hadd emeljem ki az indokolásból az igaz ságügyminisztériumnak a jogszabályozás rendszerzésére irányuló törekvését. Amikor a jogszabályok terén olyan infláció állott be, hogy immár nemcsak a jogkereső közönség, de a jogászok részére is súlyos probléma a jogszabályban való eligazodás, akkor a jogszabályok egyes szektorainak összegyűjtése, tömörítése és rendszerbe foglalása a jogszabályok ismerete és alkalmazása szempontból igen üdvös és kívánatos lenne. A törvények és rendeletek nyelvezetének egyszerű, könnyen érthető, utalásoktól mentes, magyaros stílusának fontosságát legyen szabad az igazságügyminiszter úr nagybecsű figyelmébe ajánlani,bár e téren az utóbbi évek folyamán jelentős előhaladást észlelhettünk. A lehetőség szerint szakítsunk a banknyelvek, a kereskedelmi és az ipari nyelvek germanizmusaival, vagy anglicizmusaival és korlátozzuk a minimumra a jogászi műnyelvnek, a bonyolult körmondatoknak és az úgynevezett kuriális nyelvezetnek alkalmazását. mert ezek a törvényeknek az áttekinthetőségét és közérthetőségét jelentékenyen csökkentik. (Palló Imre: Szóval, beszéljünk magyarul!) A régi liberális világ előszeretettel alkalmazta azt a módszert, hogy a külföldi törv3>nyeket recipiálta és ezzel egyfelől meg is könynyítette a törvényalkotás munkáját, másfelől elfogadhatóbbakká tette a javaslatokat, azzal szerelve le az ellenvéleményt, hogy ezek a tör-