Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

Az országgyűlés képviselőházának Ê1Ù. csak. Itt van a nép- és családvédelmi alap. Szociálisnak látszó intézmény, de ha tartalmát nézzük, azt látjuk, hogy csak összevonása a különféle tárcákban eldugott, elrejtett karitatív segélyeknek. Most felemelték ennek dotációját, de ez mind kevés, ez semmi, ezek csak látszatintézkedések, csak olajcseppek ahhoz képest, amit a nép- és családvédelem megkíván. T. Ház! Azt mondottam, határozatlanság, félénkség jellemzi a mai törvényalkotást. Ezt mutatja például az, hogy ma sincs eldöntve törvényeinkiben, miniszteri nyilatkozatokban egy roppant lényeges kérdés, az a kérdés, hogy a zsidóság faj-e vagy vallás. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztatnak emlékezni, hogy a világháború után egy kormánynyilatkozat eldöntötte ezt a kérdést. Amikor ez a nyilatkozat megjelent, akkor jöttek a mi tudósaink, egyetemi tanáraink, — legnagyobbrészt zsidók voltak, — és tudományos munkák, kötetek jelentek meg, amelyek mind (bizonyították, hogy a zsidóság vallás és nem faj. (vitéz Lipcsey Márton! Tévedés volt!) Parancsol, képviselőtársam'! . (vitéz Lipcsey Márton: Tévedés volt, ha a bizonyítás abból indult ki, hogy vallás és nem faj!) Erre is rá fogok térni és meg fogom magyarázni, hogyan értik. A magyar királyi Kúria ugyancsak leszögezte egy döntvényében, hogy a zsidóság nem faj,, hanem vallás. Az újabb jogalkotásban nem látjuk azt a határozottságot és bátorságot a kormány részéről, hogy végre egyszer már leszögezze, hogy a zsidóság igenis nem vallás, hanem faj. T. Ház! A zsidótörvény, a zsidótörvény pótlékai, a fajvédelmi törvény hol fajnak, hol vallásnak mondják a zsidóságot, természetesen nem expressis verbis mondják ki, hanem azi intézkedésekből tűnik ki ez. Nincs eldöntve tehát a kormány részéről ez a kérdés és csak egyetlen törvényünk van, a második zsidótörvény, amely határozott irányban haladt a tekintetben, hogy a zsidóságot^ fajnak minősítse, amint ez a második zsidótörvény indokolásából is kitűnik. És mi történt? Mire a második zsidótörvény tervezetéből, a javaslatból törvény lett, addigra megint el lett bujtatva a kérdés ós megint nincs eldöntve, hogy a zsidóság tulajdonképen faj-e vagy felekezet. Arra kérem az igazságügyminiszter urat, jelentse ki egészen határozottan, mi az igazságügyminisztérium felfogáisa ebben a kérdésben és azután engedje meg, — nem egyedül az igazságügyminiszter úr, hanem a miniszterelnök úr is, — hogy az újságokban teljesen cenzuramentesen lehessen tárgyalni ezt a kérdést, hogy ugyanolyan irodalma legyen, mint annakidején volt, hogy végre itt Ma; gyarországon mindenki olvashassa, mindenki rájöjjön és mindenki tudhassa, hogy a zsidóság végeredményben nem vallás, hanem faj. Ha ilyen nyilatkozatot fogok hallani a miniszter úrtól, akkor el fog tűnni bennünk az a rossz gondolat, amely a költségvetés indokolásának olvasásakor támad, amikor az indokolás azt mondja, hogy »a közeljövő törvényelőkészítési munkálatai között szerepetTa vallás ellen irányuló bűncselekmények fokozottab üldöztetése.« Mielőtt a miniszter úr ezt a javaslatot benyújtja a Ház elé, le kell szögezni, hogy a zsidóság faj-e vagy vallásimért nem tudom elképzelni, hogy az, országban van valaki a zsidóságon kívül, aki a zsidó vallás elén irányuló bűncselekmények fokozöttab üldöztetését kívánja. Ha a keresztény vallásokra gondol az igazságügyminiszter úr, — KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XL ülése lí)J>l november ik-én, pénteken. 231 nem tűnik ki az indokolásból, azért teszem fel a kérdést, — akkor helyesnek tartom a vallás fokozottabb védelmét, amíg azonban nem tudom, nem az lesz-e a vége, hogy a zsidóság is vallás és ugyanolyan ítéleteket fognak hozni, mint évekkel ezelőtt, hosszú éveken keresztül hozott kiiriai ítéletek, amikor ilyen bűncselekmény miatt keresztény embereket igen súlyosan büntettek, (Ineze Antal: Ki sem volt szabad mondani, hogy zsidó!) addig szorongva nézem a költségvetés indokolásának ezt a bejelentését. T. Ház! Intézkedéseinknek mindenben olyannak kell lenniök — és itt már nemcsak a törvényalkotásról beszélek. — hogy azok gyökerükig szociális intézkedések legyenek. Az igazságügyminisztérium költségvetésében szerepel az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet részére szóló dotáció. Ezt a dotációt az eredeti 260.000 pengőről fölemelték 360.000 pengőre. Nem mondom» hogy ez sok, az ügyvédség azonban bizonyára köszönettel veszi, bár lehet, hogy ez a 360.000 pengő a megnagyobbodott országterületre és a drágaságra való tekintette^ kevesebbet ér, mint a tavalyi 260.000 pengő. Amikor azonban én valakinek valamit adok, meg is mondhatom, hogy milyen céllal adom; és mit kívánok azzal elérni. Meg vagyok győződve arról, hogy amikor az igazságügyminiszter úr ezt a 360.000 pengőt az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetének rendelkezésére bocsátja, ezzel^ azt a célt akarja elérni, hogy ebből a szegényen elhalt ügyvédek özvegyei részesüljenek. Leihetetlennek tartom, thogy ma minden ügyvéd özvegye egyformán havi 60 pengő nyugdíjat kapjon akkor, amikor az egyik ügyvéd özvegyének többezer holdas földbirtoka, a másik ügyvéd

1 özvegyének házai vannak, a harmadik ügyvéd özvegye pedig kénytelen ebből a 60 pengőből megélni. Nagyon jól tudom, hogy az igazságügyminisztériumnak az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet működéséire formálisan semmi kigerenciája nincsen, én azonban meg vagyok győződve arról, hogy az igazságügyminiszter úr hozhat egy olyan rendelkezést, amelyben azt mondja: én ezt a 360.000 pengő segélyt, a bélyegilletékekből, zárgondokságokból befolyó jövedelmet azzal a meghatározott céllal adom, az Ügyvédi Gyámés Nyugdíjintézet részére, hogy ebből az öszszegből kizárólag a szegény ügyvédek özvegyei xészesülhessenek. Ebben az esetben jogtalanság nem történik, mert annak az összegnek megfelelően, amelyet minden ügyvéd ügyvédjárulék címén fizet, mindenki megkapja a maga nyugdíját, a gazdag: ügyvéd özvegye és a szegény ügyvéd özvegye is. Ez a 360.000 pengő és a többi juttatás» a,melyet az igazságügyminisztérium juttat az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnek, szolgálja azt a célt, hogy ebből a jövedelemből kizárólag a szegény ügyvédek Özvegyei részesülhessenek. Amikor a pénzügyminiszter úr benyújtotta a költségvetést, azt mondotta, hogy: »az imént benyújtottam az 1942. évi költségvetést» amely hivatva van hazánk továbbfejlődését, megerősödéséi szolgálni, En az igazságügyminiszter úr által benyújtott költségvetésből ezt nem látoimi. Ez a költségvetés, t. Ház,, a régi liberális rendszert, annak védelmét szolgálja, azonban egyetlen egy részében sem szolgálja nemzeti szocialista irányban az ország továbbfejlődését a közösségi eszme felé. Ezért a tárca költségvetését nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokát üdvözlik.) 34